Maglód

A "PÉTÉCÉÁM" TÖRTÉNETE
Percutan transluminalis coronaria
angioplastica (PTCA)
(Szívkoszorúér-tágítás)

(Egy őszinte oldal)

Költözködünk Maglódra 1974. szeptemberében

Néhány hetes vagyok

Új maglódi otthonunk meglepetésekkel!
A lakáshoz elfelejtették megépíteni a
feljáratot. Lent: házunk 28 év múlva!

A fotós szenvedélyemnek köszönhetően az elmúlt 28 év alatt - Maglódra érkezésünket követően - több tucat albumot töltöttem meg fényképekkel. Családom életének második szakasza, 1974-ben a Pest megyei Maglód-nyaralón kezdődött el.
Az új lakás és új munkahely lehetősége reménnyel és bizakodással töltött el bennünket. Sajnos a várakozásainkat számos bosszúság hűtötte le.

Az egyetemi éveim előtt, ahogy mondani szokás, végig mentem a golgotai úton. Dolgoztam a dévaványai rizshántolóban, katonáskodtam Szabadszálláson, majd következett az emberpróbáló pécsi uránbánya, és még sok más, egyetem előtti kihívás megerősítette küzdőképességemet.

De az egyetemi éveim sem voltak gondtalanok az alapvető egzisztenciális nehézségeim miatt. A mindennapos küzdelmem, és vivódásom megerősített lélekben. Valójában, amikor 1974-ben Maglódra érkeztem az önbizalomnak nem voltam híján. Köszönhettem ezt élettapasztalatomnak, amely erőt adott számomra, bár bevallom voltak nehéz időszakok, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább.

Amikor visszatekintek harcos fiatalságomra, minden olyan egyszerűnek tűnik. Pedig a napi gondjaim, a konfliktusaim megoldása olykor nagyon nagy feladat elé állított. Talán sokakban mosolyt fakaszt, amikor a kálváriánk történetét előadom, amelyet mindjárt ideköltözésünk után kellett megélnünk Maglódon. Abban a reményben érkeztünk a két hónapos kislányunkkal Maglódra, hogy a beigért rendelő-lakás elkészült. Reméltük, hogy a pályakezdéshez szükséges bátorítást és segítséget megkapjuk a tanácstól. Reméltem, hogy fészekrakás után a vadonatúj körzetem megszervezését a legjobb tudásom szerint eltudom kezdeni. Sajnos már a megérkezésünk pillanatában kiderült, hogy a kulcsrakész rendelő-lakás valójában nem készült el! Az ivóvizet képező ásott-kút beomlott, és hónapokig víz nélkül éltünk a munkahelyes lakásunkban. Tetőzte bajunkat még, hogy érkezésünkkor a kertünket ellepte a gaz és a sitt. A sokáig gazdátlan területre hordták az emberek a környék szemetét. A ház körül patkányok hancúroztak. Bár a szomszédjaim sokat segítettek, és elláttak meleg vízzel, de ezekért a segítségekért később komoly árat kellett fizetnünk. Beleláttak életünkbe, információk szivárogtak ki otthonunkból, szóbeszéd tárgya lett néhány olyan dolog, amihez valójában semmiközünk nem volt. Mindennaposak voltak az intrikák, bár legtöbb esetben a pletykák is jószándékúnak indultak.

A tanács a lakáshoz elfelejtette megépíteni a bejáratot. Az ajtó a kert felől "levegőben lógott", alatta viszont két méter mély gödör tátongott. A rendelő és a lakás közötti átjárón egy szék is alig fért át, olyan keskeny volt az ajtó. Így ráfanyalodtunk az utcai ablakra, s azon keresztül közlekedtünk. A költözködésünket is ablakon keresztül oldottuk meg. Leginkább a telefon hiányzott. Sürgős esetekben nem tudtam mentőt hívni, sajnos több tragédiának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a tanács megoldja a telefon bekötését. A Maglód keleti szélére telepített III-as számú orvosi rendelőhöz egyetlen bekötőút nem vezetett. Nagyon nehezen lehetett közlekedni a téli hónapokban. Ilyen körülmények miatt már az első napokban elvesztettem azt az eleganciámat, amelyet a falu népe jogosan elvárt volna új orvosuktól. Gyakorlatilag semmilyen szempontnak nem felelt meg az orvosi rendelő-és lakás műszaki állapota. A betegváró helysége alig volt 10 m2 és volt olyan délelőtt, amikor nyolcvanan várakoztak a rendelésen. A betegek legtöbbször az utcán és a kertben tartózkodtak. Ma is rejtély számomra, hogy a KÖJÁL miért, vagy milyen megfontolás alapján adhatta meg a rendelő működési engedélyét? Elvtársi utasításra? Sajnos akkortájt így mentek a dolgok. Az általam elfoglalt körzet betöltésére a VB titkárnő egy doktornőt szeretett volna megbízni, de a tanácselülésen másképp döntöttek, mert egyhangúan mellettünk szavazott a testület. Gál Vincéné tanácstag, a nőbizottság elnöke szavait idézem: - egy csapással két legyet, lefordítva orvos-tanár házaspárra szüksége van Maglódnak, punktum! - mondta Zsóka néni.

A kedvező testületi fogadtatástól függetlenül a tanácsvezetés teljesen passzívan állt a felmerült problémáimhoz. Sőt, amikor később előadtam a rendelő körül kialakult helyzetet a segítőszándék helyett inkább a gáncsoskodás, és a rosszindulat jellemezte a tanács hozzáállását. Megfosztottak attól az örömtől, hogy, mint pályakezdő fiatal orvos csak a praxisom szervezésével törődjek. Ahhoz, hogy nyugodt légkörben dolgozhassak a feltételek teljesen hiányoztak. Időközben megtudtam, hogy valójában nem is volt műszaki átadás, és az elvégzett munkákat kontárokra bízták, akik az építőanyagok javarészét elhordták. A villanyszerelő például a villanyóra mögötti vezetéket megpatkólta (szinte valamennyi vízcsap rázott, mert hiányzott a földelés), hogy a rendelő kiadásai kevesebbe kerüljön a tanácsnak. Megtehette, mert a VB titkárnő veje volt a villanyszerelő! Jelzéseimre a tanács VB titkárnője széttárta a kezét: - elfogyott a pénz, s ha nem tetszik önnek a helyzet, akkor felfelé is út, és lefelé is út! - mondta.

Ezután elkezdtem a feleségemmel szétnézni a környező településeken. Támogatás, és ismeretség nélkül szinte lehetetlen volt új körzetet találni. Bíztam élettapasztalatomban és a szerencse majdnem mellénk állt. Veresegyházán megüresedett egy körzet, ahol lakás is volt. Bizakodtunk, hogy a pályakezdő orvos-tanár házaspárra talán szüksége lehet a dinamikusan fejlődő településnek. Megkerestük Pásztor Béla tanácselnököt. A második alkalommal már a tanácsülésen is bemutattak bennünket. A tanácstagok szimpatizáltak velünk. Nem rejtettem véka alá, hogy miért akarunk Maglódról elköltözni. Aztán kiszivárgott a hír Maglódon, hogy el akarunk menni a faluból. Az egyik maglódi elvtárs " telefonja" megfúrta a kinálkozó lehetőséget számunkra.

Mit volt mit tenni, elkezdtem cselekedni. Magam is meglepődtem azon, hogy szorított helyzetemben mire vagyok képes. Néhány hónap alatt óriási erőfeszítéssel, a helyi Universal TSZ segítségével elkészült a lakás hátsó bejárata az új terasszal. Egy másik kutat ástak, majd megépítették az autóbejáratot és a kerítést. A tanács a szomszéd telkéből kihasított egy méter széles sávot a szűk kocsibejáró miatt, de az új helyzetet elfelejtette jogilag lerendezni. Ebből később évekig tartó bírósági jogvita keletkezett a szomszédommal, miután a házat megvettem.

Csak hab a tortán, hogy a kút átadásakor az emésztő is összeomlott. A tanács számára kezdtem persona non grata lenni. Amikor eldöntöttem, hogy Maglódon maradok, tisztában voltam helyzetemmel, hogy az életem nem lesz sétagalopp. A következő 10 évben életünket a mindennapos harc és küzdelem jellemezte. Ez a helyzet nem sokat változott az önkormányzati munkám első éveiben sem.

1974-től üzemorvosi feladatokat is elláttam a TSZ-nél. Ennek fejében a maglódi Universal TSZ a beruházás költségének jelentős részét felajánlotta társadalmi munkában a tanácsnak. Megszabadultam végre a ház szuterénjában "felejtett" csirketrágyától, valamint a kertben felhalmozott, hihetetlen mennyiségű szeméttől és sittől. A családiház előző tulajdonosa baromfival foglalkozott. Tőle vásárolta meg a tanács a félig kész házat, amit azonnyomban befejezettnek nyilvánítottak. A kertet hamarosan beparkosítottam. Úgy gondoltam, hogy nem vetne rám jó fényt, ha a betegeim a rendelő környezetét elhanyagoltnak látnák. Néhány év alatt egy kis arborétumot alakítottam ki a házkörül. Ezt a tevékenységemet később egész Maglódra kiterjesztettem, mert sok millió forint értékű fát, cserjét, tuját szereztem be ingyen az erdészetektől, vagy a dánszentmiklósi MGTSZ-től. A maglódi iskolásokkal több alkalommal dolgoztunk a téeszben, cserébe újabb örökzöldekeket kaptunk.

Kati rajzai VIII-os korából. Így látta apját házépítés alatt, 1986-ban.

1975-ben már az utcabeliekkel építettük kalákában az Árpád Vezér utcát, majd díszfákat ültettünk az utcákban. Sokat segítettek a tanárok és a maglódi diákok a fák elültetése során. Engem is meglepett, hogy bárhová mentem segítséget kérni, határozott fellépéseimre nem tanácsoltak el, kivéve a maglódi tanácsot. Idegenek jobban értékelték elszántságomat és szervezőkészségemet, mint a tanács. Az útalapba például a követ a budai szemlőhegyi barlangból szereztem be ingyen. A BAH-csomópontról, az Üllői útról tucatjával hordták az autók a kockakövet, amit később útszegélynek használtunk fel. A feleségem tolmácsként segített az orosz katonákkal történt tárgyalásaim során. A parancsnok autókat, katonákat adott az útépítéshez.

Amikor a '80-as évek végén egy betegem kapcsán a budapesti Aradi utcai rendőrségre kellett mennem, a tárgylófelem, talán szimpátiából egy tekintélyes vastagságú dossziét rakott elém, aminek a címe; dr. Móczár István ügye volt. Bár nem tette lehetővé, hogy belepillantsak az anyagba, de elmondta, hogy több tucat feljelentés, megfigyelés szerepel az iratok között ellenem. Érdekes, hogy megfigyelésemről semmit nem tudtam. A rendőrség, mivel semmi olyant nem talált, ami bűntényre utalt volna, minden feljelentés után lezárta az ügyet. Még ma is beleborzongok, hogy a megszállottságom, a lelkesedésem milyen sok emberben váltotta ki irigységet és presztízst. Bizonyára sokmindent másképp csinálnék, ha újra kezdeném az életemet, talán nem akarnám megváltani a világot.

A '80-as évek elején az akkori politika az egészségügy centralizációját tartotta ésszerűnek. Ezért mindhárom körzeti orvosnak a központban alakították ki az orvosi rendelőit. Tiltakozásunkat nem vették figyelembe. Mindent központosítani akartak, történetesen Ecser-Maglód községeket is. Szállóigévé vált, hogy a két település új neve legyen: MACSER. Szerencsére az ecseriek összefogása miatt nem valósult meg a terv, de a rendelők összevonása igen. A faluszélén élőknek hátrányt jelentett a távolról történő bejárás. Volt előnye is az összevonásnak, mert helyettesítések idején mindig lehetett orvost, vagy nővért találni a központi rendelőben. Az önkormányzat nem hazuttolta meg önmagát, mert a három rendelő várója olyan parányira sikeredett, hogy a betegek egyrészének kint kellett várakoznia az utcán. Ezért, 1990 után, a rendszerváltás elején, képviselőként, és az egészségügyi bizottság elnökeként is javasoltam, hogy a falu központjában, az elhíresült TEHO bevételből, valamint pályázati pénzekből építsünk egy minden igényt kielégítő új rendelő. A képviselő-testületben sokáig egyedül maradtam, mert kultúrházat akartak építeni a képviselő-társaim. Végül, az új egészségügyi komplexum a régi épület mögött, 1991-ben épült meg. Az épület ünnepélyes átadására 1993 októberében került sor. Valami ok folytán az ünnepség alatt a polgármester"elfelejtette" az egészségügyi dolgozókat megemlíteni. Az ünnepség kíváló alkalom lett volna arra is, hogy az évtizedek óta Maglódon dolgozó kollegák valamilyen elismerésben részesüljenek. Az önkormányzatiság 12 éve alatt erre soha nem figyelt oda senki.

1981-ben lehetőségem nyílott arra, hogy megvásároljam a tanácsi lakásomat, miután megszünt a III. számú rendelő. 1984-ben jelentős OTP hiteleket vettünk fel feleségemmel és teljesen átépítettük a régi házat. A szervezőkészségem a ház átalakításákor hamar megmutatkozott. Számos újítást építettünk be az új otthonunkba.

Már írtam róla, hogy jóhíszeműen, a tanácstól - illetve államtól - megvásárolt ingatlan körül egy sor jogi anomália merült fel a későbbiekben. A tanács nem tett annak érdekemben semmit, hogy a pontatlan szerződését módosítsa. Valójában elkövettem azt a hibát, hogy "megtekintett állapotában" vásároltam meg a házat és a szerződést aláírtam. A szomszéd telek új tulajdonosa azonnal visszakövetelte a stabilan lebetonozott bejárat egy részét. Minden igyekezetem ellenére nem volt hajlandó tárgyalni velem. Vállaltam, hogy a kb. 15 m2 területet tízszeres áron megvásárolom. Egyik délután, amikor nem tartózkodtunk otthon, a szomszédom gépekkel összetörte a kerítésemet, a bejáratot felbontotta, így autómat nem tudtam felhozni a garázsból. Az újonnan kinevezett VB titkárnő nem kívánt belefolyni a telekvitába, hanem helyette úgy intézkedett, hogy számomra kiutalt egy kerékpárt. Úgy gondolta, hogy egy tízezer lakossú községet gond nélkül el lehet látni biciklivel a téli időben is. Számomra elsőként jó poénnak tűnt az eset, de a falu dimbes-dombos utcáin közlekedve, zimankós novemberi napokban a biciklin hamar megfáztam és súlyos vesegyulladást szedtem össze. Kiestem hosszú ideig a rendelésből, mivel hetekig nyomtam az ágyat. A jóhíszeműenen "örökölt" telekvita miatt évekig biróságra jártam (szomszédom kezdeményezte a bírósági procedúrát), majd az Elnöki Tanács legmagasabb szinten lezárta az ügyet és javamra döntött. A rossz szomszédság törökátok, ezért nem állítottam vissza a bírósági határozat után a tanács által korábban kialakított állapotokat. Azóta a szomszédommal szent a béke.

A lakosság közéleti ambicióimat elfogadta. A választásokon minden esetben jelentős többséggel választottak be a helyi közéletbe. Valami belső kényszer miatt jelenleg is teljes intenzitással végzem képviselői munkámat. Közel három évtizede dolgozom tanácstagként, illetve 1990-től képviselőként Maglódon. Sokszor eltünődöm azon, hogy vajon hogyan alakult volna életünk Maglódon 1974-től, ha mindent simán lezajlott volna?

Még mielőtt bárki hálátlansággal vádolna, megjegyzem: büszke vagyok a családom teljesítményére. Feleségem, Zsuzsi végig hű maradt iskolájához, pedig amit vele tettek 1994-ben, azt kevesen tudták volna megemészteni. Az iskolaigazgatói székből egyszerűen kiluxálták. Ismerőseim, barátaim szerint ennek az volt az oka, hogy a "hatalom" nem bírt el velem, ezért a közvetlen családtagon verték el a port. Ezt a döntést már nem tudtam egészségkárosodás nélkül elviselni. Súlyos szívpanaszaim miatt a városmajori Érsebészeti Klinikán sürgős katéteres koszorútágítást végeztek. Ez volt az én PTCA-m! A mindenhatónak köszönhetem, hogy ezt, az életem legsötétebb korszakát túléltem! Valójában, 1994-ben a szívzűröm után újjá születtem. Ha számvetést végzek -, a családi boldogságom révén - a munkásságom pozitív egyenleget mutat. Boldog vagyok, hogy a praxisomban Kati lányom lett a munkatársam. Nagyon jól meg vagyunk egymás mellett. Szép lassan átadom a körzetet a fiatalnak, ez az élet rendje. Kérdezhetik tőlem, megbántam e, hogy Maglódra költöztünk. Határozott válaszom, nem! Megszerettem második szülőfalumat Maglódot!

Visszatérve Maglód szellemiségére és közéletére, létezik a faluban egy láthatatlan erő, ami évszázadok óta meg van, amelyet a tanács átadott az önkormányzatnak: ez a presztízskedés, az irigység és a rosszindulat. Való igaz, hogy Maglód az önkormányzati időszakában az infrastruktúrális beruházásai révén fejlődött a legtöbbet, de számos lehetőségét nem tudta kihasználni, mert éppen a kulcsemberei szenvedtek legtöbbet a begyepesedett kishitűségtől. Szavahihető, tősgyökeres maglódiak állítják, hogy nem a közelmúlt terméke, amiről az előbb írtam, hanem évszázadokra visszanyúló közgondolkodásról van szó. A Malód-honlap, CD-ROM, valamint az általam is szerkesztett díszes millenniumi könyv kapcsán évek óta kutatom a falu történetét. Megannyi fotó, írás került a birtokomba a régi szép időkből. Maglód legrégibb részén, az elhíresült patak két oldalán az ófalusi környezetben egy igazi közösség élte hajdanán a mindennapos életét. Az árnyat adó fák alatt gyerekek hancúroztak vidáman, és ez az idill a mai napig is megmaradt. A ófalu szerkezetét tekintve ma is úgy néz ki - jelenleg nagyon lepusztult állapotban van -, mint 200 évvel ezelőtt. A közéletiségem során nagyon sokat fáradoztam annak érdekében, hogy Maglód e különösen értékes része visszanyerje régi arculatát a fővárostól alig néhány kilométerre.

A hollandiai tanulmányi utam alkalmával Maglódra invitáltam az európai PHARE főtitkárát, aki száz millió forint támogatást igért egy közös project megvalósításához (Holland-Magyar Barátsági Park a patak környezetében), ha eleget teszünk a meglehetősen bonyolult procedúrának. Sajnos a község vezetői nem tettek eleget az elvárásoknak. Így elveszett egy lehetőség s minden maradt a régiben. A falu régi arculata - bárcsak lenne ilyen - teljesen felborult. A klenovai részen a fővárosból ideköltözött lakosság magával hozta a szellemiségét, és idegentestként éli az életét, gyakorlatilag elérhetetlenek a közélet számára. Tíz év alatt egy teljesen új Maglód fejlődött ki a település keleti felében csodaszép házakkal. Jó lenne az itt élő embereket integrálni és hasznos tapasztalataikat igénybevenni Maglód fejlődése érdekében.

Vallom, hogy egy település fejlődése emberi tényzőkön is múlik! Maglódon ezek a tényezők nagyban gátolják az előrehaladást és a közgondolkodást!

2002. október 20-tól új szelek fújdogálnak Maglódon. Az önkormányzati választás jelentős változásokat hozott a falu életében. Új polgármestere van a községnek, a képviselők jelentős része kicserélődött. Elsők között jutottam be a képviselő-testületbe, és továbbra is megkaptam a bizalmat, mint Településfejlesztési, Környezetvédelmi-és Informatikai Bizottság elnöke (TFKB). Az összeférhetetlenségemet (önkormányzat és a vállalkozó orvos szerződéses viszonya!) feloldottam. A Dr. Móczár és Tsa Háziorvos Bt irányítását dr. Móczár Katalin nevére írattam. A továbbiakban alkalmazottként dolgozom a praxisban. Gyakorlatilag ugyanazt, mint idáig. Eszembejut a bicikli kiutalásom története, amikor a vb titkárnő gúnyosan a következőket mondta: "Sajnálom doktor úr, de a jogszabály az jogszabály!" Hát ezt pedig be kell tartani!

Dr. Móczár István

Maglód, 2002. december 1-én
www.maglod.hu
www.fotoim.hu/moczar/

Képek maglódi életünkből,
az 1974 - 2002 közötti időszakról

Zsuzsi a győri Álmos utcai lakásuk előtt Katival.
- Vajon milyen lesz az új otthonunk Maglódon?
(1974. szeptember)