III. Ferdinánd Római Császár (1637-1657)

Mi, III. Ferdinánd Isten kegyelméből Választott Római Császár és Német-, Magyar-, Dalmát-, Tótország-, Róma-, Szerbia-, Galicia-, Lodoméria-, Kun-és Bolgárország stb. Királya, Ausztria Főhercege stb. jelen levelünkkel tudtára adjuk mindenkinek, akit illet, hogy Mi, néhány hívünknek Fölségünkhöz intézett alázatos kérésére, figyelembevéve és megfontolva hívünknek, MÓCZÁR PÁLNAK hűségét és hű szolgálatainak érdemét, melyeket elsősorban Magyarországunk Szent koronájának, továbbá fölségünknek az alkalom szüksége szerint különböző időben és helyen tett és tanúsított és igéri, hogy jővőre is hasonló állhatatos hűséggel szándékozik tenni és tanúsítani. Tehát részint azért, részint királyi kegyelmünk és bőkezűségünknél fogva, mellyel azokat, akik irántunk és keresztény államunk iránt érdemeket szereznek és férfiúi erények gyakorlásában buzgolkodnak. Elődeinknek, egykor Magyarország dicső királyainak példája szerint figyelemmel szoktuk kisérni és nekik erényeikre emlékeztető bizonyságot szoktunk adni, hogy őket még nagyobbak kivitelére serkentse. Azért ugyanezt a MÓCZÁR PÁLT, a nem nemesi állapotból és helyzetből, melyben mondják, hogy addig volt, királyi tejhatalmunknál és különös kegyelmünknél fogva kiemelvén, elrendeljük, hogy Magyar Királyságunk és Koronája alá tartozó részek valóságos és kétségbevonhatatlan nemesi gyűlekezetébe és számába fölvétessék, számlálhatassék és beirassék.

"...A jász és kun kiváltságosok érvényességével egyidejűleg
számontartották a nemesi származású családokat. Közülük
a legismertebbek közigazgatási tisztségeket is betöltöttek.
Ilyen volt a Móczár család, a Tarján család, a Ficsór család.
A Móczár család és a Tarjányi család címerét ma is őrzik
a lezsármazottak..." (Az írást a Kiskun Múzeumban őrzik)

Tiszta tudatunkból és szabadakaratunkból beleegyezvén és megengedvén, hogy mától fogva és örök időkre mindig mindazon kegyelemmel, tisztelettel, kedvezménnyel, kiváltsággal, joggal, méltósággal, szabadsággal és közterhektől való mentességgel, amellyel Magyar Királyságunk és kapcsolt részeinek többi igazi, ősi és kétségbevonhatatlan nemesei eddig bármiféle jó, vagy szokás szerint éltek és örvendtek, élnek és örvendenek, élhessen, élvezhesse és neki örvendjen, szintúgy mindkét nembeli ivadékai és örökösei is. Iránta tanúsított kegyelmünk és bőkezűségünk bizonyítéka és igaz kétségbevonhatatlan nemességének jele ez a címer, illetve nemesi jelvény:

Móczár család címere, eredetit állítólag Párizsban őrzik

Tudnillik egyenes katonapajzs, keresztbehúzott vonallal négy mezőre osztva, alsó jobb és felső bal piros színű mezejében zöld borostyánnal övezett kőoszlop, égszínkék alsó bal és ugyanolyan színű felső jobb mezejében egy ruhátlan tündér látszik, aki ágyékig a vízben állva és a pajzs jobb széle felé fordulva, jobb kezében szájához illesztett postakürtött tart. A pajzson nyílt katonai sisak van királyi diadémmal, melyet két sasszárny között kiterjesztett szárnyú, első lábaival ragadozásra kész, egész köldökig kiemelkedő természetes színű griffmadár díszit. A sisak csúcsától, vagyis forgójától egyik odalról sárga és kék, másik oldalról pedig fehér és poros, a pajzsot illően díszitő takarók omlanak alá pajzs aljáig, amint mindezek jelen levelünk elején a festő ügyes kezével saját szinükben megfestve láthatók.

A Móczár család címerét bemutató tabló a félegyházi Kiskun Múzeumban

Ugyanazon MÓCZÁR PÁLNAK és mindkét nemű össze utódainak és örököseinek kegyelmesen adományozzuk és engedélyezzük. Tiszta tudomásunk és szabad akaratunkból elhatározván és megengedvén, hogy mostantól kezdve, jővőre, örök időkre ugyan ezt a címert, illetve nemesi jelvényt Magyar Királyságunk és a hozzá kapcsolt részek nemeseinek szokása szerint ugyanazon jogokkal, kiváltságokkal, kedvezményekkel, szabadsággal és mentességgel, melyekkel azokat akár a természet, akár ősi szokás szerint éltek és örvendtek, élnek és örvendenek báhol háborúban, ütközetekben, csatákban, lándzsajátékokon, tornákon, párbajokban és viadalokban és mindenféle más, bármiféle katonai, nemesi gyakorlaton, nemkülönben pecsétjein, takaróin, függönyein, öltönyein, gyűrűin, zászlóin, pajzsain, sátrain, házain és sírboltjain, általában pedig bármilyen tárgyain és berendezésén, viselje, hordhassa, mindörökké használhassa, élvezhesse és neki örvendhessen, szintúgy összes mindkét nemű utódai és örökösei is, valóságos ősi, igazi nemesség címerével, amellyel akarjuk és megparancsoljuk, hogy őt és összes mindkétnemű utódait minden ember, bármily rendű, rangú, állású, vagy méltóságú legyen is megtisztelve, vagy kitüntetve nevezze és szólítsa, tartsa és tekintse. Mert jelen levelünk erejénél fogva megnemesítjük, neki megadjuk és megengedjük. Ennek emlékére és örök bizonyságul jelen levelünket megerősítve titkos függő pecsétünkkel, melyet-, mint Magyarország Királya használjuk, ugyanennek a MÓCZÁR PÁLNAK és összes mindkét nemű, már megszületett és ezután születendő utódainak és örököseinek kegyelmesen kiadattuk.
Kelt kedves hívűnknek Szelecheny György választott veszprémi püspöknek, ugyanezen hely örökös főispánjának, tanácsosunknak és magyar udvari kancellárunknak kezei által felső ausztriai linczi várunkban az Úrnak 1645. Évében, január 19-én stb.
III. Ferdinánd s.k.
Szelecheny György v. veszprémi püspök s.k.
Orosy György s.k.
Az Úrnak 1645. évében az Osztatlan Szentháromság harmadik vasárnapja után való harmadnapon Nyitrán, Nyitravármegyének ugyanott tartott közgyűlésén jelen levelet én Alviczy Péter nevezett vármegye hiteles jegyzője előterjesztettem és ünnepélyesen kihírdettem és belülírt kérvényezőt a vármegye igazi nemesei sorába beiktattam, úgy azonban, hogy ő is köteles a vármegye közterheit úgy békében, mint háborúban viselni.
Ugyanaz a fenemlített hiteles jegyző s.k.

1654-ben készült tál a vezekényi csatát mutatja be

Esterházy Pál lovasképe. Rézmetszet, 1665