†Bánki
Endréné
Miltaller Terézia
A RH pozitív
Győr, 2020.
december 29 - 2004. március 11-én
Miltaller
Terézia kézzel írt
egy nagyon rövid, de be nem
fejezett életrajzot:
"Győrött
születtem 1920. december 29-én a Temető út 27. számú házban, negyedik gyermekként,
de előttem két kisgyermek meghalt.
1923-ban, édesapánk testvéréhez mentünk Romániába az akkori munkanélküliség
elől. Ott született egy öcsénk 1925-ben, neve János volt. Bözsi ott járt román
iskolában és kintűnő tanuló volt. 1927-ben Édesanyánknak olyan honvágya volt,
hogy haza kellett költöztünk. Se munka, se lakás és akkor a Budai úti barakkban
kaptunk lakást. Laktak itt állami alkalmazottak, iparosok, kereskedők, újságírók
stb. 1936-ban elköltöztünk az Aradi u. 10. szám alá. A templom közelébe laktunk
egy szobás-konyhás lakásban, fürdőszoba nem volt, de volt előszoba, wc a lakásban
és külön mosókonyha, ahol teknőben moshattunk, mert az már fejlődést jelentett
az akkori életünkben.
Édeasanyám 1934 január 7-én szülte kilencedik gyermekét, Rózsit. Nővérem, Erzsi 1934. februárjában szülte Verát. Szegény Bözsink szülés után 3 nappal meghalt. Férje, Hegyi István utánna 4 évre. Vera, édesanyám nevelésére szorult, köztünk, mint testvér nevelkedett szeretetben. Édes jó anyánk 41 évesen mellére vette Rózsi mellé Verát is. Mint az ikrek úgy nőttek fel.
Most magamról röviden. Az első osztályt a győri Engels-téri apácáknál végeztem, másodiktól a Gyárvárosi iskolában tanultam tovább. Mindig az elsők között voltam, kíváló tornász az iskolában, előtornász a tornaversenyeken. Nagyon jó modorú és jólelkű gyereknek ismertek és nyugodtan írom le, hogy szerettek úgy a gyerekek, mint a felnőttek. A kíváló tanulókat a városi oktatási bizottság ingyen tovább taníttatott, én is köztük voltam. Nagy öröm volt a családban, de nem sokáig. Volt egy Romániából átjött cigány tanítónő, kinek az volt az elve, hogy szegény gyerekeknek nincs szüksége a tanulásra, mert, akkor nem lesz szolga. Engem megbuktatott olyan tárgyakból, amikból kitűnő voltam. Az igazgató úr Aput ráakarta venni, hogy menjek pótvizsgára, de ellenszegült és azt mondta: - legyen szégyene a tanítónak, de figyelmeztető a lányomnak, ha felnő, tudja, hogy hol a helye. Hát megtanultam, hol a helyem!"
(Itt befejeződik az életrajz)
Temetés
(Győr, 2004. március 19-én)
