Petőfi játszótársai

SZALAY GYULA:
PETŐFI JÁTSZÓTÁRSAI
(Félegyházi Hírlap 1902. január 12.)

"...A beköltözés évfordulóját követő évben már megindul a pajtáskodás is a Petrovics család ismerőseinek gyermekeivel, majd később egyre növekszik az ismeretség, különösen, mikor a szomszéd Móczárék Lajoskája is növekedik. Ettől az időtől állandó lett a barátság a kis szomszédok között. Az udvarra benyúló épület végében terült el szűk határok között az a kertecske, mely a legmeghittebb hely volt a játszadozó fiatal barátok részére. Itt húzták meg magukat, mert a tágasabb udvart veszedelmes helynek tartották. Ott ólálkodott az az öt tarka szelindek, melyek nem a legnagyobb barátságot tartottak a gyerekekkel. Kivált a "Kurázs" kutya volt a rettegett rém, ha az az udvaron volt, akkor ugyancsak bereteszelték a kis kert ajtaját, hogy az oda ne juthasson. Még az éhség sem tudta volna őket onnan kicsalogatni. Ilyen kritikus helyzetben várták a déli harangszót s a kertben levő két körtefa hűvöséből leskelődtek, hogy állandó szokásként indul-e már az öreges szolgáló a "Hattyú" épületében levő mészárszékbe, hogy ebédre hívja a Sándorka édesapját. Ha az apa a székálló legényekkel megjött, lecsitította a tarka kutyákat s az ajtóig kísérte a szomszéd Lajoskát, s itt búcsúzott tőle mindig a sárga zubbonyos és micisapkás Sándorka.
Midőn később a "Sándor gyerek" nyurga, barnás bőrű, vézna fiúvá nőtt, a pajtások száma is megszaporodott. Legelőször is a Móczárékkal szomszédos Vereb-ház adta a következő pajtást: a kis Vereb Jóska személyében. Majd azután megbővült a baráti kör a kis Molnár Jancsival, Szarvas Antallal, s az 1821-ben született Szarvas Mihállyal s még több másokkal.
A kis nádfödeles rozzant házhoz méltó volt a kapu is, mely csak úgy volt néhány szál deszkából durván összeróva, véghetetlen örömére a játszó pajtásoknak, kik ennek hasadékain bámultak be az udvar morgó szelindekeire és leskelődtek a Sándor gyerekre s csalogatták ki játszani az ucca porába. Az élénk és eleven Sándort kétszer sem kellett hívni, ha meghallotta, hogy a Szarvas Miska új "kocákat" csörget a zsebében. Nagy kincs volt ez abban az időben, nem is minden gyereknek volt ebben a kőszegény Félegyháza városában. Egy évi jó magaviseletért hozták ajándékba a radnai búgúról megérkezett félegyháziak... Minő nagy boldogság volt ott az ótemplom háta mögött ilyen szép új kövekkel kocázni!"

A Petőfi-Múzeum című folyóirat egy 1895-ös számában is megemlítik Móczár Ferenc nevét:

"...Nr. 245. Bánhidi József ord. biró, Kiss József, Nagy Sándor senator s Móczár Ferenc ord. notorius urak a 241-ik számra jelentik..."
(Forrás: Hatvany Lajos: Így élt Petőfi, Magvető, 1967.)

Móczár István idejárt a tanítóképzőben. A híres rokona,
Móczár Miklós volt a tanítóképző igazgatója és tanára.