A MINÓSZI ATLANTISZ

Az eltűnt világ

MÁSODIK RÉSZ

A filmet készítette: dr. Móczár István

Narrátor: Fehér Gábor
Zene: Back-Beier: Terra Mystica - Easter Island
(A film forgatókönyve - bővített változat)

Vinsanto és a vulkán

Az Égei-tenger égszínkék vize fodrozódik Théra ősi szigetének hajdani közepe fölött, mely egy hatalmas vulkánkitörés alkalmával merült a víz alá - mint a mondabeli Atlantisz - több mint 3600 évvel ezelőtt. Ahogy a világűrben felénk száguldhat egy már régen felrobbant csillag fénye - sok ezer esztendővel a csillag kataklizmája után -, úgy érte el Mükénét a minószi civilizáció sugárzása azt követően, hogy ez a kultúra eredeti formában már nem létezett többé. Az égei-tengeri birodalomra sötétség és feledés borult. A következő évszázadokban a görög mítoszok emlékeznek a minósziak dicső múltjára, szabadjára engedve fantáziájukat.

Krétára bevándorló népek alapították
meg a minószi birodalmat

Az Kr. e. II. évezred folyamán a Mediterráneum keleti medencéjében kialakultak Európa első (73) civilizációi. Kréta az Újvilág szerepét töltötte be (3) a maga korában, s a különböző hagyományú és hátterű népegyveleg serkentő hatására indulhatott oly páratlan virágzásnak az itteni kultúra a nagy paloták Kr. e. 2000 körül kezdődött korszakában. A korszakot szembetűnő stabilitás jellemzi. A középső bronzkor gazdag társadalmai rövid idő alatt jellegzetes palotakultúrákká alakultak át.

Kréta siker története már a neolitikumban elkezdődött. A régészeti leletek szerint a sziget az újkőkorban, Kr. e. 5000-ben sűrűn lakott volt, és valószínűsíthető, hogy egyenletes és folyamatos fejlődés történt. Számos kutató abból indult ki, hogy a fejlett kis-ázsiai térségből érkező bevándorlók segítették elő a krétai civilizáció kialakulását és továbbfejlődését. A bevándorlás tényét senki nem vitatja, viszont a helyi fejlődésnek is meg vannak a bizonyítékai. Kr. e. 2800-2000 között egy második bevándorlási hullám érte el Krétát. A jövevények korszakalkotó változást idéztek elő például a rézmegmunkálásban, a fazekaskorong alkalmazásával, illetve a hadászatban. Evans szerint ez idő tájt már ismerték a képírást (122) is. Ebben az időszakban lendült fel a hajózás s a Kis-Ázsiával, Mezopotámiával és Egyiptommal folytatott kereskedelem.

Phaisztosz, kilátással az Ida-hegy szarv
alakú kettős csúcsára

Európa első civilizációja a minószi kultúra volt Krétán, amit a görög szárazföld mükénei kultúrája követett. Az Égeikum több mint 50 ezer éves emberi fejlődés színtere volt. Egyik csúcspontját Kr. e. 3000 és Kr. e. 1000 között, Kréta, a Kükládok és a görög szárazföld kifinomult és látványos kultúráiban érte el. Az egész térségben bőséggel álltak rendelkezésre a természeti erőforrások. A magasabb civilizáció kialakulásához elengedhetetlen nyersanyagok helyi koncentrációja elősegítette az összetett cserehálózatok kialakulását. A szerszámok készítéséhez felhasznált fekete obszidián Méloszról származott, a mozsarakhoz vulkáni sziklákat Méloszon és Thérán találtak.

Egy berbernő neolitikus őrlése a Szaharában.
A szerző kamerájával felveszi az őrlés technikáját.

Az Atlantiszról megjelent számtalan kötetnek (4) van egy közös vonása: mindegyikből hiányzik a meggyőző magyarázat a gyorsan bekövetkezett katasztrófális pusztulásra. A Földközi-tenger keleti medencéjének földrengései és szökőárjai mindig helyi jelentőségű események voltak. Ha bármelyik zugba betört a víz, erről külön legendák alakultak ki. Az egyiptomi papok jól ismerték Krétát, és környező szigeteit. A térségben kialakult rendkívüli természeti csapások; nagy viharot, katasztrófák, földrengések híre hamar eljutottak a szaiszi papok birodalmába.

Vajon a bronzkorban az ember tevékenysége hozzájárulhatott e a mediterráneum klimaváltozásaihoz? Illetve előidézhették e kultúrájuk gyors hanyatlását az energiatartalékok felélése miatt? Ezekre a kérdésekre a régészeti adatok adnak rémísztő válaszokat (www.miep.hu/forum/h2000/aug/3.htm). Csak néhány példát említek; a jórészt görögök lakta égei világban, az 1980-as évek elejéig legalább 100 millió tonnányi, fémolvasztásból megmaradt salakot találtak a régészek, ami legalább 30 millió hektár erdő kiirtását jelenti. A minósziak, a mükéneiek, majd később a főnicíaiak óriási erdőket vágtak ki hajóik építéséhez. Egy egy kiirtott őserdő újjászületése évezredekig is eltart, de a civilizáziós területeken a fák nem élték meg az öregkort. A palotákban nem fukarkodtak a faoszlopokkal (3). A legkülönbözőbb méretekben készítették őket, a legnagyobb phaisztoszi faoszlop átmérője például 120 centiméter volt. Az oszlopok általában lefelé keskenyedtek, hogy a felső része megtartsa az oszlopfőt, és a ráfektetett architráv gerendákat. A földrengések gyakorisága miatt már a minószi kultúra idején is földrengésbiztos faoszlopokat építettek be a hatalmas palotákba, a fának ugyanis jobb a lengésstabilitása, mint a kőnek.

Könnyen kiszámítható, hogy egy ilyen vastag fa kivágása után hány évet kellett várni, mire helyette megnőtt egy másik hasonló nagyságú fa. Erre sajnos már nem kerülhetett sor. Az építkezéshez, hajóépítéshez főleg fenyőt és ciprusfát használtak fel. Tudjuk, hogy a rablógazdálkodás miatt hamar eltűntek az őserdők a mediterráneumban. A téli eső a tengerbe mosta a vékony erdei talajt és felgyorsult a környezet pusztulása.

Krétán, a minószi időkben közel 1 millió kecske ráadásul rendre lelegelte a fiatal fák hajtásainak kérgét. Vannak, akik állítják, hogy a minószi birodalom összeomlásához a kedvelt kecskék is hozzájárulhattak.

A táj és a növényvilág a tengerszinttől a hegycsúcsokig változó képet mutat. Amikor vejemmel megmásztuk az Ida-hegyét - meglehetősen nagy erőfeszítés árán - észrevettük, hogy egy bizonyos magasság után a növények nagysága folyamatosan csökkent, majd törpefák, tüskés bozótok sokasága borította be a hegyet. A növények akklimatizálódtak a zord időjárás miatt. A fák leveleit tövisek védték az elemektől, talán a kecskéktől, mert nagyon sokat találtunk belőlük a vadonban kóborolni. Az egész környék olyan volt, mintegy egy botanikus kert. Számos őshonos növény bújik meg a perzselő napfényben egy-egy szikla tövében. Kréta a botanikusok valóságos paradicsonya. Elszigetelsége miatt sok növény mentes maradt a szárazföldi hatásoktól, s ezért több mint száznegyven endemikus, vagyis a világon sehol másutt nem honos faj fejlődött ki. Vajon milyen lehetett a sziget a minószi kor elején, amikor a magas hegyeket még őserdők borították?

Tovább tetőzte a bajt, hogy a monokultúrás termelés tönkretette a talajt, és az erózió is megtette káros hatását! A kiirtott erdők helyén napjainkban - szinte az Földközi-tenger partvidékén - kopár sziklák merednek az ég felé, az ember hajdan volt pusztításának súlyos következményeit láthatjuk. A halmozottan bekövetkezett természeti-és társadalmi katasztrófák segítették elő a minószi (atlantiszi) birodalom szétesését.

"Ceterum censeo Carthaginem esse delendam"
("Egyébként az a véleményem, hogy Karthágónak pusztulnia kell!")
Hajdanán a rómaiak összeverődtek a Fórumon, hogy megtárgyalják
a politika aktuális eseményeit. Egy különös figura hívta fel magára a
figyelmet, Catonak hívták. A fenti idézetet minden szenátusi beszédében
elmondta: - a punoknak pusztulniuk kell! Úgy látszik, komolyan vették a
rómaiak Cato intelmeit, mert elpusztították Karthágót, sóval hintették be
a várost, hogy még fű se nőjön a romokon.

Az ókori Karthágó kikötője körkörös megoldásával
hasonlított Atlantisz metropoliszára, aminek központi
része az ősi Thérán beomlott

A krétaiak sokat vitatkoztak azon, hogy a szigeten lévő két cseppkőbarlang közül melyikben született az istenek atyja. Végül salamoni döntéssel zárták le a vitát; megegyeztek abban, hogy a Laszithi-fennsíkon lévő Dikté-barlangban született Zeusz, és az Ida-hegyi barlangban nőtt fel. Mintkét barlangban minószi áldozati tárgyakra bukkantak a régészek. A görögök istenekről szóló regék is Krétáról származnak. A görögök, Kr. e. 800 kürül - tehát mintegy hétszáz évvel a híres minószi birodalom felbomlása után - jegyzeték le a regéket. A görög mitológia szerint Zeusz többször visszatért a szigetre. A görög monda szerint bika alakjában elrabolta Európét, a főníciai hercegnőt, és Krétára vitte a hátán. Ott született meg fiúk, Minósz, aki Krétáról gyakorolta hatalmát a Földközi-tenger felett, apja tanácsait és útmutatásait követve (122).

El-Jemi amfiteátrum a sivatag szélén Tunéziában

 
Karthágó romjai

A Théra vulkán felrobbanása előtt, a vulkanikus tevénység miatt krétáról elmenekült emberek átélték a vulkánkitörés okozta szenvedéseket, és a borzalmakról beszámoltak az új lakóhelyükön, Palesztinában. Vannak kutatók, akik nem tartják kizártnak, hogy mind a föníciaiak, mind a filiszteusok részben minószi menekültek, vagy Atlantisz korábbi lakói lehettek.

A Gibraltár a világűrből. Vajon itt lehetett
Héraklész oszlopai, vagy Peloponnészosz
Maléia-fokánál? Ha utóbbi igaz, akkor
Atlantiszt az Égei-tengerben kell keresnünk.

Ha Atlanti-óceán beszélni tudna? A világűrből
készült felvételek nem igazolták, hogy Atlantisz
itt süllyedt volna el.

 
A firai és a mykonoszi múzeumban nagyon sok látnivaló van

Az Atlantisz szót a Nílus deltájában épült Szaísz város papjai említik először, akik minden információt lejegyeztek, aminek a birtokába jutottak, és titkaikat gondosan megőrizték archívumaikban. A görög Szolón talán mégis bejuthatott a rejtélyes papi birodalomba, mert közvetítésével jutottak el a régi mondák Platónhoz, akit annyira felcsigázott a história, hogy két dialógusában, a Timaioszban és a Kritiaszban írta meg a mesés földrészt, Atlantisz történetét. A műveket a valóság és a fantázia ötvözte össze.

De jó lenne most megismerni az akkori világ titkait! Sajnos azonban a rómaiak felgyújtották az alexandriai könyvtárat, amelyben az ókori világ tudását halmozták fel. Bizonyára más, pontosabb és izgalmasabb kép alakulna ki az emberiségről, az elődökről, ha nem emészti el a tűz ezeket a feljegyzéseket.

A szerző Gournia ókori utcáján

Az egyiptomiak Kréta lakóit Keftiunak nevezték. A filiszteusokat a bibliakutatók a minószi Kréta, sémi nevén Káftor, vagy Keftiu szigetéről érkezett bevándorlóknak tartják. Valószínű, hogy a thérai katasztrófa miatt az otthonukból elmenekült krétaiakról van szó. A Bibliában Ámos próféta az alábbi kérdést tette fel: - "Nem én hoztam-e ki Izraelt Egyiptom földjéről és a filiszteusokat Kaftórból?" Jeremiás próféta így nyilatkozik: "Mert az Úr elrontja Filiszteát, Kaftór szigetének maradékát". Ha hihetünk a Bibliának, és miért ne hinnénk, akkor a filiszteusok Kaftór szigetéről, azaz Krétáról származnak. Rejtély viszont, hogy a filiszteusok miért vándoroltak Krétáról Kanaánba? Hagyomány szerint nagyobb tömegekben a Kr. e. 12. században települtek át Palesztinába. A régészek viszont beáramlásukat a szentföldre - a talált leletek alapján - korábbra teszik. 1990-ben Tel Kabiri lelőhelyen (Izrael) Kr. e. 1600 előttről származó krétai eredetű fal- és padlófestmény-töredékre bukkantak.

Az egyiptomi Thébában Medínet-Habu egyik domborművén
ellenséges harcosok foglyul ejtése látható. Vajon az atlantisziak,
vagy a fűkoszorús filiszteusok legyőzött katonái volnának a
domborművön?

1992-ben az egyiptomi Avariszban egy komplett krétai szentélyt tártak fel, melynek freskóin a Krétáról és Théra szigetéről (Szantorini) ismert bikaugratás-jelenetek, továbbá hal-és virágábrázolások voltak láthatók. Vajon kik voltak a filiszteusok? Részletes bemutatásukra nem vállalkozom. Annyit elmondhatok róluk, hogy nem sémiták, hanem az indo-európai népesség (bibliai nyelven szólva a jáfetiták) közé tartoztak. A zsidók nem szerették a filiszteusok kultúráját, mert egy velejéig okkult, bálvány- és démonimádó kultúrának tartották. Ez volt a véleményük a mükénéi és a görög civilizációról is. A Kanaán földjét elfoglaló zsidók, és az ott megtelepedett filiszteusok között komoly politikai-stratégiai és szellemi konfliktus feszült. Gyakran háborúztak egymás ellen. Filiszteusok ellenőrizték a tengerpartot, mert haditechnikai fölényük volt. Egyedül ők rendelkeztek vasfegyverekkel és a kor "csúcstechnikáját" képviselő harci szekerekkel. A filiszteusok monopóliumot élveztek a fegyvergyártásban. Erről a Biblia is ír: "És kovácsot egész Izrael földjén nem lehetett találni mert a filiszteusok azt mondták: ne csinálhassanak a zsidók szablyát vagy dárdát. És egész Izraelnek a filiszteusokhoz kellett lemenni, hogy megélesítse ki-ki a maga kapáját, szántóvasát, fejszéjét és sarlóját."

A kaldera közepén újjászülető szantorini
vulkán, a Nea-kameni

Vajon a filiszteusok magukkal vitték az átélt élményeiket Kaftóról, és meséltek a Théra vulkán felrobbanásáról a Kanaán földjén? Ha igen, akkor jó lenne megtudni, hogy vándorlásuk okáról miképpen vélekedtek? (http://www.hetek.hu/index.php?cikk=8286)

Az akkori világban is voltak kalandvágyó emberek, mint például a krétaiak, vagy később a görögök, akik nagy érdeklődéssel járták Egyiptomot, és a források tanulsága szerint csodálták a fáraók birodalmát.

A görögök figyelmét felkeltették az egyiptomiak krétaiakról szóló színes elbeszélései. Az egyiptomiak évszázadokon keresztül kereskedtek a krétaiakkal. A kapcsolatukat számos sírfestmény ábrázolja, amelyeken tengertúli kereskedők érkezését: néhány esetben, például Szenenmut thébai (11) sírjában (Kr. e. 1492) jellegzetes krétai árúcikkeket szállító minószi kereskedőket ismerhetünk fel. Egyiptomban (3) több helyen is találtak krétai kerémiát, Krétán pedig egyiptomi tárgyakat, szkarabeuszokat és kővázákat. Késő neolitikus knósszoszi házakban előkerültek olyan kőtálak töredékei, amelyek az Óbirodalom idején vagy még korábban készültek Egyiptomban. Az Óbirodalom végén és az első átmeneti korban használatos egyiptomi tárgyakra emlékeztető pecsétlőkövek és apró dísztárgyak, például láb formájú amulettek, nagy számban kerültek elő krétai közös sírokból olyan leletegyüttesben, amelyek nagyjából a kora minószi kor végére, illetve a közép-minószi kor elejére keltezhetők.

Zsuzsa asszony Rizenia templommaradványoknál
(Kr.e.VII. - VI. századból)

A közép-minószi kor datálása szempontjából fontos edénytöredékek kerültek elő például az egyiptomi Kahunban, az el-Fajjúm oázisban. Ezen a helyen afféle ideiglenes várost építettek a XII. dinasztia nagy királya, II. Szenuszert piramisának építésén dolgozó munkások (krétaiak) és előjárók elszállásolására. A piramis elkészülte után Kahun város gyakorlatilag kiürült, illetve önkényesen betelepülő hajléktalanok foglalták el, márpedig nem valószínű, hogy ezek az emberek finomművű díszített kerámiát importáltak volna idegen országból. A krétai edények tehát feltehetően a piramis építésének időszakában hozták be a városba, bár ez a vélemény vita tárgya még.

Aztán egyszer csak elmaradtak a kalmárok, nem hozták el a csodálatos, finom tojáshéj-vastagságú kerámiájukat és Kamarész-stílusú edényeiket, de hallottak egy tengeri civilizációról, amely rövid idő alatt elpusztult, és elsüllyedt.

 
Az élethű ábrázolás arra utal, hogy a festő a saját szemével láthatta az
Észak-Afrikában honos kékmajmokat

Szantorini nyugati fele repülőről nézve

Az egyiptomiak értesültek egy sziget, nevezetesen Théra elsüllyedéséről, de kicsi és számukra kevéssé jelentős lévén, mivel ezt a szigetet nem ismerték, nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Így az eseményeket áthelyezték a szomszédos Krétára, arra a szigetre, amelyet valamilyen borzalmas csapás ért, és amelyiknek palotaépítőivel olyan rendkívül hirtelen szakadt meg a kapcsolatuk.

 
Mykonoszi múzeum féltve őrzött kincsei a festett edények sokasága

Ha Atlantisz népét a bronzkorba képzeljük, akkor Platón azon állítása, hogy a sziget kilencezer évvel korábban süllyedt el, nem állja meg a helyét. A talált leletek későbbi évezeredekből valók, s 9 ezer évvel korábban az emberek még a neolitikum szintjén éltek. Abban az időszakban, amelyről Platón beszélt, a világ még a jégkorszak szorításában élt. Athén első kőtemploma (48) az Akropoliszon nem épült meg egészen Kr. e 580-ig. Azelőtt Görögország csak néhány vályogtéglából készült szentélyt tudott felmutatni. A történelem előtti Görögországról Platón beszámolója távol jár a valóságtól! A tudósok megállapítása szerint a régészeti emlékek jóval később keletkeztek, mint amikor állítólag Atlantisz földjét elnyelte a tenger.

A német tudósokat az izgatja leginkább, hogy ha nem olyan régen élt és virágzott Atlantisz, akkor mi törölte ki az emlékét az emberek tudatából? Erre is akad válasz. James W. Mavor, JR. Atlantiszi utazás című könyvében (4) a következőt írta: "A krétai és égei lineális A és B írás használata a Kr. e. II. évezredben kezdődött és Kr. e. 1200 után szűnt meg. De a helyében nem lépett semmilyen más görög írás egészen Kr. e. 850 tájáig, amikor ez az előttünk fekvő írás megjelent. Ezek szerint a görögög 350 éven át írástudatlanok voltak. Az Atlantisz-történetből azonban, amelyet a szaíszi papok meséltek el Szolónnak és amely Platón írásaiban maradt az utókorra, félreérthetetlenül kiderült, hogy az egyiptomiak tudtak a görögök műveltségének erről a folytonossági hiányáról. Platón szerint a papok ezt mondták: S ami szép, nagy, vagy bármi tekintetben érdekes csak történt akár nálatok, akár itt, akár más vidéken, amiről csak hallottunk, - mindaz régtől fogva felírva és megőrizve itt van templomainkban. Nálatok és a többi népeknél ellenben mindannyiszor, alighogy el vagytok látva írással és minden egyébbel, amit a városi élet megkövetel, már mint a megszokott időközökben, mint valami betegség zúdul rátok az égi özön és az analfabétákat és műveletleneket hagyja meg közületek, úgyhogy ismét újból ifjúvá lesztek, nem tudva semmit sem az itteni, sem az otthoni dolgokról, mi minden történt a régi időkben...Egyetlenegy özönvízre emlékeztek, noha előzőleg már sok volt, továbbá nem tudjátok, hogy a legszebb és legkiválóbb faj a Ti földeteken született, s onnan származol Te is és egész mostani városotok, minthogy írmagja ép maradt annak. Előttetek azonban minden rejtve van, mert az életbenmaradottak sok nemzedékén át úgy hunytak el, hogy írásban megszólalni nem tudtak".

Úgy gondolom, hogy az utolsó mondatban rejlik az igazság! A tradíciók és a folytonosság hiánya vezetett az atlantiszi legenda kialakulásához. Platón a dicső régmúltról vajmi keveset tudott, de megérezte, hogy elődeik nagyot alkottak, s a múltat és jelenét nem volt képes összekapcsolni.

Szvasztikai horogkereszt ábrázolás az egyik
ókori edényen, a mykonoszi múzeumban. A
görögök gyakran alkalmazták edényeiken a
szvasztikát. Vajon Indiából vették át ők is a
szimbólumot?

A szvasztika Indiában egy nagyon elterjedt, kedvező jel. A neve is kedvezőségre
és jólétre utal. A ajtófélfára festve a szellemek távoltartásában tulajdonítottak
neki jelentős szerepet. Általában fekete alapon fehér színnel ábrázolták. E
szimbólum valójában a Napistennek, Szúrjának a jele. A jobbkezes szvasztika
az óramutató járásával megegyező, a balkezes pedig az ellenkező irányban
mutat. A balkezes szvasztikát gyakran kedvezőtlennek tekintik. A szerző tulajdona.
(Terebess Ázsia Lexikon)

Vajon mi okozhatta a görögöknél az évszázadokra kialakult kulturális szakadásokat? A legújabb ékírásos leletek szerint Kr. e. 1200-ben egy tengeri hajós horda rohanta le az Égei-tenger mellékén élő népeket, akiknek írmagjuk sem maradt, annál is inkább, mert a támadás után özönvizek és földrengések fejezték be a kalózok művét. Mellesleg erre a vandál háborúra Platón is utalt. Kik lehettek a kalózok? Mik voltak az okai a Földközi-tenger keleti medencéjében élő népek pusztulásának? A kutatók több okot is feltételeznek, bár az előzmények évszázadokkal korábban történtek. A negatív események kumulációja vezethetett a tengeri népek inváziójához. Az ősi Théra felrobbanása volt a dominósor elindítója, valamint a mükéneiek jelenléte, és fokozatos megerősődése az Égeikumban. A minósziak eltűnésével hatalmi vákuum keletkezett a Földközi-tenger medencéjében. Amíg a krétaiak voltak az urak a tengeren rend volt a térségben. Kréta földrajzi fekvésénél fogva felügyelni tudta a földközi-tengeri kereskedelmet, különösen a Fekete-tenger mellékéről az ukrajnai csernozjom területről származó gabonaimportot. A flottájuk révén a krétaiak ellenőrizni tudták a görög szigeteket és a szárazföldet is, ahol szintén templomgazdaságokat alakítottak ki. Ezek a gazdaságok adóztak a krétai központnak. Egy ilyen templomgazdaság szolgálatában állni azonban létbiztonságot is jelentett, szemben a hegyvidéki szabad élet nélkülözéseivel. A krétaiak a földművelő telepeik műveltségéhez nem volt szükségük rabszolgákra. A balkán hegyei közül elég éhező keresett náluk menedéket. Az achaj-görög törzsek Kr. e. 2000 táján telepedtek le Görögországban a pelazgok által kialakított telepeken, és négyszáz évig a krétaiak kormányzása alatt éltek. Talán ennek is köszönhető, hogy a krétaiak igen jó kapcsolatot alakítottak ki az egyiptomiakkal. Egyiptom a Nílus-delta felől biztonságban érezte birodalmát, nem háborús gályák érkeztek kikötöibe, hanem kereskedők tarka tömege. Soha nem látott cserekereskedelem bonyolódott a Földközi-tenger medencéjében élő népek és Egyiptom között.

A minósziak a mezopotámiai civlizációkkal is kapcsolatban voltak Kréta legrégibb történelmében. A sumér agyagtáblákon bányászatról nem történik említés, (120) de annál többet írtak a fém (réz, ezüst) megmunkálásról, amelyben úttörő szerepük volt. A sumérok felfedezték az írást, a kereket. A cserekereskedelem révén a nyersanyag eljutott hozzájuk a Kaukázusból, a Mediterrán szigeteiről, és Krétáról. A pelazg civilizáció központja Kréta szigetén volt, flottájuk uralta a Földközi-tengert, beleértve a Fekete-tengerre vezető legfontosabb hajóutat a Dardanellákat és a boszporuszt is. Az ókor egyik leghosszabb életű és legvirágzóbb kultúrája a pelazgoké. A minószi civilizáció Kr. e. 3000 ezer körül jöhetett létre egyidőben az egyiptomi és a mezopotámiai civilizációkkal. Bár térben Egyiptomhoz áll közelebb, de jellegében inkább a sumér kultúrához hasonlítható. Kréta befogadta a Közel-Kelet civilizált világának hagyományait és szokásait. Márpedig van olyan elmélet, amely szerint a régi sumér uralkodókat vének tanácsa vagy valamilyen népgyűlés ellenőrizte a korai időkben. Ennek bizonyítékai azonban nem egyértelműek. A bronzkori Kréta királyai valószínűleg éppolyan abszolút uralkodók voltak, mint a korabeli Egyiptom vagy Szíria urai. A krétai bronzkor datálása (3) az egyiptommal és kisebb mértékben Mezopotámiával, Szíriával, Ciprussal és Anatóliával történő összevetésen alapul. Az írásbeli feljegyzések lehetővé teszik Egyiptomban az abszolút időrend rekonstruálását meglehetős pontossággal egészen a XII. dinasztia kezdetéig, körülbelül Kr. e. 2000-ig.

Érdemes megjegyezni, hogy az iskolai oktatás, de a történelemtudomány is túl kevés figyelmet szentel a görögöket megelőző Pelazg civilizációnak. A legtöbb tudománytörténeti munka hemzseg az olyan kifejezésektől, mint "már a régi görögök is ismerték". Nos a pelazgok többet tudtak, mint a görögök, akik tudását az ókor végén sem tudták meghaladni. Később a görögök átvették a pelazgok, a minósziak hagyatékát (http://www.turulmadar.hu/Hellasz/Kreta.htm).

Kik voltak a pelazgok? Nem görög nyelvet beszélő ókori nép, mely szétszórtan élt a görögök lakta terület különböző vidékein (Trákia, Thesszália, Épeirosz, Kréta, Kis-Ázsia, Halkidikí-félsziget). Eredetileg egy észak-égei népcsoport lehetett, melyet a bronzkori vándorlások szakítottak ki hajdani lakóterületéről. A görögök később általánosan használták a pelazg elnevezést Görögország égei őslakosaira (15).

A krétai civilizáció népe a pelazgok feltehetően a szkítákkal is kacsolatban voltak, akik a Szantorini szigetéről gyakorlatilag az egész mediterrán régió tengeri kereskedelmét uralják. Szkítia területe ebben az időben, mint fő búza termelő terület játszik szerepet. Ennek a tengeri kereskedelemnek volt a kulcsa Trója városai is. A krétai pelazg civilizációt, - a Szantorin vulkán felrobbanása után - felváltja a görögökkel keveredő mükénei kultúra.

A pelazg népesség részben összeolvad a görögökkel, részben elvándorol, feltételezhetően ők alkotják a dórok görögországi megjelenése után az észak itáliát meghódító etruszk népességet. A rómaiak eredet-mondája szerint városukat a trójából elmenekültek utódai alapították. Nagy valószínűséggel a Görögországból elmenekült pelazgok (turusák) lesznek az etruszk kultúra létrehozói Itáliában. Itáliában az etruszkok betelepülése gyors fejlődést indított el, míg a dóroké Görögország számára közel 600 éves hanyatlást eredményezett. A dórok elől menekülő achájok és pelazgok városokat hoztak létre, mint itáliában Trójaiak Rómát, ez által a kultúra tovább terjedt a fejletlen régiók felé, ahol megváltozott formában él tovább (http://www.inforum.hu/m13/kapcsolatok.htm).

A dór invázió idején, Kr. e. 1200 után jelentek meg az etruszkok itáliában, akkor amikor Trójának a híres ostroma volt (www.turulmadar.hu/Italia/Etruszkok.htm). Ekkor kezdődött a tengeri népek vándorlása. Az etruszkokat sejthetjük az Egyiptomra támadó és Ramszesz fáraó által legyőzött turusák népének, akik az égei tenger térségéből indultak útnak.

A dór invázió után a pelazgok nagy része elvándorolt hellászból és a kisázsiai partvidékről. Ez a tengeri népek vándorlásának nevezett népmozgás, amit a Trójai háború és a Dór invázió együtt indított el. Az achájokkal mégcsak kitudtak jönni, de a barbár dórokkal már nem. A vándorlás során a pelazg népek a szintén menekülést választó achájokkal is összefogtak. (www.turulmadar.hu/Hellasz/Dorinvazio.htm).

A mykonoszi múzeumban látható az
egyetlen hiteles trójai faló ábrázolás
egy edény falán

A német tudósokat régóta izgatta Trója körül kialakult bizonytalanság, ezért a helyszínen kutatásokba kezdtek. Hová indult az expedíció? Anatóliába, oda, ahol az ókori Trója romjait felfedezték. Az expedíció tagjai teljesen átfésülnek egy 13-14 kilométeres átmérőjű területet. Feltételezésük szerint itt található Atlantisz kikötője. A svájci Zangger szerint Platón és Trója történetét megéneklő Homérosz elbeszélése között rendkívül sok a hasonlóság. Tovább megy tanulmányával és egyenesen azt állítja, hogy Atlantisz tulajdonképpen Trójával azonos (www.utazasinfo.hu/atlantisz.htm). Vajon mi volt az oka a trójai háborúnak? A kisázsiai partvidéken pelazgok éltek, míg a mai görögországban főleg Achaijok. Kréta pusztulása után - Görögország kapújánál fekvő Trója pedig Milétosz mellett feltehetőleg a legjelentősebb pelazg város volt. Ők ellenőrzik a fekete-tengeri gabonakereskedelmet, és uralkodói mesés kincseket halmoztak fel a busás haszonból. A Dardanellákat a Fekete-tenger felé igyekvő bronzkori hajók az évnek egy szakában az északkeleti szél miatt nem tudták megközelíteni. Éppen ezért hosszabb ideig kellett horgonyozniuk Trója közelében. Ott vártak a kereskedők hónapokon át a kedvező szélre, révkalauzt szerződtetek. A közeli Trója lakói állandó hasznot húztak ebből. A várakozó hajósokat munícióval kellett ellátni, és a szolgálatásaikért jól megkérték az árat. Az mükéneiek érdekeit sértette a kiszolgáltatottság - hiszen terméketlen földjeik miatt ők voltak a legnagyobb gabonavásárlók, és az ő kincseik vándoroltak Trója várába. Trója gazdagsága irigységet, és hódítási vágyat keltett szomszédaikban. Már csak olyan okot kell találni, amely a görögöknek a nemzetiségi törvényei szerint igazságossá teszi a rablóvállalkozásukat. Ezt a történetet örökítette meg Homérosz, Iliásza és Odüsszeiája. A mesét a valóság ihlette meg. Az achájok feltehetőleg csak lerombolták Tróját, de lakóit nem írtották ki, nem hurcolták el rabszolgának. A mükénei korban egyetlen görög állam sem tudott volna mit kezdeni sok rabszolgával. A Trójai háború befejezése után közvetlenül hármas földindulás következett be, amely megrengette az egész Földközi-tenger térségét. Egy katasztrófális erősségű - Richter skálán legalább 8-as, de lehet, hogy 9-es erőségű földrengés rombadöntötte a mükénei városokat. Bekövetkezett a dór invázió - és a menekülésre kényszerített pelazg és acháj lakosságot. (www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1996/9601/06.html)

A pelazgok szárazföldről nem elérhető központja, Kréta élve tengeri hatalmával, a sivatagosodó mediterrán régióban a Fekete tenger partvidékéről behozott búzával, és az oda kivitt ipari termékekkel elképesztő gazdagságra tett szert. A virágzásuknak végét Atlantisz pusztulása okozta. A Szantorin szigetén létezett városuk, és a kikötőjük, valamint a hadiflotta pusztulása a sziget vulkánjának felrobbanásával hozható összefüggésbe. A Dórok inváziója romba döntötte a Mükénei civilizációt és végleg eltörölte a minószit. Városok lakóit nem írtják ki, mert élelemre nagy szükségük van, ami fontosabb számukra, mint az arany. A dórok épp azokat a déli területeket, Spártát és Krétát szállják meg, ahol a legnagyobb a pelazg lakosság aránya. Achájok a peloponézosz hegyei közé húzódnak, ők lesznek a perioikoszok, a körül lakók. Az itt megtelepedő dórok, a saját vad törzsi szokásaikat és a régi mükénei államrendet egyesítve alakítják ki életüket.

Trója és Atlantisz monumentális építkezései hasonlítanak egymásra. Így a kikötői berendezések is. Platón Atlantisz flottáját 1200 hajóra teszi, Homérosz ugyanannyira Trójáét. Atlantisznak egy hideg és egy meleg vizű forrása volt, Trójának úgyszintén, s mindkét helynek azonos volt a széljárása. Bunarbasiban megtalálták az a két különböző hőfokú forrást, amelyről Homérosz is megemlékezik az Íliász 22. énekében. A Platón-Homérosz, az Atlantisz-Trója összehasonlítása kisértetiesen megegyezik Kréta, és Szantorini adottságaival. Atlantisz városát gátakkal védett mesterséges csatornák hálózták be. Tudjuk, hogy Szantorini belső öble védelmet nyújtott a minószi hajóknak. A kalderafal északi része védte a kikötőt, ami Théra felrobbanásakor megsemmisült és létrejött az északi átjáró. A hihetetlen pusztulás teljesen átalakította Szantorini geológiai térképét.

Köztudomású, hogy Tróját a múlt században egy amatőr német régész Henrich Schliemann találta meg, aki a dombtetőn emelkedő erődítményben folytatott ásatásokat, de a föld alatt megbúvó, nagy kiterjedésű város nem érdekelte.

1988 nyarán egy hetven tudósból álló nemzetközi csoport látott munkához a Hisszarlikon. A csapat vezetője, Manfred Korfmann professzor elsősorban a bronzkozi Tróját kutatta. A legújabb kutatási eredmények azt igazolják, hogy tízszer nagyobb volt a bronzkori Trója, mint eddig hitték. A város központjában volt a palota, körülötte az alsóváros feküdt. A régészek új, izgalmas következtetéseket vontak le kutatásaik nyomán. Szerintük a trójai társadalom már Kr. e. 2500 táján két részre oszlott. A nemesség a palotakörzetben élte fényűző életét a várdombon, a köznép pedig a mindenkori alsóvárosban. Így nem kizárt, hogy Trója VI-ot valóban háború, nem pedig földrengés pusztította el. Trója kivételes hely lehetett, mert a városban korábban tartottak lovat, mint környéken. Új, ijesztő fegyver lehetett a hadrendjükben a harci kocsi. Ez az Iliász Trójája idején már elterjedt harci eszköz volt, de a Kr. e 2. évezredben még kivételes csodafegyvernek számított.
A tengerpart, ahol a görög hajók horgonyoztak, ma 15 km-re távolabb húzódik a tengertől, amint abban az időben, amikor Akhilleusz haragjában végigvonszolta Hektór holttestét Trója körül.
(www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1996.9601/06.html)

Trója kisugárzása, gazdagsága elérte a magyar alföldet is. Az alföldön élő népek valójában láthatták Trója falait, akik Tutenkhámon korában éltek, akik kortársai voltak a Thérai vulkán felrobbanásának, s az azt követő katasztrófáknak, akik részt vehettek a ravasz Odüsszeusz mellett Trója ostromában. A magyar alföld alig egy hónapi gyaloglásra fekszik a Földközi-tengertől, s az akkori kereskedők ennél nagyobb utakat is bejártak. (www.koi.hu/hirlev/1998/811szeged.html)

A lineális B megfejtése Michael Ventris építész nevéhez fűződik. A nyelv tudása kivételes volt. Nemcsak vizuális memóriája volt különleges, hanem hallás után is képes volt nyelvet tanulni. Több ezer agyagtáblán előforduló ismeretlen szöveget többen próbálták megfejteni, de a vállalkozásuk reménytelennek bizonyult. Ventris olyan nyelvet keresett, amelyik rokonságban állhatott a minószival. Ő az etruszkra gondolt; ötletnek nem rossz, mivel az Etruszkok egy régi hagyomány szerint az Égei-tenger partjáról kerültek át Itáliába (16). Az összehasonlítás Ventrisnek nem hozott eredményt. Munkajegyzetei tele vannak etruszk szavak és ragok összevetésével. Kutatásai eredménye képpen, a legnagyobb megdöbbenésére a nyelv, amelyen a minósziak beszéltek, görög volt.

Lineális A írás jelei

Átmenet a szótagírás és az ékírás között

Lineális B írás jelei
(http://www.inforum.hu/m13/Rovasir.htm)

Igaz, elferdített és megcsonkított, mindazonáltal felismerhetően görög nyelv volt. A konósszoszi és pyloszi táblák nyelve feltétlenül görög - nehézkes és archaikus görög, látszik rajta, hogy ötszáz évvel korábbi Homérosz koránál, sok rövidített formában élt. Írást főleg adminisztráció eszközéül használták, de a hivatali körön kívül nemigen terjedt el, a társadalom legmagasabb rétegei éppúgy írástudatlanok lehettek, mint a legalacsonyabbak. Ventris munkássága arra ösztökélte a kutatókat, hogy új rohamra induljanak az égei világ másik két ismeretlen írása, a krétai A és a bronzkori Cipruson használt ciprusi-minószi ellen (16).

A írás megfejtése és a thérai vulkánkitörés pontos keltezése nagyon fontos feladat, mert hiszen a kronológia alapján ismerhetjük meg a sziget felrobbanása és a minószi kultúra összeomlása közötti összefüggéseket. A kutatók (11) egyik fele azt állítja, hogy a vulkánrobbanásnak semmi köze sem volt a minószi paloták pusztulásához. A tudósok másik fele viszont úgy véli, hogy a thérai kitörés széles körben éreztette hatását az Égeikumban, sőt az egész Földön. Ebben a vitában segítségükre siettek a tefravizsgálatok. A Földközi-tenger fenekén végzett fúrásminták bizonyítékokat szolgáltattak a thérai hamuhullásra. Közel 75 köbkilométer vulkanikus anyag szóródott szét 6oo km-es körzetben.

A Nílus-delta közelében a tengerfenéken
két méter vastag vulkanikus lerakódást
találtak a tudósok, ami a Théra vulkán
kitörésekor szórodott szét

Ezt követően a thérai kitörés hamuhullásának nyomait sikerült azonosítani több krétai lelőhelyről, mint pédául Mokloszból. Mélosz szigetén lévő minószi város, Filakopi, illetve a rodoszi Trianda lelőhelye is bizonyítékul szolgált. De a távoli egyiptomi Tell-ed-Dabaa tefrarétege is értékes bizonyítékokkal szolgálhat. A két vélemény eldöntésében továbbá segítséget nyújt a kerámiastílusok fejlődése által szolgáltatott relatív kronológia megközelítése. A minószi kerámiának jól felépített stilisztikai tipológiája van, amely alapján az érintett minószi paloták legkésőbbi kerámiastílusa a késő minószi IB volt. Ezt a minószi rétegsort az egyiptomi történeti kronológia keresztdatálása révén sikerült években kifejezett abszolút dátummal keltezni. A késő minószi IB végét (és így a minószi paloták pusztulását) ezzel a módszerrel Kr. e. 1450 körülre keltezték. Akrotiriben azonban nincs késő minószi IB kerámia, de bőségesen akad késő minószi IA. A probléma megoldását (11) elvileg a radiokarbon keltezés is elősegítené, de a Kr. e. 1500 és Kr. e 1450 közötti különbség nagyon kicsi. Ennek ellenére elvégezték a vizsgálatokat elszenesedett gabonán és a dátum középértéke kalibrálás után Kr. e. 1615 lett. További finomításokkal a 65%-os valószínűséget jelentő egyszeri standart eltérés időintervalluma Kr. e. 1630 és Kr. e. 1530 volt. A radiokarbon adatok a két kérdéses dátum közül a korábbi mellett szólnak. A vita még korán sem dőlt el. Az utóbbi időben kiderült, hogy a vulkánkitörések világméretű hatásokat váltottak ki (mivel az atmoszférába fellőt por csökkentette a földet érő napsugárzás intenzitását). Ez viszont egy-két éven keresztül szokatlanul keskeny fa évgyűrűk növekedéséhez vezettek. Ilyen hatásokat kerestek a kaliforniai borostásfenyő Kr. e. 2. évezred közepi fa évgyűrű sorozataiban. Egy ilyen, megbízhatóan Kr. e. 1628-1626-ra keltezhető anomáliát a thérai kitörés hatásával véltek magyarázni. A jégmezőben fúrással vett minták rövid savassági csúcsot mutattak. A Grönland örök jegében végzett vizsgálatok erős megterhelést mutattak Kr. e. 1644-ben. Hét európai ország közös kutató állomást tart fenn, ez a GRIP. A napvilágra hozott furatmagok összesen 3 km hosszúak, és bonyolult vizsgálatuk fényt derít a Föld múltjára; az éghajlat változásaira, a jégkorszakokra.

  
Szantorini sziget az elmúlt évezredekben állandóan változtatta alakját. A mai állapotában a központi sziget, Théra nagysága 75.8 km2, Therasia; 9,3 km2, Aspronisi; 0,2 km2, Palea Kameni; 0,5 km2, Nea Kameni; 3,4 km2.

Feltételezem, hogy Charles Pellegrino amerikai kutató a fenti vizsgálati eredményekre alapozva a kitörés időpontját jóval a homéroszi kor elé, Kr. e. 1628-ra teszi. Az Albatrosz svéd kutatóhajó a Földközi-tenger keleti medencéjének nagy területéről gyűjtött fúrómagokat a tengeri üledékből. Thérától 150 kilométerre, a Nílus-delta közelében kétméternyi minószi vulkanikus hamuréteget találtak a tengerfenekén. A minószi kitöréskor iszonyatos mennyiségű vulkanikus por rakódott le óriási területen.

Théra összeomlása központi elhelyezkedése miatt hasonló katasztrófát jelenthetett a szigetet körülvevő ókori világ számára, mint amilyent az atomháború jelentene ma nekünk. Emberek százezrei pusztultak el, vagy veszítették el otthonaikat.

Egy ilyen erejű katasztrófa egészen bizonyosan nyomot hagyott az Égei-tenger mellékén élő népek kollektív emlékezetében. Dr. Galanopulosz más görög mítoszokat és legendákat, valamint a bibliai exodust is összefüggésbe hozza az iszonyatos erejű thérai kitöréssel.

Égei világ és környezete

A vízözönnel kapcsolatosan több elképzelés látott napvilágot a közelmúltban. Ebből kettőt említek meg. A klimatológusok szerint kilencezer évvel ezelőtt a Golf-áramlat hatására a Balti-tenger és az Északi-tenger közötti átjárónál az irdatlan mennyiségű hó-jég megolvadt és a mintegy nyolcezer négyzet-kilométernyi tömb a "Balti-tóba" zuhant. Hatalmas szökőár zúdult a balti országokra, áthömpölygött a mai Oroszország területén, elérte a Fekete-tengert, végül a Földközi-tenger térségét.

A Fekete-tenger a jégkorszaki alacsony vízállások idején
elszakadt a Földközi-tengertől és a Kaszpi-tengerhez
hozzákapcsolódva egy hatalmas vízgyűjtő
rendszert - édesvizű tengert - alkotott.

A másik teória talán közelebb van a valósághoz. Dr. Robert Ballard, a Titanic feltárója a bibliai történet nyomába eredt 2000-ben és hajóval átkutatta a Fekete-tenger jelentős részét. Kutatása eredményes volt, mert bizonyítékokat talált arra, hogy kb. 7500 ezer évvel ezelőtt a Boszporusznál a víz egy 2 lábnyi alagutat fúrt a Boszporuszon át, és megkezdte feltölteni a Fekete-tenger medencéjét. A sós és édesvíz jelenleg is elkülönül egymástól. Az egykori part menti városok felett ma 150 méter magasan hullámzik a tenger. Az áradással járó kataszrófa néhány hét alatt zajlott le. Akkortájt nagy vándorlási hullám kezdődött el és új népek vándoroltak le a déli vidékekre, Szíriába, Palesztinába, Anatóliába és Mezopotámia földjére. Kultúrájukkal egyetemben magukkal hozták az áradás történetét is. A görög hajósok a meleg Égei-tengerhez képest a Fekete-tengert hidegebbnek, míg a partvidékét barátságtalannak tartották, de hamar megszerették, mert földje gazdag, és a helybéli népekkel is lehetett kereskedni. A Fekete-tenger legalább félezer évre "Görög-tengerré" vált.

A Dardanellák átjárója igen fontos stratégiai hely lehetett az ókorban, ma is az. Bejáratánál fekszik a feltárt Trója, kijáratánál pedig az első világháborúban elhíresült Gallipoli. (http://bartext.bartexinfo.hu/articles/issue1/IMM0000079.shtml)

Negyven nap és negyven éj! Úgy 7500 évvel ezelőtt egy áradás 26 négyzet km vizet juttatott naponta - 130-szor többet, mint egy nap leesik a Niagara vízesésen - a Földközi-tengerből a Fekete-tengerbe, ami a korábban tiszta vízű tóból sósvízű tengert varázsolt. 1993-ban William Ryan, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Földmegfigyelési Központjának munkatársa talaj üledékmintákat ásott fel a Fekete-tenger fenekéről. A minták kimutatták, hogy a tenger széle felé e területek valaha még szárazföld voltak, ami azt mutatja, hogy a Fekete-tó régebben kétharmada volt a jelenlegi tenger méretének.

 
A kék mező a Fekete-tó áradás előtti területét jelzi, a
szürke a Fekete-tenger jelenlegi kiterjedését mutatja.
-Kathy A. Svitil (Discover 1999 jan.) - Eredeti cím:
Forty Days, and Forty Night, Mor er Less.

A Fekete-tengerben elsüllyedt ókori városokat találtak a tudósok, melyek feltárása jelenleg is folyik. Rengeteg a részeredmény. Ha sikerül a tudós társadalomnak, a Föld különböző pontjain azonos időben virágzott civilizációinak kutatási eredményeit feldolgozni, akkor lényegesen többet tudhatunk meg elődeinkről.

Planétánkat egy sor kataklizma érte az elmúlt tizenötezer év alatt. Sok a teória, kevés a kézzel fogható bizonyíték.

Dr. Galanopulosz felhívta a figyelmet arra, hogy Théra szigetén találtak egy kőbe vésett archaikus görög feliratot, amelyen Eumélosz neve szerepelt (Eumélosz nevet Atlantisz első királyának, Atlasznak fivére viselt). Eumélosz király kapta birtokul a Héraklész oszlopaihoz legközelebb fekvő szigetet, ami a Kikládok Mélosz nevű szigete lehetett. Dr. Galanopulosz szerint az egyiptomiak Héraklész oszlopai alatt (4) nem Gibraltára, hanem az Égei-tenger nyugati bejáratánál, Maléia-fokra és Ténaron-fokra (vagy Matapan-fok) gondoltak.

Ez nem kis fejtörést okozott a későbbiekben, mert Platón így írt erről: "akkor még be lehetett járni az ottani tengert, mert a szoros előtt, amelyet ti Héraklész oszlopainak hívtok, volt egy sziget: Atlantisz, amely nagyobb volt, mint Líbia és Ázsia együttvéve…".
Platón ezen állítása persze képtelenség, de ha a saját korának ismert világára gondolt, akkor elfogadhatjuk megállapítását, hiszen Afrika északi sávjának ismerete nem jelentette feltétlen az egész földrész, Afrika ismeretét. Ugyan ez vonatkozik Ázsiára is. Akkor az ismert világ központi része a mai Égei-tenger lehetett. Dr. Galanopulosz (4) szerint az egyiptomi írások Atlantiszt az Égei-tengerbe helyezték. Timaiosz a következőket mondta a papoknak: Ez a tenger, amely Héraklész oszlopain belül van, keskeny bejáratú öbölnek tűnik fel; azt a másikat ellenben tényleg tengernek lehet nevezni, mint az őt körülvevő földet is teljes joggal igazi szárazföldnek.

Egyiptom és a Nílus-völgye a világűrből

A geológusok - a világűrből készült felvételekre hivatkozva - állítják, hogy az Atlanti- óceánban nem süllyedt el ilyen óriási földrész az elmúlt évmilliók alatt, mert annak nyoma maradt volna.

Akrotirit betemette a
vulkanikus hamu

Az elpusztult latin Pompeji előtt másfélezer évvel korábban történt Théra sziget pusztulása. Akrotirit, a thérai kikötővárost tüzes hamu temette el. Szerencsénkre, mert így most rácsodálkozhatunk egy különösen gazdag kultúra emlékeire. Pompejiről lényegesen több írás maradt hátra, sőt a kitörés dátuma is ismert. Kr. u. 79-ben elsötétedett az égbolt, és hamuesővel kevert mérges gázok viharos gyorsasággal elérték Pompejit. 2000 ezer ember pusztult el az antik városban. Hasonló események történtek Théra kitörésekor is másfél ezer évvel korábban Szantorini szigetén. A Vezúv Pompejit elpusztító kitörése előtt, Kr. e. 1880 és Kr. e. 1680 között szintén volt a Vezúvnak egy súlyos kitörése, amely során több települést öntött el sárral, horzsakővel és hamuval a vulkán. Nemrég fedezték fel Nolát, amelyet ugyanúgy pusztított el a Vezúv, mint körülbelül kétezer évvel később Pompejit. Mivel Nolát a tragédia lassabban érte utol, mint Pompejit, az embereknek maradt idejük élve elmenekülni, de értékeiket a helyszínen hagyták. Úgy hagytak hátra mindent, ahogy éppen voltak. Egyik helységben például megterített asztal várta lakóit, amit soha nem tudtak elfogyasztani. Így mindközül Nola maradt meg a legjobb állapotban. A mindennapi élet lenyomatait vizsgálják ma a kutatók. Márpedig erre Európa bronzkorából kevés lehetőség kínálkozik. Ezért is lenne fontos Nola és Akrotiri városok feltárásának eredményeit összevetni, s tudományos alapossággal feldolgozni. A thérai kitörés előtt alig néhány száz évvel korábban történt Nola pusztulása. A nolai feltárásokat végző Giuseppe Vecchio régész a település egyik ösvényén jól kivehető, egy menekülő ember megkövesedett lábnyomát fedezte fel a vulkáni rétegbe. Idáig a régész csak két csontvázat talált. Vajon ők miért nem menekültek el?

 
Platón és az általa elképzelt főváros

Platón szerint Kréta volt a királyok szigete. Nem messze tőle volt egy kör alakú sziget, körkörös csatornákkal, palotákkal ellátva. Elképzelhető, hogy egy vallásos központ (metropolisz) működött itt templomokkal. Az Akrotiriben feltárt freskókon feltűnően sok hajót mutatnak be a művészek. A hajóraj különös szertartással vonul fel, talán Akrotiri kikötőjében. A hosszú előrenyúló orr-rész védte a hajót a szembejövő hullámok ellen. Az antik Théra virágkora a kereskedelem legsikeresebb időszakára tehető.

Akrotiri hajó feldíszített virágfüzérekkel

Különös, szertartásos pózban ábrázolták a hajón tartózkodó embereket, és hajóikat virágfüzérekkel díszítették fel. Érdekes, hogy templomokkal Krétán nem találkoztak a régészek, viszont az ókori polihisztor állította, hogy a metropolisz központi részén voltak templomok. A vulkanikus beomlás után közel kilencszáz méter mélyre kerülhettek a metropolisz épületei a föld gyomrába.

Akrotiri bronzkori várost Marinatosz görög régész ásta ki, és leánya segítségével restaurálta a freskókat, amelyek egyedülállóak a világon. Mit mond el Platón Atlantiszról?

 
A freskókat Marinatosz lánya, dr. Nanno Marinatosz restaurálta

Igen gazdag, és az életet szerető békés hajós népnek írta le a krétaiakat. Kereskedtek és nem hódítottak! A freskóikon nagyon kevés harci cselekményt lehet látni, annál több virágot, rengeteg áruval megrakott minószi hajót. A minószi kultúra hangsúlyozottan esztétikus volt, a művészet, a kézművesség és az élet örömei felé fordultak.

  
A Hölgyek házából származó falfestmény majdnem életnagyságban
mutatja be a díszes ruhákban öltözött nőket. Az asszonyok a krétai
szokásoknak megfelelően sokszor fedetlen keblekkel mutatkoznak. A
nőket világos alapon, míg a férfiakat sötétebb árnyalatban ábrázolták
a minósziak.

Asszonyaikat - krétai szokás szerint - csodaszép díszes ruhákban, keblüket szabadon hagyva mutatták be freskóikon. Az írást ismerték, a görögök évszázadokkal később teljesen átvettek tőlük szinte mindent, bár ezt nem szívesen vallották be az utókornak, mert divat volt az akkori színházi életben a minósziakat, illetve az isteneit szörnyekként bemutatni. Minotaurusz félig bika, félig ember volt.

A labirintusról is számos monda alakult ki. Evans, aki kiásta Knósszoszt, állítja, hogy a palotarendszer volt a labirintus, hiszen napokig lehetett bolyongani a temérdek sok folyosó és helység útvesztőiben. Evans 1400 szobát tárt fel. Knósszosznak mérete lenyűgöző, de milyen lehetett a vulkán által betemetett Akrotiri?

Bazilika maradványa Ijában az
1956-os földrengés után

A bronzkori város igen fejlett infrastruktúrával rendelkezett. Ismerték a vízöblítéses WC-ét, az útjaik alatt csatornák húzódtak. A város működését önkormányzatiság elve alapján oldották meg, szolgáltatásaikkal szakosodtak. Érdekes viszont, hogy szinte mindenkinek saját malma volt, amivel a terményt őrölték.

 
A Kapitány háza egy kis térrel

 
A pároszi és a mykonoszi múzeumban

Számos rejtély maradt még felderítetlenül, mivel Akrotiri csak egy kis részét, alig tíz százalékát tárták fel idáig, mert az omlásveszély miatt bonyolult régészeti megoldásokat kell alkalmazni. Nem lehet kizárni, hogy egyszer megtalálják Akrotiri könyvtárat is, és még többet tudunk meg erről az időszakról. A város feltárásakor nem találtak csontvázakat, arany ékszereket. Tudatos kitelepítésről lehetett tehát szó, nem menekülésről. Bár egy idő után voltak, akik újból visszatértek és elkezdték helyreállítani a romokat, majd végleg elmentek, mielőtt még teljesen elpusztult volna a város. Marinatosz görög régészprofesszor megszállottként dolgozott a feltáráson és itt halt meg munka közben.

 
A földrengés erejét mutatja
a derékba tört lépcsősor

Az ókori földrengések következtében az egész város megsüllyedt Kréta irányába, ezt egy megdőlt lépcsősor is bizonyítja. Síkságok süllyedtek el, völgyek helyén dombok emelkedtek. Szantorini szigetén ma a minószi civilizáció bizonyítékaira bukkanhatunk. A Théra vulkán hamu-és habkőrétege egy magas szintű civilizáció emlékeit fedte be.

A mozdulatok és a formák ábrázolása
olyannyira pontos, hogy a Kelet-Afrikában
élő antilopok szinte megelevenednek a falon

Théra lakói remek, több emeletes házakat építettek maguknak. A szemöldökfával ellátott ajtók mögött a freskófestészet ragyogó darabjaival díszített szobák sorakoztak.

Akrotiri utcája

Akrotiri jelentős kikötőhely lehetett az ókorban

Az ablakokból és a háztetőkről a városiak figyelemmel kísérhették a tengeri forgalmat - a halászokat, akik a napi fogással tértek haza, a közeli szigetekről származó szomszédjaikat, amint a cserekereskedelemre készen áruikkal megrakodva érkeznek a szigetre és a tengerészeket, akik távoli helyekről egzotikus árucikkeket hoztak a piacra.

 
Bal oldali freskón harci jeleneteket láthatunk,
a másik oldalon várják a hajósokat az akrotiriek

A hálón, a www.google.com keresővel hihetetlen mennyiségű, a minószi kultúrával kapcsolatos anyag jut az érdeklődő kutató számára. Elég csak beírni Akrotiri, vagy Knósszosz nevét, már is oldalakon keresztül kaphatunk információkat a minósziak kutatásához. Óvatosan kell ezekkel az információkkal bánni. Ennek ellenére számomra a legérdekesebb szakvéleményt - a flotta felvonulás jelenethez - Szász Tibor András erdélyi református lelkésztől, és bibliakutatótól kaptam.

Miután, e-mailban Akrotiriről származó freskók képeit elküldtem, hamarosan megérkezett értékelő válasza Akrotiri regatta címmel:
"A várost a sziget felől körkörösen vizesárok, azon belül földhányás védi. A tenger felől végig cölöp-palánk húzódik a part közelében. Az épületegyüttes bal felén a vizesárkon túl rakodótér látható, melyet palánkkal védtek a tenger felől. A nem akrotiriek számára (vendégek, hajósok) külön épület található e részen. Idegenek számára tilos a szabad bejárás a központi épületegyüttesbe. Lásd a őrséget jelző sötétbe öltözött személyt. A torony ezt a részt vigyázza leginkább, bár nincsen erődítmény jellege. Ez az egyetlen hely ahol a palánk kőből van, azért, hogy könnyebben védhető és meggyújthatatlan legyen.

A város éghetetlen anyagból készült, az alsó rész simára van vakolva (kék) - ami lehetetlenné teszi a felkapaszkodást. A fenti részek jórészt vakolatlanok, látszik a kő. A védekezés lényege: esetleges támadás esetén küzdőtérként használni az épületek körüli teret, ahová a vizesárkon és a földhányáson keresztül csak könnyű fegyverzettel lehet betörni: harciszekeres támadás lehetetlen. Az épület lapos tetejéről íjjal, parittyával hatékony segítséget lehet nyújtani a lent küzdőknek.

A kép egy versennyel egybekötött ünnepi alkalmat örökít meg, hasonlót ahhoz, melyet évente Velencébe is rendeznek. A külön ez alkalomra feldíszített és előkészített hajók díszes napvédő ponyvái alatt a hajótulajdonos kereskedők ülnek ünnepi díszben. A kormányos mellett a kapitány. Mögöttük a hajó tatján különlegesen feldíszítve a hajót védő istenszobrok "kápolnája", a mini áldozati oltárral. Az evezősök állva, arccal a menetirány felé eveznek. Valószínüleg nem rabszolgák! Nincsen jelzése a "hajcsárnak", sem a felügyelő személyzetnek. Ennek feltüntetését és fitogtatását nem hagyták volna ki egy ilyen demonstratív jellegű ábrázoláson. A vitorlák és a keresztrudak le vannak szerelve: a hajó, mint jeleztem gyorsasági versenyre volt előkészítve.

A vezérhajó (a győztes?) különösen fel van díszítve. Nem lehetetlen, hogy a hajók pozíciója a versenyben elért "helyezéseket" ábrázolja, de minőségi rendbe való állításuk egyértelmű. Önsúlyuk 400-450 tonna és kb. 60-70 tonna hasznos teher szállítására alkalmasak. Az Akrotiri falak alatt levő ötevezős ülőpados csónak funkciója a nagylétszámú személyzet gyors partra, illetve hajóra való szállítása. (Nincs rakodó dokk, mélyebb merülésű nagy hajó a mélyvízben horgolyoz.")

Már az elemzésből is kiderül, hogy Akrotiri város és kikötője a bronzkorban kivételes helyzetben lehetett. A mérhetetlen gazdagságukat annak köszönhették, hogy az Égeikum legfontosabb kereskedelmi útvonalainak csomópontjában laktak, és kedvező helyzetüket maximálisan ki használták. A vulkanikus szigeten az emberek addig soha nem látott gazdagságban és békében éltek. Ám ez a látszólag idillikus kis világ egy földtani időzített bombán létezett.

 
Vadmacska: a festményen kanyargó folyó talán a Nílust jelképezi

Titokzatos kerítésre emlékeztető festmény a
Halászok-házából

Az ősi Théra átmérője alig volt nagyobb 18-20 kilométernél. Platón Atlantiszának metropolisza is pontosan ennyi volt! J. V. Luce (19) nézete szerint Platón beszámolója Atlantiszról összhangba hozható a történelmi valósággal és régészeti leletekkel. Platón írása a Földközi-tenger keleti régiójára vonatkozhat, hiszen sem Egyiptom, sem az Égeikum népei nem ismerték az Atlanti-óceán vidékét, illetve az attól nyugatra élő népeket. Elképzelhető, hogy egy-egy hajó még is eljutott az Óvilágba, erre bizonyítékok is vannak, de nem történhetett tömeges méretekben.

A knósszoszi palota falán megörökített bikaugrató-játék Graves szerint vallási jelentőségű volt. Az orosz Nyepomnyescsij a bikajáték igen érdekes párhuzamát fedezte föl mozambiki sziklaképeken, s ennek alapján fölteszi, hogy a krétai hajósok annak idején Afrikának nemcsak az északi, hanem középső, sőt déli területeire is eljuthattak.

Robert Merle: "A valóság gyakran fölülmúlja a képzeletet".
Mykonoszi hajó.

Az azúrkék tengerben szétszórt égei-tengeri szigetek becsapják a szemet, és az embert hamis, békés hangulatba ringatják. A valóságban a terület geológiai története egy sor katasztrófáról mesél. Évek óta dolgozik a kalderában (20) két fiatal német kutató: Hans Pichler és Walter Friedrich. Merőben más elmélettel álltak elő, mint amit Marinatosz professzor állított. Szerintük a bronzkori kitörés nem lehetett olyan erejű, hogy pusztítása elhatott volna Krétáig. Ha ez így lenne, akkor hogyan lehet elszámolni a közel 75 köbkilométer vulkán által kidobott tefrával?

 
Ija alatt leomlott óriási sziklatömböket a kaldera mélyén,
kamerámmal örökítettem meg

A német kutatók a kaldera belső oldalán 4000 éves házak maradványait fedezték fel. A kaldera minden bizonnyal sokkal idősebb, mint ahogy azt eddig sejtették. Véleményük szerint a kaldera belsejében talált krátertó a minószi kitörés előtt is ott volt. A kráter aljáról felhozott apró, jelentéktelen köveket; a sztromatolitok, a legapróbb állatkák tömege hozta létre, olyan lények, amelyek csak a sekély tengervízben élnek meg. Az itt talált példányok majdnem húszezer évesek. A kaldera itt több száz méter mély. Ha Platónra hagyatkozunk, - aki bonyolult csatornarendszerről, belső tóról számol be -, akkor nem kizárt, hogy a kaldera délkeleti része valóban húszezer éves, északi része viszont minószi eredetű. Ezek szerint a jelenlegi északi átjáró akkor alakult ki, miután a sziget központi része beomlott.

Romantikus ábrázolás Atlantisz fővárosának
központjáról

A legépebben megmaradt freskószoba a tavaszt szimbolizálja

A vulkanikus tevékenység persze befolyásolta a minószi kultúra gyors eltűnését. Egyéb iránt mivel magyaráznánk, hogy Akrotirit közel 20 méter vastag horzsa- és hamuréteg borította be? A hajdani kitörés következménye mellett szól továbbá a (20) krétai Mokhloszban, a késő minószi villa alapja alatt talált, 10 cm vastag vulkanikus anyag is, amit nemrég tártak fel amerikai kutatókcsoport tagjai. Jeff Soles az észak-carolinai egyetem megbízásából vezeti az ásatásokat. Állítja, hogy a vulkanikus hamu a ház építése előtt hullhatott le. A vulkán a késő minószi kor első felében tört ki, tehát még a kulturális csúcspont elérése előtt. A minószi birodalom erejét, a jó szervezettségét bizonyítja, hogy sikerült kihevernie a vulkanikus katasztrófát. A robbanások, földrengések, tsunamik által kialakult világpusztulás hangulatról így írt olvasmányosan dr. Hédervári Péter A görög Pompeji (2) című könyvében: "A több napos sötétség, amely Krétára borult, az ott élő emberekre önmagában véve is súlyosan lehangoló hatással járhatott. Hát még a mennydörgő robaj, amely a távoli vulkán irányából megszakítás nélkül hallatszott! A sziget úgy dobogott, úgy vert, mint egy mérhetetlenül óriási szörnyeteg végsőket lüktető szíve, amelynek falát egy barbár istenség dárdája sebezte meg, s most vérpatakhoz hasonlóan lövellődött fel belőle a mélyvörösen izzó anyag. A félelem éjszakájában nem voltak többé csillagok. Csupán fantasztikus villámok cikáztak a magasban és a kráterből kirepülő vulkáni bombák szántották át halvány izzással azt a sötét égboltot, amelyre Kréta és a környező többi sziget lakói is tekintettek jó reményért ". És néhány évtized múlva, szörnyűségek ellenére Kréta népe helyreállította, újjá építette palotáit luxusabb módon, és a minószi kultúra még egy évszázadig tovább élte virágkorát.

A két 12 év körüli fiút bokszmérkőzés közben mutatta be a festő.
A fiúk jobb kezükön kesztyűt viseltek, a simára borotvált fejbőrt
a festő kékkel ábrázolta.

Játszadozó gyerekek szobája

Úgy tűnik hát, hogy Szpiridon Marinatosz elmélete nem állja meg mindenben a helyét. A tudósok nem vonják kétségbe a vulkánkitörést és annak pusztító következményeit, de magyarázatként a minószi kultúra gyors eltűnésére nem tartják kielégítőnek Marinatosz teóriáit. A vulkánkitörés következményei mellett számos más negatív hatás is érhette a minószi birodalmat. Ha meg akarjuk érteni az ősi Théra pusztulását, akkor nem csak a mai szantorini állapotokat kell figyelembe vennünk, hanem azt is, amit a tenger mélye tartogat számunkra. A "Káin" amerikai tengerkutató hajó, speciális vizsgálatokat végzett a kalderában.A vizsgálat megállapította, hogy Szantorini sziget térségében több óriási beomlásos kaldera van a tenger alatt és a fehér szikla körül hatalmas tenger alatti kráter tátong. Szinte biztosra vehető, hogy emiatt a vulkánkitörés miatt pusztult el a Földközi-tenger virágzó városállama, Théra, avagy ahogyan ma ismerik, Szantorini. A ma is füstölgő Nea Kameni forró kövein lépkedni még hátborzongatóbb, mint a Vezúvon járni.

29. Az Akrotiri feltárás során kiásott szobákban olyan falfestményre talált Marinatosz, amelyen egy csapat sziklára mászó kék majom éli vidám életét. A képen a táj megdöbbentő hasonlóságot mutat az ásatás körüli területtel. Akrotiri lakói ragyogó színű, rendkívül élethű, jelképekkel telezsúfolt freskókkal díszített szobákban éltek: a szimbólumok a jelek szerint mindennapi életük és szertartásaik szerves részét képezték. A minószi település népsűrűségét tekintve megelőzte a középkor pezsgő életű európai kikötővárosait.

A kutatómunkába bekapcsolódtak a geológusok, a fémipari szakemberek, a zoológusok, a botanikusok és még sokan mások. Egy dolog biztos volt még a freskótöredékekből is; Akrotiri eltűnt lakói tehetséges és alkotó emberek voltak, akik jelentős művészi érzékkel rendelkeztek, és akik élvezni tudták munkájuk gyümölcsét. A művészeti ihletettséggel készült, nagyméretű, elragadó szépségű, épségben maradt falfestmények a gondtalan jólét egyértelmű bizonyítékai. Megkapó jelenetet ábrázol például a bokszoló fiúk freskója is.

Az egyik egyiptomi sírban a krétai viseletet átfestették mükénéi divat szerinti ruhára. Ezek szerint hamar elért a fáraók földjére a megváltozott krétai politikai viszonyok híre. A thérai vulkán összeomlása előtt Akrotiri város fontos kereskedelmi hely lehetett. Mindennapos kapcsolatuk lehetett Egyiptommal, Palesztinával és természetesen Krétával. A kikötőben partra szálló látogatót biztosan lenyűgözte a part fölé magasodó épületsor látványa.

Dr. Nanno Marinatosz vázlatképe egy kiásott szoba után, Akrotiriben

Vannak, akik állítják, hogy Akrotiri provinciális hely volt Kréta meg-megújuló divatjával szemben. A új divatáramlat közel 50 év alatt jutott el Thérára, míg Egyiptomban majdnem azonnal megjelentek a krétai kereskedők a legfrissebb áruikkal.

Egyiptomi papirusz freskók a Hölgyek-házában,
Akrotiriben

Az Akrotiri freskók művészi színvonala éppen az ellenkezőjéről tanúskodik. Sőt nem kizárt, hogy saját iskolájukban tevékenykedtek a művészek és a minószi palotákon kívül a mükénéi fellegvárban is kedvükre alkothattak.

Ajándékozási szertartás a minószi időkből

A minósziak szemében a lélek hatotta át a természeti világot - ezért istenségeik számára szentelt helyeket alakítottak ki a szabad ég alatt.

Szenthelyek!

 
Szantorini kék kupolái

Ija kaldera felőli része

 
Phallosz ábrázolás Délosz szigetéről és az ősi Théra városából

Szantorini mai modern városai kilométer hosszan húzódnak a kaldera peremén. Ija, Fira, Imerovigli mintha a régi atlantisziak üzenetét hordoznák az újszerű kikladikus vonásaikban. A szikrázó napfényben különös csodának tűnnek a Nea-Kameni vulkán kúpján állva a kaldera szélén épült házak.

Az összetört edényeket és korsókat
betemette a vulkán hamuja

Még elképzelni is borzasztó, hogy mi történne a vulkántól leheletnyi közelségben épült városokkal egy újabb kitörés alkalmával. Tudósok állítják, hogy 15 éven belül újból kitör a Nea-kameni, és a következő évezredekben, a fel-feltörő láva lassan kitölti a kalderát . Újból kialakulnak a Platón által említett rejtélyes csatornák és a lagúnák. A hegy súlyát nem bírja el a vulkánkamra mennyezeti fala, s a hegy beomlik a föld mélyébe, és minden kezdődik elölről. Ha még él ember a Földön, akkor újból felfedezik, feltárják a mai modern Akrotirit, vagy a fővárost, Firát, és talán egyszer egy lelkes amatőr régész filmet készít az egész történetről.

Kilátás Mesza Vouno tetejéről Perisszára

Végezetül érdemes a mai szantorini emberek hétköznapi világába is bepillantanunk, s bár 3 hetes ott tartózkodásom kevés volt arra, hogy közelebbről is megismerjem gondolkodásukat, néhány morzsányi titokhoz mégis közelebb kerültem. A sziget közel négyszáz temploma az ott élők vallásosságát igazolja. A mai modern sziget egy kicsit zsúfolt a lüktető turizmus miatt. A turisták zöme azért utazik ide, hogy elmondhassa Atlantisz-földjén töltötte a nyarat, de nem jutott fel az ősi Théra városába, vagy nem kíváncsi a kiásott Akrotirire.

Megragadó a szantorini emberek elszántsága ezen a kis szigeten, valami atavisztikus érzés él ebben a közösségben, a régmúlt dolgok egyfajta öntudatlan ismerete. A thérai gondolkodás könnyedén csapong a valóság és a mítosz, a jelen és a múlt között. Az itt élő embereket hosszú idő óta emlékezteti a menetrendszerűen kitörő Nea-kameni vulkán a korábbi katasztrófákra. Nem tartom kizártnak, hogy a sziget mai lakóinak egy kis része ténylegesen a minósziak, azaz pontosabban az atlantisziak leszármazottjai.

 
Szantorini templomaiból egy csokor

 
A firai Panagia Ipapanti a legnagyobb templom az Égei világban

Következésképpen nem meglepő, hogy időről időre rejtélyes antik eredetükről árulkodnak, és miközben így tesznek, a legváltozatosabb formában villan fel a régmúlt atlantiszi valóság gyorsan tovatűnő képe. Vajon mi késztette arra ezeket az embereket, hogy ilyen makacsul ragaszkodjanak szigetükhöz akkor is, amikor a talaj már talán mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná vált? Valami rendkívül erős kötelék fűzheti őket ide. Talán vallási ok lehet? Mindenesetre ez Platón Atlantiszára is ráillene.

 
A régi Ijából ami megmaradt az 1956-os földrengés után

Az 1956-os földrengés alaposan helybehagyta Iját. Lakói néhány méterre a romoktól mégis újra építették otthonaikat vasbetonból, és fehérre mázolt bunkerszerű, boltíves házaikat. A földrengés során óriási kövek zúdultak le a kaldera mélyébe.

 
A kaldera déli oldala az észak felől érkező állandó hullámzás miatt csupasz

A romok, mint tanúhelyek felteszik a kérdést: - mi az ördögnek akarnak mindenáron a meredély szélén lakni a szantorini emberek? Ez a kérdés az egész szigetre is érvényes, és örökké az ember fejében motoszkál. Nehéz megérteni, mi tartja itt azokat, akik itt élik le az egész életüket. A tél nagyon kemény és huzatos. Elszigeteltségben élnek, mert a hajók, a repülők hónapokig nem tudják megközelíteni a szigetet a háborgó tenger miatt, az ivóvizet tartályhajókkal hordják a környező szigetekről. Platón szerint a metropoliszban, nagy becsben tartották az édesvizet.

 
A pilótafülkéből jól látni a kör alakú szigetet a kalderával

A mai modern világban repülőgéppel, luxushajókkal lehet megközelíteni a szigetet a turista szezonban. Szantorini, az Égei-tenger festőien szép szigete, kedvelt turistacélpont.

A Nea-kameni egyik magaslatán a turisták bámészkodó seregének mesél az idegenvezető a thérai kitörés borzalmairól, de nem lehet kihagyni a kaldera szélén a borkóstolót sem, vagy a látványt, amint egy nagy hajó beleúszik a naplemente aranyhídjába.

 
A vasbaktériumoktól megfestett vulkáni öböl

A vasbaktériumoktól megfestett vulkáni öbölben a növényzet színe is megváltozott. Ezeket a mikroorganizmusokat tervezi a NASA felvinni a Mars bolygóra, mivel a szomszédos vörös bolygón igen mostoha körülmények uralkodnak.

 
A vulkáni öbölben készítettem a vízalatti képek.
A sárga színű növényzeten telepedtek meg a vasbaktériumok.

A 2004-re tervezett Mars-expedícióval útra kelhetnek a Palea-kameni oldalából fakadó hőforrások atlantiszi vasbaktériumai, hogy a vörös bolygó légkörét - egy ma még utópisztikusnak tűnő terv megvalósításával - alkalmassá tegyék a földi élet számára.

 
Látkép Ija alatt

Elég, ha az álmok egyszer teljesülnek az életben. Persze lehetőleg minél előbb! Én azt mondom: minél többször! Szantorini is ilyen álom és beteljesülés a számomra. Megbabonázva néztem a forró napsütötte láván állva a vulkanikus kaldera-koszorút, a mesebeli fehér házakat. Alul pedig a kék tengert. Két szín ölelkezik tizennyolc kilométer hosszúságban egymással: a kék és a fehér.

A szantorini "tógás-csoport" tagjai (főleg maglódiak)
két hétig nyaraltak az ősi Théra szigetén. A szerző a
kép jobb oldalán feleségével.

Irodalom: saját bibliográfia, valamint Internet források alapján

Gondolatok a film forgatókönyvéhez