Egy ókori vulkánkitörés emlékei
A Kárpát-medence ősműveltségei
A témával kapcsolatos levelek, e-mailok:
Kedves Móczár István!
Az Interneten
barangolva akadtam rá a weboldalára. A nyár óta engem is érdekelnek a neolitikum
nyomai. A rövid, "Királyhalom"-ról szóló leírását és a számos lelet
képét látva sok-sok kérdés merült fel bennem. Volt-e már kutatva a domb? A fényképek
a saját gyűjteményt ábrázolják?
Véleményem szerint a talált eszközök zöme inkább a Tiszai-kultúra ránk maradt
nyomai. A Körös-kultúra edényei még nem korongon készültek, a mintás cserepek
sem jellemzők erre a kultúrára.
Augusztus óta létezik a www.magyarvarak.hu
oldal, mely címével ellentétben nem a magyar várakat, hanem szülővárosom, Szentes
nevezetességeit mutatja be. Szeptemberig csak a középkor érdekelt, ezért inkább
templom-és várromokat illetve halmokat mutatunk be oldalunkon. De a következő
frissítésbe Tűzköves is bekerül. Városunktól 5 km-re van ez a világhírű lelőhely.
Az itt talált településekről, szobrokról és temetőkről már bizonyára olvasott.
A hatvanas évek végén befejeződtek az ásatások, mert elkészült a TSZ tehenészete.
A lelőhely legértékesebb részét tették tönkre. Azóta nem kutatták a területet.
Szeptemberben felmértük a területet. A "tell" egy kis földhátra (valamikor
sziget?) épült. A legmagasabb pontján sílók vannak, beleásva a dombba. A hát
oldalában vannak az istállók, egy tanya, a többi rész út ill. szántott terület.
Ez utóbbit kutattuk. Rengeteg kavics között egy csiszolt kőbaltára akadtam,
mely leginkább egy mai kalapácsra hasonlít (csak a feje). A sok kavics arra
utal, hogy hajdan folyó partjára épült a falu. Eddig 8 db különböző edényből
(urnából? szoborból?) származó mintás cserépet találtam, 5-25 négyzetcentiméteres
darabokat. Sok patics, kevés Körös-kultúra emlék, több Tiszai-kultúra lelet,
rengeteg szarmata és egy kevés Árpád-kori anyag az eddigi mérleg. Mindez egy
szántás után, 5-6 terepbejárás során került elő. A legtöbb mintás cserép a síló
majdnem függőleges oldalából állt ki.
Nem vagyok régész. Kisgyerekkorom óta érdekel ez a tudomány, de megmarad hobbi szinten. Jelenleg a Külker francia szakán tanulok, ezt a nyelvet nagyon szeretem, imádok fordítani.
Remélem sok értékes tapasztalatot tudunk megosztani egymással. Addig is ajánlom figyelmébe oldalunkat, ahová a linkek (még nem léteznek) közé az ön oldala is felkerül.
Egy érdekes neolitikummal
kapcsolatos előadás anyagát találtam ezen a címen:
http://jam.nyirbone.hu/konyvtar/evkonyv/1994/Raczky.htm
Kellemes Karácsonyi
Ünnepeket kívánok!
Üdvözlettel: Tari Balázs
Raczky Pál - Walter
Meier-Arendt - Kurucz Katalin - Hajdú Zsigmond - Szikora Ágnes:
Polgár-Csőszhalom
Egy késő neolitikus lelőhely kutatása a Felső-Tisza-vidéken és annak kultúrális összefüggései.
Az eddigi régészeti kutatás Kelet-Magyarország késői neolitikumát a Tisza-Herpály-Csőszhalom kulturális komplexumal látta képviselve. Ennek dunántúli megfelelője a lengyeli kultúra, amely a Szlavóniától Nyugat-Szlovákián és Morvaországon át Kislengyelországig terjedő, festett kerámiával jellemezhető kulturális tömb része. A Tisza-vidék és a Dunántúl e kulturális egységeinek érintkezése régészetileg Aszód telepén és temetőjén demonstrálható a legvilágosabban, ahol a lengyeli kultúra kerámiaanyagával együtt a tiszaira, herpályira és csőszhalmira jellemző típusok is előfordultak.
A települési sajátosságokat illetően éles ellentét figyelhető meg az Alföld és a Dunántúl között: a neolitikum e végső szakaszában az Alföld déli részén a Körösök vonaláig találhatók meg a tiszai kultúra tell-települései, a a csatlakozó Berettyó-vidéken a herpályi típusú kis kúpos tellek reprezentálják e balkáni eredetű településforma legészakibb kiterjedését. A lengyeli kultúra dunántúli és a Dunakanyaron az Északi-középhegység felé átnyúló települései ezzel szemben mind horizontálisak, tehát sehol sem képeztek tellt.
Az alföldi tell-telepek tanúsága szerint a késői neolitikumban a tartósan letelepült életforma, illetve az intenzív agrárgazdálkodás itteni térnyerése figyelhető meg, amelyben meghatározó lehetett a szerbiai, bánáti Vinca, Bukovat kultúrák közvetítő szerepe. A tiszai kultúra e különleges és a balkáni életforma szempontjából peremvidéki szerepe abban nyilvánul meg, hogy a Körösöktől északra a tiszai kultúrának csak horizontális telepei fordulnak elő.
E komplex települési rendszer kialakulásában mindenképpen helyi integrációs folyamatok is szerepet játszottak. Ennek eredményeként az előzménynek tekinthető helyi vonaldíszes kerámia sok kis települését a Tiszai kultúra nagyobb településekből álló, egymástól távolabb elhelyezkedő rendszere váltotta fel.
A dél-alföldi tiszai és Berettyó-vidéki herpályi tell-ek települési tömbjétől messze északra, azoktól mintegy 80-100 km-re található Polgár-Csőszhalom lelőhelye. Meglepő módon ez a telep 3-4 m-es vertikális rétegsorával és a herpályi tellekéhez hasonlító kúpos formájával egyedülálló a Felső-Tisza-vidéken. E település hosszú idő óta ismert a szakirodalomban. B. Kutzián I. 1957-ben végzett kisebb szondázó ásatása nyomán gazdag festett kerámiaanyag és változatos mellékletű 7 sír került napvilágra. A leletanyagból csupán egyetlen táblányit közöltek, mégis az ásató ez alapján definiálta a herpályival rokon csőszhalmi csoportot itt, az Alföld északi peremén a késői neolitikumban. Utóbb a részletadatok alapján világossá vált, hogy a tiszai kultúra korai szakaszának horizontális telepei az Alföld északi részén is megtalálhatók, sőt azok a Bodrog folyását követve Kelet-Szlovákiában is kimutathatók. A tiszai kultúra e korai és teljes alföldi térnyerése után indult csak meg az egyes kisebb területegységek önálló, a dél-alfölditől eltérő irányú fejlődése. Így a Berettyó-vidéken a herpályi kulturális egység, míg a Felső-Tisza-vidéken a csőszhami együttesek jelentek meg, s ekkor a tiszai kultúra területe már csak a Közép- és Dél-Alföldre korlátozódott. Hangsúlyozandó, hogy a herpályi és a csőszhalminak tartott leletegyüttesek összefüggésére, esetleges azonosságára utalt az a tény, hogy mindkettőre a pasztózus festésű kerámia díszítés a jellemző. Ez alapján már elméletileg is megkérdőjelezhető volt a csőszhalmi csoport névhasználat jogossága, s e helyett valószínűbbnek látszott a herpályi kultúra Felső-Tisza-vidéki megjelenésére, itteni térnyerésére gondolni.
A Tisza-vidék késői neolitikumának kulturális összefüggései, a tell-települések elterjedése szempontjából az előzőek szerint rendkívül különleges helyet foglal el a Polgár-Csőszhalom tell-települése. Stratégiai jelentőségét még hangsúlyosabbá teszi az, hogy az obszidián előfordulásának közvetlen közelében, Tokaj hegyétől látótávolságban helyezkedik el. Ilyen előzmények után érthető, miért tartottuk kiemelkedő fontosságúnak Csőszhalom kutatását, reprezentatív értékű feltárását és anyagi kultúrájának felülvizsgálatát.
Időközben az Alföldön modern igényű, nagy felületű ásatások valósultak meg a tiszai kultúra (Hódmezővásárhely-Gorzsa, Öcsöd-Kováshalom), illetve a herpályi kultúra (Berettyóújfalu-Herpály) településein, így az eredmények kvantitatív összehasonlításának lehetőségei is megteremtődtek.
Polgár-Csőszhalmon 1989-ben kezdtük el régészeti vizsgálatainkat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszékcsoportja (Budapest) a Museum für Vor-und Frühgeschichte (Frankfurt am Main) és a MTA Régészeti Intézet intézményeinek támogatásával: az ekkor készített légifelvételeken a tell-telep körül többszörös árok elszíneződése vált láthatóvá a tavaszi napraforgó vetés zöldjében. Ezt követően az ELTE Geofizikai Tanszéke magnetométeres felméréseket végzett a helyszínen. Az eredményeket összegző képeken jól kivehetővé vált a tellt övező körárokrendszer formája, mérte. A mintegy 70-75 m belső átmérőjű (É-D-i irányban kissé megnyúlt) települési halmot kívülről ötszörös koncentrikus körárok veszi körül, amelynek külső átmérője 180-190 m. A felmérések különböző képi ábrázolásain többé-kevésbé kivehető négy törés, azaz négy bejárat e körárokrendszeren ÉNy-DK, illetve ÉK-DNy főirányokban. A legbelső körárok vonalában az említett négy bejárattal pontosan szemben 2-2 erősebb anomália valamiféle "kapu-konstrukciót" is sejtetett. A körárkokon belüli, 70-75 m átmérőjű tulajdonképpeni tell területének közepén, 40 m-es átmérőjű körben házmaradványok foltjai rajzolódtak ki. A települési objektumok e központi területét a mérések szerint 15-17,5 m széles sáv veszi körül, amelyben semmiféle településnyom nem mutatkozott.
A magnetométeres vizsgálatok mellett mintavevő fúrásokat végeztünk a tell közepén áthaladó földrajzi főirányokban. Az így kapott 204 fúrásmag rétegadatai alapján a lelőhely stratigráfiai viszonyainak durva rekonstrukciója vált lehetővé. A tell körüli körárkok ennek alapján 7-10 m szélesek és a mai felszíntől 3,8-4,2 m mélynek mutatkoztak. Keresztmetszetüket a legtöbb fúrássorozat V alakúnak határozta meg. A körárkokon kívül nem találtuk jelét egy külső településnek, tehát a központi tell önmagában képviseli a település egészét.
A település központi részén a fúrások alapján 3,5-4 m rétegvastagságra lehetett következtetni. Ugyanakkor a fúrásmagokban vastag égett rétegek bizonyították az egykori házak erősen átégett omladékát.
Az említett előzetes kutatások alapján világos kép rajzolódott ki Polgár-Csőszhalomról. Alapvetően két strukturális egység szintézise figyelhető meg benne. Így egyrészt a négy bejárattal rendelkező körárokrendszer, valamint ennek közepén egy dél-alföldi típusú (pontosabban inkább herpályi jellegű) tell-település, amelyben 13-16 házfoltot lehetett összességében valószínűsíteni. Már önmagában ezek az eredmények is merőben új információkat jelentenek Csőszhalommal kapcsolatban annak dacára, hogy a lelőhellyel megelőzően igen sokat foglalkozott a hazai őskor kutatás.
Az előzetes légifotó, valamint a magnetométeres mérések és rétegtisztázó fúrások adataiból kiindulva 1989-ben az ötszörös körárokrendszer külső két vonalát metszettük át egy-egy szelvénnyel a központi résztől K-re, illetve Ny-ra eső területen. Ezeken a helyeken a fúrások eredményeivel összhangban 3,8-4,2 m mély, V profilú, 7-8 m széles részleteket tártunk fel. A részeredményeket figyelembe véve az öt koncentrikus árokról azt állapíthatjuk meg, hogy a külső hármat a bejáratoknál radiálisan összekötötték. Ezek tehát egy rendszer részei lehettek, s így egykorúságuk valószínűsíthető. Ugyanakkor azonban a belső két árok időrendi helyzete még nem világos.
Az árkok betöltésében két fő periódus volt elkülöníthető. Az alsó rész lassú természetes feltöltődésről tanúskodik kevés leletanyaggal, míg a felső rész egyszeri nagy hulladékplanírozás nyomát mutatja laza, de igen gazdag szervesanyaggal és leletekkel.
1990-től egy olyan nagy felületet jelöltünk ki a tell közepének É-i részén ugyancsak az előzetes vizsgálatok eredményeire támaszkodva , amelybe az ötszörös körárok legbelső része, a települési objektum nélküli, üresnek mutatkozó körgyűrű alakú felszín, valamint a házak központi területe is beleesett. Ilyen módon a település egésze szempontjából reprezentatív értékű 25 x 20 m-es szelvényben kezdtük meg az ásatást, s az itt található települési, illetve feltöltési rétegek lehámozásával" 3,5 m mélységbe jutottunk a felszíntől számítva. Eddig összesen 4 települési szintet sikerült tisztáznunk 8 építési fázissal és 6 házzal. Az ásatás legfontosabb megfigyelései az alábbiak:
Az ötszörös körárkon belül hármas paliszádkonstrukció alapárkát, illetve cölöplyukait tártuk fel. Ezekben 2-2,5 m mély, 30-40 cm átmérőjű oszlopok nyomát fogtuk meg. Az utóbbiak arra utalnak, hogy az itt álló egykori cölöpök legalább 2-2,5 m magasan álltak az akkori járófelszín fölött. Mindezek, kisebb oszlopokkal kiegészítve egy monumentális faépítményt alkottak a telep központi magja körül. A megfigyelések azt támasztották alá, hogy e kerítésrendszer" közeit agyaggal is feltöltötték.
A házak égett omladékfoltjai, valamint a házakhoz tartozó alapárkok és cölöplyukak egyértelműen bizonyítják, hogy az ásatási felületünkben feltárt házak hossztengelyükkel a telep központi része felé, sugár irányban voltak tájolva. A körárkokon és a paliszádon belüli házakat tehát nem véletlenszerűen, hanem igen kötött szabályok szerint építették fel, azaz a telepnek létezett egy kitüntetett" pontja, amely valamennyi ház orientációját meghatározta. A tell dombjának mértani közepén a magnetométeres felmérések alapján valóban kimutatható egy ilyen centrális helyzetű épület maradványa.
Ezen a központi területen a legutóbbi ásatások két épület leégett részleteit hozták napvilágra. Az egyikben egy különleges kemencét találtunk, amelynek tapasztott alját egy borda osztotta két részre. Hasonló kemencék eddig csak a herpályi névadó településről ismertek. Így e típus csőszhalmi jelenlétét szoció-kultúrális szempontból rendkívül fontosnak ítéljük.
A másik csőszhalmi házmaradványban egy miniatűr agyagplasztikából álló kollekció került elô: edénykék, napkorongok és egy kis női szobrocska. Ez a kultikus együttes ismét az épület speciális funkciójára utal. Ugyanakkor meggyőző bizonyítékot szolgáltat a balkáni, délkelet-európai összefüggésekre. A legszebb párhuzam Ovcarovóból ismert, ahol a festett napszimbólumok oltárokon találhatók, s ezek a kis agyagplasztikákkal együtt valamiféle mitikus történést jelenítettek meg.
Mindemellett lényeges tény az is, hogy miniatűr napkorongok Cicarovce (Kelet-Szlovákia) lelőhelyén is megtalálhatók, ahol ezek a tárgyak különleges szakrális temetkezések mellékletei voltak.
A csőszhalmi körárkon belüli tell részen a házak e különleges elhelyezkedése már önmagában arra utal, hogy nem egy szokványos értelemben vett településről van szó. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a csőszhalmi tell 13-16 ház alapján kalkulálható 78-96 fős maximális populációszámhoz képest (mégegyszer hangsúlyozva egy külső település, illetve egy ottani népesség hiányát) hatalmas földmunkát jelentenek a körárkok és a paliszádkonstrukciók. Például csak az ötszörös körárok földmunkája önmagában 30.000 m3-t tett ki a becslések alapján.
Polgár-Csőszhalom településével, illetve annak interpretációjával kapcsolatban a leglényegesebb kérdés a koncentrikus körárkok belső területét érinti. A közép-európai és a területileg Csőszhalomhoz legközelebb eső lengyeli típusú körárkok belső része üres. Ez alól csupán olyan kivételek vannak, mint Bilany és Bucany. A kutatás nagyjából egyetért abban, hogy ezek a körárkokkal és paliszádokkal körülhatárolt területek egy adott település népessége, esetleg több település lakossága számára a hétköznapitól eltérő szociális, szakrális tevékenységek helyéül szolgáltak. Mindez tehát a rondellák" különleges kulturális szerepét támasztja alá, így Csőszhalom esetében is valószínűsíthető a körárkon belüli tell és az ott található épületek dél-alföldiekétől lényegileg eltérő jelentése, azokétól eltérő interpretálása. Úgy gondoljuk, hogy a csőszhalmi tell és annak épületei teljes egészükben szociális, szakrális céllal épültek: ráadásul nem egyszerűen egy településhez vagy egy kultúra több településéhez tartoztak, sokkal inkább két kultúra kapcsolatát testesítették meg. Ez esetben határozottan a lengyeli és a herpályi kultúra találkozására gondolunk olyan földrajzi régióban, amely valójában egyik elterjedési területhez sem tartozott, de stratégiailag igen fontos volt. Ebben nyilván az obszidián közeli előfordulása és a cserekereskedelem játszott meghatározó szerepet. A lengyeli típusú körárok-rendszer és a herpályi típusú központi tell szintézise nem a mindennapok szintjén, hanem a szakrális, szimbolikus szférában kifejezett együttműködést reprezentálja, annak különleges manifesztuma. Ilyen értelmezésben Polgár-Csőszhalom nem a szó klasszikus értelmében vett "település, sokkal inkább egy nyersanyag lelőhely kiaknázását biztosító, azt szentesítő központi hely", amely így ugyan kultúráktól függő, mégis azok felett álló struktúra.
Általában a közép-európai körárok-típusok 30 és 150 m közé eső külső átmérővel rendelkeznek, ehhez az átlagosnak mondható mérettartományhoz képest Polgár-Csőszhalom a maga 180-190 m-es átmérőjével határozottan különlegesnek számít. Mindemellett formai sajátosságaiban (pl. a négy bejárat stb.) a Felső-Tisza-vidéki rodella a lengyeli típusokkal tökéletesen megegyező; a tisza-vidéki telepek erődítés célú, egyszeres körárkaitól (Hódmezővásárhely-Gorzsa, Berettyóújfalu-Herpály) pedig alapvetően eltér. Ilyen megfontolásból a csőszhalmi körárok- és paliszádrendszert sem tartjuk egyszerűen erődítésnek. Valószínűbb egy olyan szimbolikus funkció, amellyel az általa körülvett terület (jelen esetben egy tell) megkülönböztetett volta vált világossá és különösen hangsúlyossá.
A csőszhalmi feltárások leletanyagáról még nem tudunk átfogó elemzést adni, hiszen a leletanyag restaurálása még folyik, így csupán néhány általános észrevételt tehetünk erre vonatkozóan.
A csőszhalmi kerámiatípusokról határozottan állíthatjuk, hogy formailag a herpályi és a lengyeli kultúra jellemző példáit sajátos együttesben keverve tartalmazzák. Emellett számos változat direkt balkáni előképekre vezethető vissza. A kerámia díszítésére az égetés utáni festés a jellemző, amelynél a vörös és fehér színek ritkábban a feketével kiegészítve alkalmazása az általános. Ugyanez a különleges festéstípus a névadó herpályi tell-település egy adott időszakához (különösen a 6. szinthez) volt köthető. E mellett a klasszikus herpályi kultúra sűrű fekete szalagokkal díszített darabjai is előfordultak Csőszhalmon. Mindez azt bizonyítja, hogy Csőszhalom esetében nem egy sajátos, különálló kultúra emlékanyagáról van szó, hanem a herpályi kultúra jól körvonalazható horizontjának kerámiatípusairól és díszítéseiről. Mindezek mellett olyan vörös-fehér festésű példák is megtalálhatók a csőszhalmi együttesben, amelyek a lengyeli kultúra díszítési sajátosságait viselik magukon.
Lényeges hangsúlyoznunk, hogy a pasztózus festés legtöbbször az edények belsejében is megjelenik, kizárva ez alapján ezeket az edényeket a hétköznap funkcionálók köréből. Ugyanakkor ez a díszített kerámiaanyag igen nagy mennyiségben került elő különösen a tell központi részén.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a csőszhalmi kerámiaanyag a herpályi és a lengyeli kultúra jellegzetességeinek szimbiózisát, helyenként szintézisét mutatja, másrészt a kerámián belül igen negy mennyiséget kitevő luxus áru" a nem önfenntartásra fordított tevékenységek kiemelkedő jelentőségére utal a lelőhelyen. A kerámiaanyag tehát alátámasztja a körárokrendszer és a tell együttesével kapcsolatban mondottakat. Azaz a herpályi és lengyeli kultúra itteni együttes megjelenését, illetve a lelőhely megkülönböztetett funkcióját.
További adalék e problémához az, hogy a központi teleprész felülről számított 3. szintjében nagyobb számban fordultak elő a tiszai kultúrára jellemző bekarcolt, meander díszű edényetöredékek, míg feljebb ezek igen ritkák. Ebből arra következtettünk, hogy a csőszhalmi telep korai időszakában a tiszai kultúra is szerepet játszott a jelzett kulturális összefüggésekben, később azonban a déli, tiszai és herpályi orientációt kizárólag a herpályi váltotta fel.
A Felső-Tisza-vidék és Kelet-Szlovákia késő neolitikus településeinek elterjedését, kulturális megosztottságát vizsgálva általában e terület különleges vonzereje válik nyilvánvalóvá. A késő neolitikum kezdetén az említett földrajzi területen egyszerre jelent meg az Alföld felől a tiszai kultúra (Szerencs, Kenézlő, Zemplén, Cicarovce), Kislengyelország felől a lengyeli és a Strichband kerámia kultúrája (Velké Raskovce, Izkovce, Gönc). Mindezek mellett a Dunántúl felől az Északi-Középhegység előtere mentén ÉK-re hatoló, lengyeli kapcsolatrendszerre utaló lelőhelyek is ismertté váltak (Aszód, Monosbél, Hernádcéce). A herpályi kultúra északi előretörésének egyik közbülső állomását képviselheti Hajdúböszörmény-Pródi halom. A későbbiekben, a herpályi kultúra vörös-fehér festéssel jellemezhető időszakában a Felső-Tisza- és Bodrog-vidéken valószínűleg a herpályi-lengyeli kultúra kulturális, stratégiai dominanciája vált meghatározóvá (Csőszhalom, Oborin, Hrcel). E szerteágazó kulturális összefüggésnek csakis a Tokaj-hegyvidék környékének obszidián előfordulásával magyarázhatók. E nyersanyagforrás kihasználását a Kárpát-medence késő neolitikus kultúrái annak ellenére, hogy esetenként kulturális törzsterületük idáig nem terjedt ki igyekeztek néhány előretolt településsel biztosítani, s ezek a stratégiai pontok látták el a nyersanyagtovábbítást, közvetítést is. Polgár-Csőszhalom kereskedelemben betöltött szerepét a legvilágosabban a lelőhelyen feltárt többezer és igen változatos eredetű kőeszköz, illetve nyersanyag bizonyítja. Ugyancsak e stratégiai szerepre enged következtetni a lelőhelyen talált több kis rézékszer és annak töredéke is.
Összegezve megállapításainkat azt mondhatjuk, hogy Polgár-Csőszhalom lelőhelye két régészeti egység sajátos érintkezését, kulturális sajátosságainak különös szimbiózisát mutatja.
Véleményünk szerint itt, a herpályi és a lengyeli kultúra törzsterületétől távol, a Felső-Tisza-vidéki obszidián lelőhelyek együttes kiaknázását biztosítandó, egy központi helyet" létesítettek, ezzel szimbolikusan mintegy szentesítve a fontos kulturális érdekegyeztetést. Így Polgár-Csőszhalmon a szerződő felek" a kulturális identitásuk szempontjából legfontosabbnak tartott szimbólummal, illetve annak legalapvetőbb manifesztumával jelentek meg és ezek segítségével fejeztek ki egységet, egymásmellettiséget. Ebben az értelmezésben rendkívül fontos információt hordoz a lengyeli típusú rondella és a herpályi típusú tell együttese. Mindez a hagyományos régészeti interpretáció körvonalait erősen kibővíti és merőben új távlatokat nyit a Tisza-vidék újkőkorának további kutatásában.
Rövid összefoglalásunkban a Polgár-Csőszhalom lelőhellyel kapcsolatban felmerülő néhány fontosabb problémát érintettünk és nem tárgyalhattunk néhány egyéb lényeges kérdést, mint például a Tisza-vidék újkőkorának belső időrendje, tágabb kulturális összefüggései.
RACZKY Pál
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Régészeti Tanszékcsoport
1364 Budapest Pf.107.
Walter MEIER-ARENDT
Museum für Vor- und Frühgeschichte
Frankfurt am Main, Karmelitergasse 1.
603011
KURUCZ Katalin
Jósa András Múzeum
4401 Nyíregyháza Pf.57.
HAJDÚ Zsigmond
Déri Múzeum
4001 Debrecen Pf.61.
SZIKORA Ágnes
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Régészeti Tanszék
1364 Budapest Pf.107.
FELSŐSÓFALVA, 2002-01-15 - 2002-01-17
TISZTELT DOKTOR ÚR !
Remélem levelem megérkezett és felkeltette érdeklődését. Bevallom, azzal a szándékkal írtam, hogy fogalmat nyerjen általa gondolkodásmódomról. Ha úgy találja, hogy nem valamilyen írásmániában szenvedő fantaszta vagyok, kérem ,olvassa megértéssel alábbi fejtegetéseimet.
1. A Kárpátok
bércei között, valamint az Erdélyi Medencében számos rendkívül régi szentélyt,
megmagyarázhatatlan, emberkéz alkotta létesítményt tártak fel vagy tartanak
nyilván. A hivatalos régészet Kelet-Európában sajnos a nemzeti történetírás
béklyóiban vergődik mind a mai napig és minden leletet a saját ideológiájának,
szemléletmódjának koordináta rendszerébe próbál beilleszteni. Emiatt eleve hevesen
visszautasít minden olyan elképzelést, mely gyökeresen ellentmond praekoncepciójának,
vagy egy olyan kultúrkört von be a vizsgálódás fényébe, mely nem tartozik közvetlen
vonzáskörébe.
2. A magyar történetírás maximum a kettős honfoglalás és az "előmagyar"
népek esetleges nyomainak figyelembevételével közelíti meg a földvárak, "kakastarélyok",
ősi áldozóhelyek kérdéskörét. Főleg a "délibábosnak" nyilvánított
kutatások próbálnak ösztönösen a korlátok ellen lázadni - legtöbbször jó irányban.
Ékes példaként említem a tatárlaki leleteket és annak irodalmát.
3. A román történelemkutatás a "kontinuitás" eleve fenntarthatatlan
elvének bilincsében vergődik. Eszerint a román nép vérségi vonalon egyenes leszármazottja
a Kárpát Medencei paleolitikumbeli embercsoportnak. A román nép - szerintük
- nem más, mint a dák nép és a római telepesek homogén keveredéséből előállott
populációnak utódja, mely megszakítás nélkül belakta a Kárpátok két oldalát,
a Tisza-Duna közét, beleértve a Fekete Tengerig tartó övezetet. Minden leletet
a helyben lakó (autochton) - fejlett kultúrájú - és a vándorló (migráló) - tehát
primitív kultúrájú - népek nyomaként hajlandók értelmezni.
Nem kell bővebben fejtegetnem azt, hogy nem örvendhet egyetlen fél részéről
sem nagy népszerűségnek olyan kutatási eredmény, mely a Kr. előtti III-I évezred
homályos korszakában "tól" vissza bizonyos építményeket vagy leleteket.
Holott:
1. Majdnem minden esetben régészetileg kimutatható, hogy az egymást követő népek
az előzőeknek kultikus helyeire "telepedtek rá", valamint okosan megválasztott,
stratégiai helyeken fekvő erődítményeiket - védelmi rendszereiket, limeseiket
"lakták be" - esetleges stratégiai vagy gazdasági érdekeik alapján
módosítva azt. Ez nem feltételez semmilyen kulturális vagy etnikai kontinuitást.
2. Ha nem (ős)magyar népek voltak x időperiódusban ( a 9 sz. előtt) a Kárpát
medence virtuális birtokosai ez a jelenlegi helyzetben semmiféle relevanciával
nem rendelkezik.
3. A dák nép és kultúra kétségtelenül létezett, nyomai megtalálhatók Kr.e III-Kr.u.
II évszázadban - de a megideológizált szemléletmód miatt az ezt megelőző és
követő korok értelmezése teljesen félresiklott. .
Mindezek felvázolása
után:
Figyelmen kívül hagyva a két nemzeti történetírás premisszáit, abból indulunk
ki csupán, amit az atlantiszi kultúrkörhöz tartozónak vélünk.
Egy (halvány) sejtés körvonalai.
1. A tatárlaki
leletek egy megmagyarázhatatlanul régi , rendkívül magas csillagászati ismeretekkel
rendelkező, korabeli lakossággal semmilyen kimutatható kapcsolatban nem levő"szentély-kolóniá"-ból
kerültek elő. Olyan dilemma ez mintha az Alma-Ata-i űrbázis és a vele egy korszakbeli
lerobbant kazah tevetenyésztő téesz régészeti leleteiből - korszak és háttérismeret
nélkül - kellene egy életképes civilizációtörténeti rekonstrukciót végezni.
2. Csillagászati központok telepítése egy olyan helyre, ahonnan az északi horizont
által időszakosan vagy állandóan elrejtett csillagzatokat - csillagálásokat
lehet megfigyelni, mely a jóslás, horoszkópkészítés, összehasonlító vizsgálatok
számára szükséges - nem tartozik a fantázia világába . (Hasonlóképpen tettek
az egyiptomiak is a Siriusz "eltűnésekor".)
3. Szentélyek és kultikus helyek, kolostor-kolóniák nemegyszer az illető kultúrkörhöz
tartozó populációtól tetemes távolságra, elrejtve, nehezen megközelíthető helyeken
is létezhetnek . Ilyen volt évezredekig India számára a Himalája kolostor és
remetelak-rendszere, ahová a világból kilépni óhajtó, megvilágosodást keresők
migráltak. Közelebbi példája a cisztercita rend lakatlan vadonba való kitepedése,
vagy az ortodox világ anachoréta mozgalma.
4. Nincs semmi akadálya annak, hogy ne úgy tekintsünk a Kárpátokra, mint az
atlantisziak Szent Hegyeire, egyfajta lelki Thule-ra.
5. A nagy törés után a mínoszi kisugárzási pont második, harmadik kultúrgyűrűje
tovább élteti vagy emlékében őrzi az Északi Hegyek központjait.
6. A görög források említik, hogy a civilzálatlan dákokat egy jól szervezett,magasfokú
tudással rendelkező, Kárpátokban lakó szakrális közösség "szervezte meg"
és irányította. Isteneik, vezetőik nevei a mediterráni övezet felé mutatnak.
Egyelőre talán ennyi. A Likaskő az É. 46fok 27perc, illetve K.25fok 14 percén
található. Az Ópusztaszerhez, vagy a Knósszoszhoz való tájolás véletlenszerűségének
nagyon csekély a matematikai lehetősége.
Tisztelettel:
SZÁSZ TIBOR
FELSŐSÓFALVA,
2002-01-19
Kedves István !
Bár én vagyok
a fiatalabb, kérlek tisztelettel, hogy a továbbiakban tegeződjünk. Köszönöm
a kedves levelet és a méltatást, de én őszintén, csak egy egyszerű falusi pap
vagyok. Most épp rengeteg a tennivalóm: nem sokan tudják, de a lelkészi munka
rengeteg adminisztrációval (is) jár, és most van nálunk a "munka dandárja".
Mégse tudom megállani, hogy ne folytassam ezt az érdekesnek induló levelezést.
A bibliai tíz csapás, a Vörös-tenger leapadása, az azt követő negyven évben az állandó mannahullás, a madarak tömeges eltájolódása, a forrásvízfakadások a pusztában a Szantorini robbanásakor és az azt követő több évtizedes aktív vulkáni tevékenység idején örtént. Éjjel tűzoszlop, nappal füstoszlop mutatta Kánaán felé az utat: most láttam a Discovery-n egy dokumentumfilmet ,amelyben számítógépen generálva bemutatták, hogy a hihetetlen magasságba fellövelt hamu és füstfelhő volt a pusztában bolyongók "jelzője". A Jerikói falomlás is a föld megrendülésének eredménye: nem untatlak azzal, hogy ezt szakszerűen a régészek megásták és bebizonyították hogy tényleg megtörtént az esemény Kr.e. kb. 1550 évvel egy-két más ponton történt ásatás+ az újabb egyiptomi szövegek arról tanúskodnak, hogy a zsidó honfoglalás korábban ment végbe, mint gondolták. Isten az Égeikum átrendezésével és a Fekete Tenger partján levő Trójához hasonló fajsúlyú virágzó központok eltörlésével az emberiség kultúrtörténetét és civilizázáció - fejlődési útját teljesen új mederbe terelte. Be kell vallanunk, alapos munkát végzett. Ha az öblítős illemhelyű társaság nem tűnik el, most talán a Marson lennénk. De szálljunk le az űrből.
Hosszú volna felsorolni a Kárpátokban és a Kárpát belső medencéjében levő emlékeket. A Déli kárpátokban ott a Szfinx, egy óriási emberfej, mely helyénvaló sejtések szerint nem csupán a természet játéka. Ismertek a Babele sziklák. Az csak hab a tortán, hogy az évezredek alatt áthagyományozott folyó és hegynevek szanszkrit eredetűek (!). (Nem beszélve olyan helyekről mint ... Déva - Ványa. Ne tudd meg, mit jelent).
1992-93 -ban
találtak a Persányi hegyekben holmi lelkes román fiatalok egy óriási szentélyt,
falakkal. A hivatásos romániai régészek persze nem rajongtak és agyonhallgatták.
Rákos környékén és szerte Székelyföldön itt vannak az "ördögbarázdák",
"kakastarélyok", melyeket Orbán Balázs is jelzett: se határvédő, se
közlekedési szerepük nem bizonyítható - csillagászati összefüggéseiket még senki
sem kutatta. Budvár, Oltárkő, Likas-hegy, Asztal kő - megannyi talány. Míg egyszer
össze nem szedem innen onnan a neveket, olvasd atlantiszi szemmel Székelyföld
leírását.
Az a meglátás, hogy Atlantisz középpontja az Égei tengerben volt, helytálló.
Szerintem egyik legnyugtalanítóbb kérdés az, hogy milyen trükkel tudták magukat
megvédeni a hajózáshoz jól értő, rablókalandokra hajlandó égei társaságtól.
Szakrális jellegű ráhatás a primitívebb népekre jól adagolt szemfényvesztés
gyakorlásával? (Tudnék erről egy két jó sztorit felhozni). Biológiai fegyverek,
csoport szinten kifejlesztett pszihológiai arzenál - telepátia, tömegpszihózist
kiváltani tudó képességek gyakorlása? Ügyes hintapolitika, harcos csoportok
lefizetése és másik ellen való idejében történő mozgósítása - vagy az egész
együtt? Ígérem, ha időm lesz, elolvasom erre figyelve Platónt, meg a többieket.
Érdekes megpiszkálni ilyen szempontból az Iliászt, az Odüsszeiát is, de az egész
görög mítosz-világot is.
Remélem jól szórakoztál, engem is jól kikapcsolt e levél megírása
Üdvözöllek:
Tibor
Kezdetben vala...
FELSŐSÓFALVA,
2002-01-28
KEDVES ISTVÁN !
Javasolom, hogy
minden korlát nélkül szőjünk be vicceket a szövegeinkbe, én is nehezen tartottam
vissza egy-két sztorit:
"Mikor Fülig Jimmy álmos pincérként a Honolulu Star fedélzetén egy balkezes
pofonnal padlóra küldte a maláj karate bajnokot, az így tiltakozott : "Én
várni az ütést jobbról ". Nem állíthatok minden pofon mellé egy forgalmi
rendőrt" - válaszolta Jimmy".
Bocs a nehéz szövegért, tényleg csak bizonyos magyarázatokkal érthető. Ha feltételezzük,
hogy van egy személyes Isten, aki törődik az emberekkel és meg is vannak az
eszközei hozzá, hogy beleszóljon az emberiség történetébe , ebből logikusan
következik, hogy:
- az idők folyamán többször közbelépett és beleszólt a történések folyamatába
- biztosan adott egy "alapszöveget" - állítólag a Bibliát - amelynek
helyes értelmezése által megismerhetjük indítékait, szándékait, munkamódszereit,
hozzánk való viszonyulásának logikáját stb.
Az a szépség,
amiről beszéltem abból áll, hogy a teológusnak - Isten dolgaival foglalkozó
személynek - megvan a szabadsága arra nézve, hogy "leellenőrizze":
- adott eseményben benne van-e "Isten keze"
- közbelépése beilleszthető-e a Bibliában felvázolt "alapstratégiába".
Ha talál - bingó, ha nem akkor nagy sz., azaz bajban vagyunk: - mert azt jelenti,
hogy vagy oda át nincs senki, vagy ha van, jobb ha nem találkozunk vele!
Más megközelítés :
Ha ötvenévenként
számítunk egy nagyméretű flottaösszevonást, és évenként kettő, ezt elpusztítani
képes vihart, a matematikai esély a pusztulásra kb. 1:7500. De a legborúlátóbb
előjelzés szerint is, legalább 1000 esetből 1-szer fordulhat elő.
A mongolokat szállító flottát elsülyesztette a Kamikaze-szél, a spanyol Armada
is ágyúlövés nélkül pusztult el Angliánál: mindkét esetben páratlan partraszállási
akcióra készültek. Pont a két legnagyobb vitorlás partraszállás hiúsul meg hasonló
körülmények közt ezer éves időperiódusban: az esély kb. 1: 25000-hez. És bejött.
Mi ez kérem, rulett? És még ott van Xerxész boszporuszi hajóhídjának esete is.
Ha 3 szuperhideg téllel számolunk, mi az esélye annak, hogy szűk 200 év alatt
a csupán kettő darab Moszkva elleni hadjárat pont ezeket fogja ki? Egynek 1:33.
Kétszeres ismétlődés esélye legalább 1: 1089-hez. És így tovább…
Ha ebbe nem "nyúlt bele" senki akkor vagy Asimovnak, vagy Murfy-nek
van igaza.
Az utóbbit idézem csak: ha legcsekélyebb esély is van, hogy valami, valami miatt
ne sikerüljön, akkor az nem is fog sikerülni stb.
Akrotiri hajók felvonulása
Akrotiri regatta
- A várost a sziget
felől körkörösen vizesárok, azon belül földhányás védi. A tenger felől végig
cölöp-palánk látható. Az épületegyüttes bal felén a vizesárkon túl a rakodótér,
szintén palánkkal van védve a tenger felől. A nem az akrotitiek számára épült
külön építmény található e részen. Idegenek számára tilos a szabad bejárás a
központi épületegyüttesbe. Lásd az őrséget jelző sötétbe öltözött személyt.
A torony ezt a részt vigyázza leginkább, bár nincsen erődítmény jellege. Ez
az egyetlen hely ahol a palánk kőböl van, azért, hogy könnyebben védhető és
meggyújthatatlan legyen.
- A város éghetetlen anyagokból készült, az alsó rész simára van vakolva (kék)
- ami lehetetlenné teszi a felkapaszkodást. A fenti részek jórészt vakolatlanok,
látszik a kő.
- A védekezés lényege: esetleges támadás esetén küzdőtérként használni az épületegyüttes
körüli teret, ahova a vizesárkon és a földhányáson keresztül csak könnyű fegyverzettel
lehet betörni: harci szekeres támadás lehetetlen. Az épületek lapos tetejéről
íjjal, parittyával hatékony segítséget lehet nyújtani a lent küzdőknek.
- A fenti kép egy versennyel egybekötött ünnepi alkalmat örökít meg, hasonlót
ahhoz melyet évente Velencében is megrendeznek. A külön ez alkalomra feldíszített
és előkészített hajók díszes napvédő ponyvái alatt a hajótulajdonos kereskedők
ülnek ünnepi díszben. A kormányos mellett a kapitány. Mögöttük a hajó tatján
különlegesen feldíszítve a hajót védő istenszobrok "kápolnája", a
mini áldozati oltárral. Az evezősök állva, arccal a menetirány felé eveznek.
Valószínüleg nem rabszolgák! Nincs jelzése a "hajcsárnak" sem felügyelő
személyzetnek. Ennek feltüntetését és fitogtatását nem hagyták volna ki egy
ilyen demonstratív jellegű ábrázoláson. A vitorlák és a keresztrudak le vannak
szerelve: a hajó mint jeleztem gyorsasági versenyre van előkészítve.
- A vezérhajó (a győztes?) különösen fel van díszítve. Nem lehetetlen, hogy
a hajók pozíciója a versenyben elért "helyezéseket" ábrázolja, de
minőségi rendbe való állításuk egyértelmű. Önsúlyuk 400-450 tonna és kb. 60-
70 tonna hasznos teher szállítására alkalmasak.
- Az akrotiri falak alatt lévő ötevezős ülőpados csónak funkciója a nagylétszámú
személyzet gyors partra, illetve hajóra való szállítása. (Nincs rakodó dokk,
mélyebb merülésű nagy hajó a mélyvízben horgonyoz - angol párhuzam)
Megjegyzés: küldj még képeket elemzésre, irtó jó buli!
T. 2002-01-29
From: zs.mesterhazy@chello.hu
Subject: Adalékok az Égei gyűjteményhez
Kedves Uram!
Atlantisz talányához nem segíthettem, de az etruszkokról néhány dolgot összeszedtem.
Lapozzon a www.maghar.hu
etruszk oldalaira.
Üdv:
Mesterházy Zsolt
12/7/2002