ELŐSZÓ
Szeretem Németh Lászlót, Benedek Istvánt és Magyar Imrét, mert orvosok voltak – éspedig sikeres orvosok – de vállalták a megmérettetést egy (látszólag) könnyebb területen, az irodalomban is, ahol szintén maradandót alkottak. Schliemann Heinrichet is azért szeretem különösen, mert amatőrként aratott világraszóló sikert Trója és Mükéné feltárásával. Az ilyen nagy tudású emberek szeretik magukat „amatőröknek” nevezni, holott ismeretük egy-egy szűkebb területen nagyobb lehet, mint a „profiké”.
Móczár Istvánt is azért illeti különös elismerés, mert a Pest megyei Maglód település orvosaként évtizedek óta közmegelégedésre végzi gyógyító munkáját, és még e szép és nehéz hivatás mellett is vállalkozott egy komoly régészeti munka megírására.

Ráadásul megszállott; mikor nehéz munkájából hazatér, éjfélekig – meg azután is – ül könyvtárában, amely egy egyetemi tanszéknek is becsületére válna. Tudom, hogy hányszor dolgozta át munkáját, hiszen előző írásait is ismerem. Elégedetlen önmagával; még a kézirat elkészülése előtt is így írt: „sok még a kiigazítani valóm”. Pedig én is, aki sokat tanulmányoztam a Földközi-tenger nagy kultúráit, mielőtt megírtam A Föld népei című munkát, tanultam tőle.

Az emberiség legvitatottabb talányát, a minószi Kréta rejtélyét, Atlantisz-legendáját választotta vizsgálódása témájául, azt, amelyről kutatóink még csak írni sem mertek. Szász Tibor szavaival vallja: „Atlantiszt kár megtalálni, keresni sokkal érdekesebb.” Kereste, megtalálta, és azonosította a minószi Krétával. Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a téma lerágott csont, tudnia kell, hogy a szerző egészen más nyomon indult le, mint társai legtöbbje.

Ez a kötet tartalmaz bonyolult, szakmai igényű részeket is, de élvezetes stílusával minden korosztálynak segítséget nyújthat ahhoz, hogy átlássa a Földközi-tenger nagy kultúráit.

Megismerjük Európa első palotáját, első vízöblítéses WC-jét, képet kapunk Akrotiri (Szantorini) csodálatos világáról, részletes leírást olvashatunk a Théra-vulkán felrobbanásáról, Çatal Hüyük újkőkori kultúrájáról, a nagy megalit-építmények rejtélyéről, Máltáról és a Kükládok szigeteiről. Móczár István ír a Kárpát-medence égei kapcsolatairól Kalicz Nándor, Makkay János, Kovács Tibor és mások nyomán. Szó esik a minószi Lineáris A írásról, a Phaisztoszi korongról, a knósszoszi és püloszi táblákról, majd a Lineáris B írásról. A könyv zamatát útleírások, benyomások és megfigyelések teszik különlegessé, erősítik a könyv személyes hitelét. A tanulmány végén a szerző a magyar Alföldön szerzett régészeti tapasztalatait interpretálja.

A gazdag irodalomjegyzék minden tétele megtalálható Móczár könyvtárában. Név- és tárgymutató nélkül manapság egy természettudományos könyv semmit sem ér – e kötet sem nélkülözi ezeket. Végül – jó technikájú fényképek gazdagítják művét.

Amikor megkaptam a kéziratot, az „elintézendőim” közé soroltam. Aztán elővettem, és nem tudtam letenni. Egy túlságosan szerény és nagy tudású ember ragyogó írása tárult elém, ami – a mai „hivatásosok” írásaival szemben – jól olvasható és szemnyitogató volt. Először azt hittem, hogy „tudóskodik”, aztán rájöttem arra, hogy igazi tudós. Ilyen szintű és megfogalmazású munka a minószi Krétáról – a kortárs európai kultúrákkal párhuzamba állítva – sem magyar, sem más nyelven nemigen olvasható. Ajánlom e kötetet mindenkinek, aki a világ egyik legnagyobb rejtélyét szépen, egyszerűen és etikusan szeretné megismerni.

Dr. Kiszely István
c. egyetemi docens