Akrotiri
Atlantisz rejtélyének kulcsa?

"El fogják-e hinni az elkövetkezendő
nemzedékek, amikor ez a pusztaság
ismét kizöldül, hogy alatta városok
fekszenek eltemetve?"
Publius Papinius: Pompeji (3)

Szantorini egy parányi sziget az Égei-tengerben. Szantorini őse, Sztrongülosz, melyet kerek szigetnek is hívtak, Charles Pellegrino (19) amerikai kutató Kr. e. 1628-as esztendő őszére datálja a minószi civilizációt elpusztító Théra vulkán felrobbanását. A továbbiakban ezt az időpontot használom készülő könyvemben. A vulkán kitörés időpontjáról nincs egységes álláspont, s ez komoly zavarokat okozhat a késő minószi kultúra pusztulásának datálásánál. A thérai vulkánkitörés dátuma körül hosszú ideje tartó vita keletkezett. Vannak kutatók, akik kizárták annak lehetőséget, hogy a Théra vulkán pusztította volna el Krétát, mivel jóval korábban történt Théra vulkán felrobbanása. Az elpusztult palotákat hamar újjá építették, és még száz évig virágzott a krétai civilizáció. Az ellentmondásokat nehéz áttörni, értelmezni. A régészeti feltárások számos bizonyítékkal szolgáltak. A késői minószi kultúra házainak alapja alatt vulkáni hamut találtak, ami arra enged következtetni, hogy a hamuhullás után épültek újjá a házak! A minószi civilizáció kutatói közül sokan állítják, hogy az ősi Théra vulkán sorozatos kitörése is hozzájárulhatott a minószi birodalom felbomlásához. Az egyiptomi papok viszont egyetlen nagy természeti csapásról írtak, és tudtak az égei-tengeri vulkán kitöréséről. A fáraók uralmának fénykorában történt mindez, mintegy 50 esztendővel a legendás Hatsepszut fáraó előtt, Karnak diadalának idején.

Számos szerző megpróbálta például a thérai vulkánkitörést a Bibliában, a Kivonulásban említett egyiptomi (hét) csapással kapcsolatba hozni. Komoly áttörést a thérai vulkánkitörés keltezése szempontjából a vizsgáló módszerek együttes alkalmazásával lehetett elérni, mint például a thérai mintákon végzett radiokarbon, a jégből vett fúrásminták vagy a fa évgyűrűk összehasonlító elemzésével. Ezzel lehetővé válna az Égeikum késő bronzkor egyik legfontosabb eseményének pontos keltezése, és így az egész korszak keltezésének általános kalibrálása.

Az erupció előtt jóval nagyobb lehetett Sztrongülosz. A sziget nagyságához képest tekintélyes nagyságú, a vulkáni hamu által eltemetett bronzkori várost találtak a régészek Szantorini déli részén. Az ásatások Szpiridon Marinatosz görög régész vezetésével 1967. május végén kezdődtek el. A vulkán által eltemetett romváros területén ma is intenzív ásatások folynak, annak ellenére, hogy idáig alig 10 %-át sikerült feltárni. A kitörés előtti földrengés alapos pusztítást végzett, de a vulkáni hamu tökéletesen tartósította a romba dőlt falakat. A porhanyós horzsakőréteg miatt nagy az omlás veszély, ezért rendkívül bonyolult bányászati módszerekkel történik a régészeti feltárás. Valójában azt sem lehet tudni, hogy mekkora volt a város bronzkorban, mert közel 60 méter vastag vulkanikus hamu temette el. A történet érdekessége, hogy csontvázakat és arany ékszereket nem találtak Akrotiri feltárásakor. Akrotiri lakói minden pánik nélkül, a legnagyobb nyugalomban hagyták el otthonaikat. Hogy hová mentek és hányan maradtak a szigeten - örök rejtély. A sziget lakóit még időben és alaposan átgondolt terv szerint hagyták el otthonaikat. Két vulkánkitörés között viszont többen visszatértek, és elkezdték a romokat helyreállítani, majd végleg elmentek. Nem lehetetlen, hogy Akrotiri feltárása közben egy napon a menekülők ezreinek csontváza kerül elő. Némelyik betemetett korsóban csíraképes magvakat találtak, amiből arra következtettek a kutatók, hogy valamikor ősszel lehetett a kitörés. A feltárt épületek rendszerint nem földszintesek, hanem emeletesek voltak. Az emeleti ablakok kicsik, míg a földszintiek sokkal nagyobb méretűek voltak; mintha kirakatok lettek volna. Talán a hajdani boltosok elárusítóhelyei voltak? Talán innen kínálták portékáikat a járókelőknek?

Akrotiri már a neolitikumban is lakott volt. Erre utal a minószi réteg alól előkerült kőbalta és obszidián lelet. A minószi település déli része megsüllyedt Kréta irányába, az is lehet, hogy a romok legértékesebb részei tenger alatt pihennek. A mit sem sejtő turisták boldogan lubickolnak a tengerben, és nem sejtik, hogy a hullámok alatt egy ősi város nyüzsgő kikötője, és utcái nyugszanak a talpuk alatt. Ma már sok mindent tudunk a kitörés hatásáról, időpontjáról, annak súlyos következményeiről. Akrotiriben az elszabadult vulkanikus energiákra egy megdőlt lépcső is figyelmeztet. A kitörés hatásai mai napig megmaradtak a Földközi-tenger medencéjében élő népek szívében. A vulkanikus eseménysorozat átrendezte az égei világot. Az ott élő népek között évszázadokig megszűnt a kapcsolat, és mindez mítoszok születésének adott alapot.

Elgondolkoztató hasonlóság van a mai, lüktető forgalmú Szantorini városok, és az ókorban nyüzsgő Akrotiri között. Meghökkentő viszont az a nyugalom, ahogy a Szantorini emberek a vulkán létét elfogadják. Mintha a vulkánról tudomást sem vennének az emberek, végtelenül magabiztosak. Vajon mi lehet ennek az oka?

A sziget városai kilométerhosszan húzódnak a kaldera szélén a laza szerkezetű vulkanikus anyagon. A minószi pusztulás után hamar visszazökkent az élet a szigeten. Új jövevények foglalták el a Mesza Vouno tetejét, és megallapították az ősi Théra városát. A város előtt és a hegy oldalában számos mészkőbe vájt szakrális hely van. Hogyan lehetséges, hogy egy világvége pusztulási kép után, - amiről az argonauták is írtak -, ilyen gyorsan regenerálódott az Égei-világ? A válasz egyszerű, a Föld, a kék bolygó csodálatos képessége, a földi élet meg-megújuló ereje hódította vissza Szantorini szigetét. Vulkanológusok megfigyelték, hogy az óceánokban szigetként kiemelkedett vulkanikus szigeteket, a kitörések után szinte azonnal benépesítik az élet csirái. Néhány évtized múlva buja növényzet lepi el a korábbi kataklizmák helyét. Ez történhetett évmilliókkal ezelőtt is, amikor egy kisbolygó neki csapódott a Földnek és kipusztultak az őshüllők.

Vajon milyen információkhoz jutottak a tudósok Akrotiri feltárásakor? A régészeti kutatások, és a megtalált leletek alapján megállapították, hogy a város lakói békés, hajós emberek voltak. Intenzív kereskedelmet folytattak a Földközi-tenger mellékén lévő virágzó civilizációkkal, így például Egyiptommal, Palesztinával, Balkánnal, de hajóik Európa nyugati területeire is eljutottak. Központi szigetükön, Krétán óriási palotákat építettek. Városaik fejlettségét jól jelzi a feltárt vízöblítéses WC-k és a csatornahálózat kiépítése. A minósziaknak kiváló mérnökeik voltak, akik jól ismerték a statikát, és az építészetet. A házak falait rituális képek, freskók díszítették. Ezekről a képekről szinte süt a boldogság, a megelégedettség és az életöröm. Jó módban éltek, kereskedtek, isteneiknek áldozatokat mutattak be szent helyeiken. Gyönyörű freskóikon tájképek, különféle növények, pálmák, néhol kék színnel festett majmok (amelyekről az embernek rögtön a knósszoszi híres Kék Majom jut az eszébe), másutt madarak (fecskék és valószínűleg egy sas) láthatóak, de akadnak vallásos jellegű képek is. A fecskék akkoriban gyakran megpihentek a szigeten, érthető, hogy gyors, surranó reptükkel, szép tollazatukkal, kecses alakjukkal felhívták magukra az egykori művészek figyelmét. Manapság közönséges molnárfecskék (Delichon urbica), füsti fecskék (Hirundo rustica) egyáltalán nem találhatók Théra szigetén (3). Valóban lehetséges, hogy a bronzkori erupció hatására megváltoztatták a madarak a szokásos vándorlási útvonalukat? A vulkanikus kitörés megőrződött a madarak emlékezetében, és ennek lenyomatai a mai napig megmaradtak, pedig az óta ezer és ezer madárnemzedék élt? Említésre méltó továbbá egy oltárfreskó is, amely tökéletes minószi stílusban készült. Igen érdekes az a - szintén csak töredékesen ismert - festmény, amelyen egy férfi arcát láthatjuk profilból néhány pálmaággal. A fej egyáltalán nem krétai, vagy mükénéi jellegű; ajka vastag, orra pisze, szemöldöke bozontos, nagy karikát visel az orrában és szalagot a hajában. Nyilvánvaló, hogy egy afrikai néger fejéről van szó. A legszebb és legjobban megőrzött freskó a tavasz érkezését adja vissza művészien. A pompás nyíló virágok között kis fecskék szálldosnak, törnek a magasba, mint a tavasz illata; láthatóan épp most röppentek fel valahonnan. Különleges, egyedinek mondható a bokszoló gyerekeket ábrázoló freskó is. Nincs az a görögországi prospektus, vagy könyv, amelyikben ne szerepelnének. Ezt a valóságos műremeket ugyanannak a szobácskának déli falán fedezték fel, amelyben antilopokat ábrázoló freskókat is találtak. Amikor Marinatosz professzor először meglátta ezt a töredéket, elragadtatásában így nyilatkozott:
"Művészi szempontból ez a festmény valóban csodálatra méltó. Bizonyára első eset a világ művészettörténetében, hogy legfeljebb 7-8 éves gyermekek zsenge testének anatómiáját olyan hallatlan pontossággal és ennyire mesteri módon fejezték ki".

Az ősi Théra városa alatt sehová nem vezető faragott kőlépcsők, és árokszerű bemélyedések emlékei maradtak ránk. Az ősi Théra a mai állapotoktól merőben eltérő képet mutathatott az ókorban. Észak felől a kaldera falai védték - Therasia és Íja város között - azt a zárt öblöt, amelyben a minószi hajók horgonyoztak. Az összefüggő szigettorzó kitűnő védelmet nyújtott a vulkanikus öbölnek. A 20 ezer évvel korábban is volt egy nagyobb robbanás Sztrongüloszon, de a sziget kaldera falának északi része éppen maradt, mely védte a minószi flottát a szelektől, és az ellenséges hajóktól. A sziget központi részén lagúnák, csatornák, hidak, épületek lehettek, melyek a vulkán bronzkori robbanásakor a mélybe zuhantak. A vulkán magma-kamrájának mennyezeti fala beomlott, és magával rántotta a másfél kilométer magas vulkáni kúpot. Az izzó láva és a beömlő tenger találkozása óriási energiákat szabadított fel. A robbanáskor 70 köbkilométer anyag szóródott szét az Égeikumban. A Nílus-öböl közelében a tengerfenéken kettő méter vastag minószi vulkanikus üledéket találtak. Közel 600 km átmérőjű területen rakódott le a durvább anyagok tömege, de a finomabb por többször körbejárta a Föld légkörét. Még az Északi-sarkon is találtak a minószi kitörésből származó rétegeket több száz méter mélyen a jégbe ágyazódva.

Az ókori Egyiptomiak tudtak a minósziakról. Mivel egymás ellen nem háborúztak, viszont intenzív kereskedelmi kapcsolat volt közöttük, szívesen látott vendégek voltak a fáraók földjén. Théra felrobbanása súlyos következményekkel járt Egyiptomban is, erre az időszakra a Biblia is utalt. A szaiszi papok gondosan feljegyezték ezeket az eseményeket. A menekültek zavaros elbeszélései, majd azokat követő akháj invázió, a dórok és más tengeri népek hada óriási zűrzavart idéztek elő a korábban békés Égeikumban.

Négy alkalommal jártam Szantorini szigetén, ahol közel két hónapot töltöttem családommal. Akrotiri feltárásának egyes mozzanatait sikerült nyomon követnem, és még sok más érdekességet fedeztem fel a szigeten.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

M