A minószi Atlantisz I. rész

Részlet A minószi Atlantisz című könyv egyik fejezetéből:
A megalitikus építészet krétai kapcsolatai

Aki szereti a kőkori kultúra emlékeit tanulmányozni, Máltán jó helyen jár! Ezért éreztem szükségét annak, hogy könyvem lezárása előtt részt vegyek egy máltai körutazáson. Málta és Gozo szigetén több mint 40 újkőkori kőtemplom maradványai ismertek. A Kr. e. 4500 és 2500 között elkészült építmények jól példázzák, hogyan lehetett fémeszközök nélkül monumentális templomokat emelni az 50 tonnás kőtömbökből. (137)

A világ legősibb monumentális bejárata,
a máltai Hagar Qim kőkori templomban, amely
a korai megalitikus építészet egyik legnagyszerűbb
emléke. (Málta, sz)

Máltán is a minószi Atlantiszt kerestem, pontosabban kutattam a szigeten fellelhető krétai nyomok után. A bronzkorban a mükénéiek és a föníciaiak jelenléte egyértelmű, és a minósziakra utaló jelek is vannak (bár kevesebb) a tarxieni temetőből (Kr.e. 2000-1500 körül).

Miért található viszonylag kevés minószi tárgyi emlék a múzeumokban? Nehezen tudom elképzelni, hogy a krétaiak, akik keresztül-kasul hajózták a Földközi-tengert, Máltát csak úgy kikerülték volna, hiszen - kereskedő nép lévén - távolabbi helyekre is eljutottak a mediterráneum medencéjében. Inkább arról lehetett szó, hogy a máltaiak nem tudtak előrukkolni olyan portékákkal, amire a minósziaknak szükségük lett volna!

A tarxieni templomából dombormű spirálok kerültek elő, amelyek nagyban hasonlítanak az egyik mükénéi aknasírból előkerült Kr. e. 1650 körüli sztélé spiráljaihoz. A máltai templomokat hagyományosan ezen összehasonlítás alapján keltezték.

A szigeten kultikus céllal építettek templomokat, s ezek közelében föld alatti sziklasírokban temetkeztek (Hypogeum). Azért is különösen értékesek a sírkamrák némelyike kőmennyezetével együtt, mert teljesen épségben maradtak ránk. Így beléphetünk és megállhatunk egy olyan kőkamrában, amely több mint 5000 évvel ezelőtt is ugyanígy nézett ki. (5)

A templomokon gyakran alkalmazták a folytonos lánccá összekapcsolódó spiráldíszt, s többször megjelenik az ornamensek között az életfa motívum. Mindkettőre találunk közvetlen párhuzamot a krétai-mükénéi építészetben. Erre a kultúrkörre utal a templomokban végzett rituális állatáldozat szokása is. Kérdés az, hogy sor került-e Máltán emberáldozatokra! Régészeti feltárások erre egyértelmű választ nem adtak.

Göran Burenhult (72) A kőkori világ című könyv egyik fejezetében a következőket írja: A megalitikus társadalmak további jellemzője az emberáldozat és az ellenséges törzs egyedeinek megevése, a kannibalizmus. Ezek az összefüggések megegyeznek az európai neolitikus társadalmakról a régészeti adatok alapján szerzett ismereteinkkel, és arra utalnak, hogy olyan társadalmat kell elképzelnünk, ahol az agressziót a csoport fenntartása szempontjából fontosnak tartották, és amelyekben ezek a cselekmények a vallási szertartások részét képezik. A külvilág nyomása és a háborús veszély erős vezetőket igényelt, s talán nem meglepő, hogy minden ismert megalitikus társadalmat a férfiak uralnak. Ez ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy a nők alacsony társadalmi helyzetben lennének, csak azt, hogy a politikai hatalom a férfiak kezében van, s ők mutatják be a vallási szertartásokat.

J. D. Evans, aki régészként tanulmányozta Málta neolitikus kultúráit, s így fogalmazta meg véleményét: Amennyiben a leletanyagból meg lehet ítélni, valószínű, hogy ennél békésebb társadalom soha nem létezett. Természetesen, lehet hogy az ember csupán áltatja magát egy primitív mediterrán paradicsom képével, de úgy tűnik, a föld elegendő élelmet biztosított az itt élők számára, hogy jól éljenek. Következésképpen, elég időt és energiát tudtak szentelni kultuszaiknak és építményeik finomítására, templomaik díszítésére.

Vagyis nem elképzelhetetlen, hogy Máltán emberáldozatokra - bizonyítékok híján - nem került sor. A máltaiaknál is válthattak ki riadalmat a földrengések, a közeli Etna vulkán időszakos kitörései (Szicília Máltától északra mindössze 90 km-re fekszik). Tudjuk, hogy Szantorini robbanásos kitörése a minósziakban félelmet váltott ki és embereket áldoztak, hogy isteneiket lecsillapítsák (lásd: Anemoszpilia).

A vulkanikus pusztítás társadalmi mozgásokat idézett elő Krétán, amely hamarosan a civilizációjuk bukásához vezetett. Ugyanez történt a máltai templomépítőkkel is, mert békés életüknek Kr. e. 2500 körül hirtelen vége szakadt. Okait nem tudjuk! A neolitikus templomok virágkora közel 800 évig tartott, majd a lakosság hirtelen eltűnt. Talán harcos népek rohanták le a szigetet? Érdekes összefüggés, hogy a törökországi Catal Hüyük kultúra is ebben az időben tűnt el. Gimbutas szerint a sziget forrásai kimerültek, nem tudták eltartani a lakosságot. Ebben az esetben is gondolnunk kell klimatikus hatásokra, éhínségre, járványokra vagy éppen a vulkanikus hatásokra.

Etna, Sztromboli, Vezúv kitörései is okoztak hamuhullást, a szél néhány óra alatt a sziget fölé sodorta a mérgező gázokat. A dübörgő morajlások, a hetekig tartó sötétség és homály a máltaiakban is kiválthattak félelmeket. Végtelenül nehéz 5 ezer év távlatából, a megtalált kerámiákból, a szobortöredékekből következtetni. Keveset tudunk a sziget lakóiról, hogy milyen emberek voltak, hogyan kommunikáltak egymással, főleg vészhelyzetekben. A bronzkorban betelepülők már nem találkoztak a kőkori elődeikkel, de alkotásaikra igencsak rácsodálkoztak. Később szenthelyeiket temetőnek használták.

A régészeti leletekből arra lehet következtetni, hogy Málta megalitikus kultúrája hatással volt a kréta-mükénéi civilizációra. Meglehet, hogy a máltaiak építményeit úgy kell értelmeznünk, mint a krétai-mükénéi építészet egy provinciálissá formálódott, esetleg annak egy ősibb szakaszát őrző, a természetes, spontán alakításmódhoz közelebb álló változatát. De nem kizárt, hogy ezek az építmények más kultúrák hatására jöttek létre.

A Hypogeum Málta legcsodásabb kőkori építménye.
A szentély nagytermének kőfalait megvilágítják
különböző színekkel. (sz)

Ezen a parányi szigeten bőségesen találni neolitikus építményeket a kőkor különböző korszakaiból. Vagyis Nyugat-Európa sírjai neolitikusak. (5) Málta történetében is több periódust állapítottak meg a tudósok. A korszakok részletezését mellőzöm mivel Kréta és Málta neolitikus kapcsolataira tudomásom szerint nincs kézzelfogható bizonyíték. A templomok bejáratai hasonlítanak a mükénéi fellegvár kapujára, de a máltai templomok kevésbé monumentálisak. Mükéné erődítménye erőteljesebb. A bejárat felett ott vannak még a rejtélyes kőoroszlánok is.

A máltai Hal Salfieni komplexum megközelítőleg húsz
mesterséges és természetes barlangból áll. (sz)

A sziget kuriózum még azoknak is, akiket különösebben nem vonz a neolitikus kultúra. A Budapestnél kisebb szigeten - országban - sok a látnivaló. Nyugodtan állíthatom, hogy Málta a meglepetések szigete.

Római Pantheon mintájára épült a mostai
templom. Európában negyedik legnagyobb
kupoláját máltai kőből, majdhogynem cement
nélkül készítették el. (sz)

Óriási katedrálisok épültek a szigeten. Egy néhányezer fős településnek is "kijár" már egy óriási templom. A templomok helyét nem ötletszerűen választották ki, hanem figyelembe vették a Föld kisugárzásából származó erővonalakat.

Számomra a közlekedés okozta a legtöbb keserűséget. Életemben először itt vezettem autót jobb oldali kormánnyal. Ebből fakadóan a helyi közlekedéshez való akklimatizációm eltartott egy pár napig. Szembesültem azzal a felismeréssel, hogy agyam jobb fele lassabban működik, mint a bal. A főútvonalak ugyan jó állapotban vannak, de, aki az eldugott régészeti helyeket keresi, nem biztos, hogy megtalálja, ha pedig igen, akkor örülhet, hogy megússza a kiruccanást tengelytörés nélkül.

Az ókor nagy közel-keleti kultúrái előtt, - a Kr. e. V. és III. évezred között Európa-szerte - főleg annak nyugati felén virágzott egy sajátos őskori kultúra. Emlékeit megtalálhatjuk az Ibériai-félszigettől kezdve Franciaország nyugati partvidékén át Angliáig, Írországtól Dániáig. A legújabb kutatások szerint Németországban, sőt Romániában is találtak megalitikus építményeket. A titáni erőfeszítést igénylő építési módot megalitikus kultúrának nevezik (görögül megas = nagy, lithos = kő).

Colin Renfrew erről így ír: A megalit nem egyszerűen egy építmény: a megalit már építészet - 3000 évvel az írás nyugat-európai megjelenése előtt, függetlenül attól, hogyan határozzuk meg az építészet fogalmát Nyugat-Európa korai őstörténeti emlékei, a megalit sírok hatalmas kőtömbjeikkel az eszmék vándorlásának egyik legjellegzetesebb példáját szolgálhatnák Málta mély benyomást keltő templomait ma korábbra datáljuk, mint akármelyik közel-keleti kőből épült párját. Úgy tűnik viszont , hogy a rézművesség a Balkánon már korán kialakult - korábban mint Görögországban -, és így Európában teljesen önállóan fejlődhetett. (5)

Aki Máltán jár, bizonyára nem hagyja ki a legnevezetesebb neolitikus templomokat sem: Gozón Ggantiát, Paolában Hypogeumot vagy Tarxient, de Hagar Qim és Mnajdra sem maradhat ki a sorból. Az utóbbi templom tengerparton fekszik egy magaslaton. A turisták folyamatosan hömpölyögnek, míg mások különösen viselkednek. Kört alkotva fejüket összedugva szinte transzba esnek, halkan zümmögnek, különös hangokat hallatnak. Mások órákig bámulják a tengert szótlanul. Végtelenül nehéz a tömegben fotózni.

Szerencsém volt, mert Mnajdra fél óráig az enyém volt, nem volt egy áldott lélek sem a szenthelyen. Magányomban, különös hangulatban videóra mondtam néhány fogadalmamat. Az egyik, hogy ezt a könyvet mielőbb befejezem Sétám során olyan jeleket is felfedeztem a köveken, amelyek mellett néhány perccel korábban már elmentem. A központi helyiségben például a templom makettjét vésték a falba. A délutáni napfényben valósággal lángoltak a kövek.

Késő esti sétámat Bugibbában fejeztem be, ahol lefotóztam a Hotel Dolmen udvarán - a modern épületekkel körbevett - egy korai korszakból származó dolment. Az éjszakai és a nappali felvételeket ugyanabból a szögből vettem fel. Megálltam egy pillanatra és arra gondoltam, hogy valamikor ide embereket temettek. Hajdanán a dolmen bejárata rendszerint a halottak birodalmába vezető kaput jelképezte.

Utolsó nap korán reggel - nagy szerencsénkre - sikerült bejutnunk Málta legbámulatosabb földalatti építményébe, a Hypogeumba (Kr. 3300). A korai kőkorban kultikus hely volt itt, de temetkeztek is ide a háromszintes építménybe. A föld alatti labirintusban több ezer csontvázat találtak. Némelyik kutató feltételezi, hogy a Hypogeum helyszíne volt azon papnők beavatásának, akik a nagy anyaistent, a Magna Matert szolgálták.

Az alsó két szintet vörösre festett spirálisokkal és egyéb mintázatú domborművekkel díszítették. A hangulatosan megvilágított szenthelyen megcsodálhattuk őseink tehetségét. Napjainkban azonban újabb ásatásokat folytatnak a Gozo-szigeti Brochtorff-körben. A feltárás során érdekes leletekkel egészítették ki a Hypogeumban elveszett adatokat. Az egyik kis szentélyben nyolc mészkő szobrocskát találtak egy csoportban, valószínűleg egy sámán hivatásának eszközei lehettek.

A kereveten egymás mellett ülő alakokat ábrázoló
- szobrot Gozón találták a Brochtorff-körben (isz)

Találtak továbbá egy vesszőfonatú kereveten egymás mellett ülő párt. Ezek az ülő szobrok egyedülállóak a máltai szigeteken, és a Mediterráneum más szobrocskáitól is különböznek. A hajviseletük különleges: fennmaradt fejen gondosan fésült, hátul copfban végződő "bubifrizura" látható (David Trump (72) és munkatársai után).

Char Hasan barlangban az ember Kr. e. 5200 körül
jelent meg. Rengeteg, ma már kipusztult állat fosszilis
maradványát találták itt. (Málta, sz)

A napot Char Hasan barlang látogatásával fejeztük be. A legősibb (Kr. e. 5200 körül) leleteket itt találták Máltán. Nagy bánatomra itt vesztettem el utazásaim során a nyakamban hordott kis spondyluszomat. Amolyan talizmán-féle volt a vizsgálódásaimhoz. Ha véletlenül régész találja meg, ugyancsak elcsodálkozik azon, honnan kerülhetett ide ez a becses darab a magyar Alföldről (Kéthalom, Tiszai-kultúra).

Málta földművelésre alkalmas területe évezredekkel korábban sem tudott 10-12 ezer embernél többet ellátni. Hogyan tudtak a neolitikumban ilyen lenyűgöző műemlékeket kőkori ökológiai háttérrel létrehozni? Málta megalitikus templomai túl nagyok ahhoz, hogy egyedüli kis és független földművesfalvak termékei vagy kultikus helyei legyenek. Tudósok szerint Máltán létezett egy magasabban szervezett és összetettebb társadalom, ami több volt ugyan a törzsi szinten működő egyszerű neolit földműves falvaknál, de mégsem volt civilizáció vagy állam, mint Egyiptom vagy Sumer. Meghatároztak hát valamit, amit főnökségi (5) társadalomnak neveztek el. (11)

Bohumil Vurm (187) Európa titkos története című könyvében az alábbiakat írja: Azok, akik a megalitépítkezéseket irányították, hatalmas tudással és elképesztő technikai felkészültséggel bírtak. Ugyanakkor nagy erkölcsi és szellemi tekintélynek örvendhettek, ha ilyen jelentős számú munkaerő összefogására és irányítására voltak képesek. Az ebből fakadó hatalom és presztízs valószínűleg egyensúlyban volt szellemi nagyságukkal.

Az ősi Máltán, ahol a krétaiak előtt fejlett neolitikus kultúra létezett, (88) kövér istennőket faragtak az újkőkori ősök, mert a jobbára sziklás területen lakóknak rettegniük kellett az éhségtől.

Míg mások a Kövér Nő ábrázolásban az ősi mediterrán vallás istennőjét, a Földanyát tisztelték. A Földanya testén lévő sok háj a sok táplálékot, a jóllakottságot jelképezi. A krétaiak ezzel szemben bőségben éltek, nem volt szükségük ilyesfajta bálványokra, képzőművészeti alkotásaikon szinte kivétel nélkül karcsú, mozgékony figurákat találunk.

Tarxienben a bejárattól jobbra áll a Kövér Nő szobra. A felső teste hiányzik, csak redőzött szoknyájának az alját és két vastag lábát láthatják a turisták. A töredékből ítélve magassága 2,5 méter magas lehetett. Említettem már, hogy Málta őskori lakossága a Kövér Nő -nek nevezett istenséget imádta. A "hölgy" felsőteste hiányzik, nem elképzelhetetlen, hogy eredetileg férfit ábrázol a szobor. A kérdés még tisztázásra vár. Mindenesetre egy fotó kedvéért, de az is lehet, hogy nyomatékként a torzó mögé álltam.

A jég olvadása következtében, - 10 ezer évvel ezelőtt - a tenger vízszintje elöntötte a Máltát Szicíliával összekötő földnyelvet. Afrikától egy keskeny földszoros választotta el Méz szigetét; a föníciaiak Maletnek, a rómaiak Melitának hívták Máltát, ami egyértelműen az ott termett mézre utal.

A szigetnek különös kisugárzása van. Ezoterikus vonásait már az őskorban felismerték a Szicília felől beözönlő földművesek Kr. e. 5000 körül. (88) Bizonyára találtak már itt embereket. Nem tudni, hogy az őslakók fejlesztették ki az őskori templomépítés szokását, vagy a későbbi jövevények? Mindenesetre a Szicília felől érkezők hozták magukkal állataikat, szerszámaikat és tudásukat. Valószínű, hogy másképp nézett ki Málta akkor. A szigetet erdők borították, talán több eső esett. Majd a klímaváltozás és az ember "jótékony" tevékenységével a talaj terméketlenné vált, illetve bemosódott a tengerbe. Ma jobbára csupasz sziklák jellemzik Máltát.

Magyarország és Málta összehasonlításának napjainkban az ad aktualitást, hogy a két ország az Európai Unió tagja lesz 2004. májusában. Éppen 2003. áprilisban írta alá 10 ország a csatlakozásról szóló okmányokat az athéni Agorán. A ceremónia asztala felett egy óriási freskó díszelgett - az akrotiriben feltárt Tavasz fecskéi -, amelyek szimbóluma bejárta az egész világot! A fecskék "lubickolása az Édenben", mintha szimbolizálná az európai egységet.

A fecskék játékos mozdulata egy teljesen különös kultúráról és világról árulkodik. Idézi a minószi kultúra atlantiszi bőségét, a természet szeretetét, amely később beivódott minden görög ember gondolatvilágába. Hiába kerestem Máltán ezt a kifinomultságot az óriási megalitikus templomok romja között, nem találtam. Bár az Alvó nő megigézett, vagy a spirálok jelenléte a köveken, de tudjuk a spirál motívumokat az Égei-világban szívesen alkalmaztak a bronzkorban is. Amíg a máltaiak a kőkor végén óriási köveket faragtak, addig a krétaiak a bronzkorban kifinomult stílusú palotákat építettek. Mekkora emberi áldozatokra volt szükségük a máltaiaknak, hogy sziklákból, kőeszközökkel alakítsák ki a több száz tonnás köveket!

Málta fővárosában, Vallettában a National Museum of Archeology mutatja be a sziget neolitikus leleteit, egy rejtélyes nép hagyatékát.

Málta "Evansa" Sir Themistocles Zammit volt, aki nagyjából hasonló időben tárta fel Paolában Hal Saflieni Hypogeumát; a görög szó föld alatti kamrát jelent. Az egész világ egyik legrégebbi és legtitokzatosabb templomegyütteséről van szó.

Ezek a bonyolult karéjos építmények, oltárokkal, kapukkal és díszített, vésett köveikkel, az őskori emberek kifinomult szertartásairól és hitvilágról tanúskodnak. (72) A szerteágazó labirintusrendszer területe mintegy 480 m2. A három szinten elhelyezkedő mintegy 30 nagyobb helyiségbe lépcsők vezetnek. A Vallettai Múzeumban külön vitrinben mutatják be az Alvó Nőt, amely áldozat, vagy jós által ajánlott betegséggyógyító kúra egyik eleme lehetett.

Rácsodálkoztam a realisztikusan elkészített, túlsúlyos Máltai Vénusz szoborra. A Régészeti Múzeum gazdag neolitikus gyűjteményéhez egy időrendi táblázat - World Architecture in Stone - ad eligazodást, amelyből megtudhatjuk, hogy a gozói Ggantia Kr. e. 3600, az egyiptomi piramisok Kr. e. 2530, a Stonehenge 2000, a krétai knósszoszi palota Kr. e. 1700, az athéni Akropolisz Kr. e. 600 körül épültek. Nem folytatom a sort, de valószínűnek tartom, hogy a szakemberek gyakran vitáznak a felállított kronológián.

A Hypogeum közelében a tarxieni templomromoknál megemeltem egy jókora kőgolyót. Rajzokon mutatták be a régészek, hogy a száz tonnás köveket néhány ember hogyan tudta "könnyűszerrel" mozgatni. Egy ember a kőgolyókat folyamatosan a szállítandó kő elé-és alá helyezte, míg mások kétoldalt egyensúlyozták a roppant nehéz sziklát. Hátul egy ember pajszerrel mozdította előre a követ. De szállították a köveket kordékon is.

Rajz reprezentálja, hogyan alakultak ki a
keréknyomok a puha mészkőben (Málta, NMA, sz)

Ennek nyomait megtaláltam Buskett Gardens közelében, Clapham Juctionban. (212) A bronzkori kordényomok mélyen bevágódtak a puha mészkőbe.

Az elágazó keréknyomok vagy az egymást keresztező "vágányok" rendszere a rákosi rendező-pályaudvart juttatta eszembe. Távolban még ma is működik a kőfejtő, ahonnan őseink hordták fortélyos módon kibányászott több száz tonnás köveket.

A keményebb köveket az építmények alapszerkezetébe építették be, a könnyebben megművelhetőkből készült a padlózat. A falakat belülről okkerrel színezték. A külső falat alkotó megalitok felváltva épültek: egy vízszintesen, és egy függőlegesen. A belső és külső fal közti távolságot kőtörmelékkel és földdel töltötték fel. Ez a rendszer például a gozói Ggantija (Kr. e. 3600) esetében is stabilitást adott az építményeknek.

Ennek köszönhetően ellenállt a kőtemplom több mint 5000 év pusztításának. Bár a megmaradt kőtemplom háromnegyede mára már hiányzik, elkopott, elhordták építőanyagnak. A kőlapokat spirális és lyukacsos minták borították. A feltárás alatt még jól kivehetők voltak a díszítések nyomai, ma már alig látszik valami. Ez is azt bizonyítja, hogy a szentélyeket védte valami tetőszerkezet. Néhány spirális vonalat még sikerült megörökítenem egy gyík társaságában.

Egy eldobott cigaretta csikk, egy sütkérező gyík, valamint a megalitikus kultúra köszön vissza az egyik fotómon. Némelyik faragott kő repedéseiből virágok pompáznak, nagyon szépek, de gyökerük idővel szétrombolja ezekeket az értékes leleteket. Nem tudom, miért nem fedik be a templomokat, mint ahogy a krétai Mállián látható?

A templom termei között kommunikációs
ablakokat vájtak az ősök (Ggantija, sz)

Málta nagy templomai jogot formálhatnak a világ leglenyűgözőbb őskori építményei címre. Megelőzték 1000 évvel az első egyiptomi piramisokat. Teljes önállóságuk bonyolulttá teszi az összehasonlításokat.

Childe (5): "Ebben a pillanatban nincs említésre méltó párhuzama sem a templomoknak, sem a faragványoknak, sem a szobroknak, sem a kerámiáknak. A "neolit" épületeket, és csontkamrákat díszítő motívumokat Sir Arthur Evans a Middle Minoan II (közép-minószi II.) periódus díszítő repertoárjából vezette le; Schuchardt professzor ugyanezekben a motívumokban a krétaiak prototípusait látta. Még mindig teljesen lehetetlen megmondani, hogy Málta vezető vagy mintaadó szerepet játszott-e szomszédai között, a tárgyra vonatkozó eredménytelen spekulációkat pedig jobb elkerülni."

Childe (5) diffuzionista elméletéről így ír: A Brit-szigetek őstörténetének folyamatát alapjaiban megváltoztatta egy vallásos vándorlás, amely hatással volt a Földközi-tenger, az Atlanti-óceán, sőt még a Balti-tenger egész partvidékére A Mediterráneum és atlanti Európa hatalmas területein a sírépítészet tetszőleges részleteinek szigorú megegyezése jó bizonyítékai - ahogy a mecsetek a mohamedán hitnek - a kőkori megalit vallásnak. A sírok elterjedése elsősorban a partok mentén, majd a kikötőkből szétsugározva a vallás terjedésének csatornáit és domíniumának területét tárja elénk.

Diffuziónista elmélet szerint minden kultúra
kelet felől érkezett. Ma már ez a szemlélet nem
tartható. (sz)

Colin Renfrew (5) úgy véli, hogy azt kell vizsgálni, hogy a megalitikus építmények milyen körülmények eredőjeként jöttek létre: Egy adott területen hogyan épülhettek a sírok, és hogy milyen társadalom volt értük felelős - ez itt a kérdés. A sírok persze kialakulhattak egyetlen helyen is, majd onnan egy ma még ismeretlen mechanizmussal elterjedtek, de ez is csak annyira valószínű, mint hogy számos különféle területen elkülönült, és lényegében önálló fejlődés ment végbe.

Málta ősiségére vonatkozóan egysor rejtélyes körülmény valóban óvatosságra inti a kutatókat. A diffuzionista magyarázattal sokan nem értenek egyet. Vajon a megalitok létrejötte a Földközi-tenger keleti medencéjében virágzó fejlettebb civilizációk - Kréta - érdeme? Vagy éppen fordítva, a mükénéi hajósok tetszését nyerte meg a Máltán talált megalitikus építészeti stílus? A válasz nem egyértelmű, mivel a Nyugat-Európai megalitok sírjai, templomai sok esetben korábbiak a krétaiaknál. Ez még nem zárja ki a minósziak későbbi jelenlétét Nyugat-Európában.

A máltai templomoknál későbbi korból származó megalitikus emlék a dél-angliai Stonehenge. Mindkét helyen patkóívű szentély állt. E lényegbevágó egyezés nem lehet pusztán a véletlen műve. Bár a két terület között közvetlen kapcsolat nem mutatható ki, feltételezhető egy közös eredet, amelyre mindkét kultúra visszavezethető.

A keresztények Máltán (Kr. u. 4. század körül)
sziklatsírokban temetkeztek (Rabat, sz)

Az 1950-es években az egyik templom pillérének felületén néhány rajzot fedeztek fel, többek között egy jellegzetes mükénéi típusú tőr ábrázolását. Ez mindenképpen valószínűsíti, hogy Stonehenge építőinek volt valamilyen kapcsolata a kelet-mediterrán kultúrkörrel. Elképzelhető, hogy építőmesterük ezekről a területekről származott. Ezek a templomok valójában csillagvizsgálóként is működtek. Valószínű, hogy az egész rendszer tudatos számításon alapult, és a csillagászati megfigyeléseket segítette.

Igen fejlett neolitikus kultúra virágzott Máltán.
A világ legősibb kőépítményeit hozták létre a
szigeten. Lehet, hogy phalloszt ábrázoló köveket
látunk itt. (Hagar Qim, sz)

Érdekes viszont, hogy az ősi Théra vulkán robbanásának időpontjában a megalitikus kultúra is hirtelen hanyatlásnak indult. Az angliai Salisbury város környékén feltárt építmény - Stonehenge - a megalitikus kultúra utolsó nyugati alkotása - bár nincs befejezve! - a maga nemében páratlanul szép csúcsteljesítmény, s egyben záróakkordja egy hosszú fejlődésnek, melyet ebben az irányban tovább tökéletesíteni már nem lehetett. (166)