Nyaralásunk utolsó állomása Szantorini szigete volt. Ide harmadszorra érkeztünk.
Ez a kis sziget a görög valóság netovábbja. Az Égei-tenger gyöngyszemének egyik
rejtélye a napfény, az időpont és pozíció, ahogyan rápillantanak a kaldera peremén
fehéren virító házakra. Az ókori Akrotiriben, a betemetett bronzkori városban
nagy régészeti feltárás folyik bányászati módszerekkel. Ennek örültem talán a
legjobban, mert Marinatosz professzor által feltárt város romjain nehéz egy átlag
turistának eligazodni. Por, rom és összevisszaság jellemezte idáig ezt a ritka
régészeti együttest, a görög Pompeit. Most talán úgy mutatják be a várost ami
rangjának leginkább megfelel. Az ősi Théra város mellett számos szakralis lépcsőt
is sikerült megörökítenem. Imerovigli, Fira és Ija a különös kikladikus építészeti
megoldásaival, kék kupoláival továbbra is lenyűgözött mindkettőnket. A kissé
fárasztó utazásuk egyvalamire megtanított bennünket, csak annyit érzékelhetünk
a valóságból amennyit magunk is megteszünk érte.

Nagy élmény volt látni a kalderát a pilótafülkéből

Egyik leghíresebb ókori freskó Akrotiriből

Kréta felé megdőlt lépcsők

Templomok Szantoriniről

Fira alatt óriási hajók horgonyoznak

Híres szantorini harangkapu

Kék kupola Imerogvigli felől

Mögöttem a világ egyik legdrámaibb területe, talán
a hajdan volt Atlantisz központja lehetett itt

Akrotiri kerámiák viszonylag épségben átvészelték az évezredeket

A titokzatos kőlépcsők harmadszor is megragadták fantáziámat

Templom mögött van Fira, a főváros

Látkép Ijából

Ija a kaldera peremén épült újjá

Ija repülőről nézve

Az ősi Théra városa egy phalosz rajzzal

A látványt nem lehet megunni