A MINÓSZI ATLANTISZ

Az eltűnt világ

ELSŐ RÉSZ

A filmet készítette: dr. Móczár István

Narrátor: Fehér Gábor
Zene: Back-Beier: Terra Mystica - Easter Island
(A film forgatókönyve- bővített változat)

Az Égei-tenger égszínkék vize fodrozódik (2) Théra ősi szigetének hajdani közepe fölött, mely egy hatalmas vulkánkitörés alkalmával merült a víz alá - mint a mondabeli Atlantisz - több mint 3600 évvel ezelőtt.

Hajó a kalderában

Ahogy a világűrben felénk száguldhat egy már régen felrobbant csillag
fénye - sok ezer esztendővel a csillag kataklizmája után -, úgy érte el Mükénét a minószi civilizáció sugárzása azt követően, hogy ez a kultúra eredeti formában már nem létezett többé. Az égei-tengeri birodalomra sötétség és feledés borult. A következő évszázadokban a görög mítoszok emlékeznek a minósziak dicső múltjára.

A szájhagyomány útján terjedő mondák és mítoszok gyakran a történelemtudomány felbecsülhetetlen forrásai (122). A kora történetírók csak belőlük ismerhették meg a legfontosabb eseményeket, a kimagasló hősök cselekedeteit és a történelem kezdeteit. Atlantisz legenda esetében is így volt, amikor Platón megírta művét. Hallott valami csodálatos, szigetről, egy tehetséges népről, akik idővel gyarlókká váltak, akik Athénnal háborúztak s ők voltak sokáig a Földközi-tenger urai. Atlantisz tehát évezredek óta él a népek legendáiban. Minden nép keresi a múltját, s minél korábbi időben kutatunk, annál kevesebb fogódzót találunk. Kik vagyunk mi valójában? Talán éppen az Atlantisziak leszármazottai? A ködös múltat s egyben izgalmas rejtélyt a magyar Alföld jelenti számomra. Idejekorán kötődtem a pusztában fellelhető régészeti emlékekhez.

Dévaványa és Körösladány között fekszik Kéthalom

Nagy kerülőnek tűnhet az Atlantiszhoz vezető utam, amikor a kéthalmi pusztából indulok felfedezőútra. Az emberiség történetében az időnek és a folytonosságnak meghatározó szerepe van. Az a civilizáció, amelyben a generációk nem tudják egymásnak átadni a stafétabotot - nagyszerű eredményei ellenére is -, néma marad.

A '60-as évek elején olvastam először a titokzatos Atlantiszról, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet. A bevezetőmben is írtam, hogy a pécsi uránbányában együtt dolgoztam Orbán Istvánnal, akitől sokat tanultam. A kivételes tudású - a háború előtt szolgáló katonatiszt - meggyőzően adta elő számomra Atlantisz történetét. Később, amikor Szantorini szigetén az ókori Akrotiri városának feltárásáról hallottam - amelyet eltemetett a felrobbant vulkán tüzes hamuja -, nem gondoltam arra, hogy a hirtelen elsüllyedt szigettel, Atlantisszal hozzák majd összefüggésbe.

 
Az ősi Théra felrobbanása elindította a
minószi birodalom felbomlását

Megszállottként gyűjtöttem az Atlantisszal kapcsolatos információkat, és egyre inkább vonzódni kezdtem az ókori görög kultúrához. Kik lehettek ők, akik sokmindenben meghaladták a mai ember tudását és távlatokból nézve, gyorsan eltűntek a történelem színpadáról? Nem maradt utánuk semmi, csak eposzok és legendák. Vajon az Atlantiszról szóló elbeszéléseknek van e valós alapja? Vagy netán az egész csupán a fantázia szüleménye? Sokat utaztam s bejártam az általam Atlantisznak nevezett szigeteket, illetve a filmem és fotóim által bemutatott területeket. Elolvastam az egymásnak sokszor ellentmondásos véleményeket is. Az internet óriási segítséget adott a kutatásban, de az évtizedek alatt összegyűjtött, többszáz könyv is segített az eligazodásban.

A filmem DVD változata

A filmem VHS változata

A filmemben sajátos módon közelítettem meg az Atlantisszal kapcsolatos történeteket. Az összegyűjtött információk alapján arra kerestem a választ, hogy milyen összefüggés feltételezhető a Théra vulkán felrobbanása és a minószi kultúra összeomlása között?

 
A kis spondylusz és egy érdekes, arcosedény-töredék Kéthalomról

A régészet iránti vonzódásomat szülőföldemről, a magyar Alföldről hoztam magammal. Az Alföld hajdan ősfolyóktól szabdalt területén gyermekkoromban sokat csatangoltam és minden olyan jel, amely nem tartozott a megszokott pusztai képhez, felkeltette a kíváncsiságomat és megmozgatta fantáziámat.

Dévaványától keletre fekszik Kéthalom

A Békés-megyei Dévaványa és Körösladány között található egy kis major, Kéthalom. Két titokzatos dombjáról nevezték el ezt a kis tanyát. Itt születtem.

 
Leletek a Király-dombról

Ifjúkoromban találkoztam először a rejtélyes jelekkel karcolt cseréptöredékekkel, a szépen megmunkált kövekkel, és a pattintott kőszerszámokkal.

Édesapám a puszta megszállottja volt. "A szeme a távolsághoz,
a füle a csendhez szokott", írták róla a békes-megyei lapok.

Édesapám kérdéseimre így válaszolt: - Több ezer évesek ezek a leletek, fiam! Mint tanyasi tanító, ő is nyitott volt minden új befogadására, ezért nem tiltotta meg, ha órákra eltűntem, és a titokzatos leletek összegyűjtésének lázában égtem. Órák hosszat bandukoltam a szántásokon, és figyeltem a föld változó színét.

Idol a kéthalmi Vénusz-dombról

Kik használták ezeket a tárgyakat, és honnan kerültek a Sárrét nyugati szegletébe? Erre kerestem a választ sokáig, mindhiába. Az újkőkorban volt itt víz bőven. Azóta a klímaváltozás miatt kiszáradt a táj, de ezeket a kedvezőtlen folyamatokat az ember tevékenysége, illetve a múlt századi folyami szabályozások is siettették. Eltűntek a mocsaras területek, a libegő lápok és náderdők.

Szűcs Sándor (6) A régi Sárrét világa című könyvében írt a letűnt világról. Találóan nevezték őt pályatársai a magyar Atlantisz utolsó tanújának. A kéthalmiak ezt a területet vízvájta magaslatai miatt Szigetszáznak hívták. A kanyargós és a rég kiszáradt ősfolyam északi partján egy igen magas domb állt.

Kőkori őseink csontlapra
különböző ábrákat fúrtak.
A lelet Kéthalomról került
elő (Király-domb).

Ebbe vájt bele a '60-as évek elején a talajjavító földgyalu gépe. A domb tetején több méter mély bányát nyitottak és szétszórták a földet az akkor még érintetlen talajon. A föld mélyéről felhozott sárgás-agyagos földdel javítani lehetett a humuszban nem éppen gazdag réti földeken. A magas ősfűből olykor túzokok húztak elő, kinyilvánítva nemtetszésüket, hogy ez a terület ősidők óta az övék, idegennek itt semmi keresnivalója nincs.

A túzok szeme

Katival órákig bandukoltam a felszántott területeken

A 80-as évek elején többször elcsaltam a kislányomat régészkedni, remélve, hogy kedvet kap az ősrégi dolgok tanulmányozására, kutatására. Az általam megtalált kőbaltát elrejtettem egy göröngy alá, és nagy lelkesedést mutattam, amikor megtalálta. Ennek ellenére nem vonzotta a régészet, hanem ő is az orvosi pályát választotta.

Csiszolt kőszerszámok a neolitikumból

Agyagból készült lábszár-töredékek a
Körös-kultúrából

A felbányászott agyagos földdel rengeteg kőbalta, csont és cseréptöredék került elő. Ezeket a régiségeket kezdtem összegyűjteni és rendszerezni. A szenvedélyem egy leletmentéssel is felért.

 
Kalicz Nándor 1980-ban megjelent könyve nagy hatással volt rám

A Körös-és a tiszai-kultúra hagyatékáról Kalicz Nándor (1) írt egy érdekes könyvet Agyag Istenek címmel. Vonzódásom a neolitikum iránt egyetemista koromban ért a tetőfokára. Amikor hazalátogattam, első utam mindig a Király-dombhoz vezetett. Sokszor képzeltem el a neolit-kori emberek életét az Őskörös partján, amint a félig földbe süllyesztett és agyaggal döngölt házaikban tették dolgukat. A Kárpát-medence őstörténetének ez az igen hosszú szakasza a leletek tanúsága szerint nagyon mozgalmas volt. Délről, Keletről, Nyugatról érkező kisebb-nagyobb népcsoportok küzdöttek meg egymással egy-egy termékenyebb terület vagy bővizű folyó birtoklásáért.
A könyvben érdekes alcímek utalnak a magyar Alföld és az égei világ kapcsolatára: "Tell"-ek a Tiszántúlon, Trója és a Kárpát-medence, Kelet és Nyugat határán, Balkániak a Dél-Alföldön stb.

A Kárpád-medence kapcsolata Anatóliával
és az égei világgal

Hasonló összefüggéseket találtak a kutatók a Polgár-Csőszhalom feltárásán is. A Polgár-Csőszhalmi domb a neolitikumban kiemelt, stratégiai dominanciáját az adta, hogy a közelében van a Tokaj-hegyvidék obszidián előfordulási helye. Polgár-Csőszhalom a nyersanyagtovábbítás, közvetítés szerepét töltötte be a térségben. Meggyőző bizonyítékokat szolgáltattak a dél-európai régiókkal kialakult kapcsolatokra a talált női szobrok és napkorongok.
(http://jam.nyirbone.hu/könyvtar/evkonyv/1994/Raczky.htm/

Egy könyv a sok közül Atlantiszról

Az utolsó eljegesedés végén, a gyors felmelegedés következtében az éghajlati övek észak felé tolódtak el, és ezt szinte mindig követték az emberek. Így meg tudták őrizni eredeti életformájukat. Kétezer évvel a felmelegedés kezdete után különös (9) népek jelentek meg a Kárpát-medencében. Óriási erdős területeket irtottak ki, és a kitermelt fából földvárakat építettek az Alföldön.

 
Tablórészlet a gyűjteményemből

Nyugaton még alighogy kibontakozott a megalit kultúra, a megalitikus építmények emelése még nem is volt igazán a csúcspontján, amikor meg jelentek a keleti földvárépítők. Magyarországon Polgár (9) mellett található a Csőszhalom nevű domb, amelynek mágnetométeres térképe jól mutatja az alatta megbúvó 8000 éves földvár szerkezetét. 1957-ben B. Kutzián Ida is végzett itt ásatásokat. A domb központi részét ötszörös körárok határolja.A sáncok és árkok gyűrűi mintha csak Atlantisz fővárosát idéznék. A földvárakat építő népek a magyar Alföldről később tovább vándoroltak északi-és nyugati irányba, azaz egész Európát benépesítették.

A hódmezővásárhelyi Tűzkövesen olyan sarlós istenséget találtak a régészek, amelyeknek márvány hasonmásai az Égei-tenger szigetein, vagy Anatóliában is fellelhetők. Bámulatos a hasonlóság az egyes kultúrák között a földrajzi távolságok ellenére is, ez talán azt bizonyítja, hogy a neolitikumban igen intenzív kereskedelem zajlott az egymástól nagy távolságra élő közösségek között. Gyűjteményem egyre gyarapodott és vele együtt a rejtélyek száma is. Megpróbáltam rendezni a leleteimet. Tablókat, térképeket készítettem, és a lelőhelyeket számokkal jelöltem be.

A Nea Kameni 1926-ban újból kitört,
és nagy galibát okozott a szigeten

Az Égei-tengerben Kr. e. 1628-ban, az ősi Théra központi részén egy másfél kilométer magas hegycsúcs állt. Súlyát nem bírta el a vulkánkamra mennyezeti fala és beomlott.

 
Fantázia kép a felrobbant hegyről
Schliemanntól

Óriási robbanás történt, és ennek helyén kialakult, egy 300-400 méter mély, második kaldera. Az első húszezer évvel korábban alakult ki. A jelenleg látható kaldera a két vulkanikus kitörés következménye.

Közel 80 köbkilométer anyag szóródott
szét a Kelet-Mediterráneumban

Talán az írott történelem legnagyobb katasztrófáját élte át az ókori ember. Nem csoda, ha mítoszok, legendák sokasága maradt fent az elmúlt évezredek alatt. Szantorini szigete ma is tele van titkokkal.

 
Mészkőbe vésett lépcsők és szarkofágok sokasága a mai Szantorinin

 
Mi motiválta őseinket, hogy a szilákba kamrákat és fülkéket faragjanak?

A szenthelyeket gyakran építették a hegyek és dombok csúcsára. Sok ilyen "hegycsúcs-szentély" létezik az Égeikumban. Legtöbbjük nyitott, épület nélküli "magaslati hely" lehetett. Szantorini szigeten sok ilyen szakrális, mészkőbe vált lépcsőket, mélyedéseket láthatunk, különösen a Mesza Vouno-hegyen. Alighanem zarándokhelyek voltak ezek, ahová a fogalomtevők felkapaszkodtak, hogy áldásért könyörögjenek, hogy megszabaduljanak a fájdalmaiktól és a betegségeiktől, vagy köszönetet mondjanak azért, amit kaptak. De az is lehet, hogy a földrengések, vagy a vulkán felöl hallható különös hangok váltottak ki őseinkben félelmeket. Imáikkal azt remélték, hogy az isteneiket kiengesztelhetik, amikor elhelyezték áldozati tárgyaikat. Ezekből a szenthelyekből rengeteg fogadalmi tárgy került elő; edények étel-ital számára, állatfigurák, amelyek az áldozati állatok olcsó pótlékai lehetettek, férfi-és nőiszobrocskák, amelyeket a zarándokok maguk hagytak ott (3).

Milyen indítékkal, s milyen sugallatra faragták ezeket a kegyhelyeket a rejtélyes elődök? Elképzelésem szerint az óriási pusztulásnak komoly pszichológiai hatása volt, és ez nyomot hagyott a korabeli emberek hitvilágában is. Még az emberáldozat bizonyítékait is megtalálták Krétán.

A minósziak hajóikkal távoli vidékeket is meglátogattak. Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy az Égei-tenger lakóinak, a krétai minószi telepeseknek milyen kapcsolataik lehettek a Balkánnal és a magyar Alfölddel?

 
A tengeri kagylóból csiszolt mellkorongok méltóságjelvények lehettek.
A lelet eredetiségére utal a kagyló alján látható bíbor szín. Kéthalmon
találtam a Király-dombon.

Kezemben tartom a spondylusz kagyló fosszilis példányát. Ez a kagyló a Mediterráneumban volt honos, onnan került Kéthalomra. Több helyen kifúrták, tulajdonosa amulettként hordta. A kifúrt lyukak néhol megkoptak a sok használattól. Nagybecsbe tarthatta gazdája a kagylót. Én is megutaztattam az égei világban, 2000-ben, amikor Íosz szigetén, a Homérosz sírjánál a nyakamban hordtam. A híres sír mellett egy félnapot meditáltam feleségemmel, Zsuzsa asszonnyal, aki történelem tanárként vonzódik az ókori civilizációkhoz. Olykor borzongás fogott el bennünket a kietlen táj láttán, és talán az is, hogy az egyik legnagyobb görög síremlékénél lehettünk. A lankás sírdombról a tenger felejthetetlen látványa csodálattal töltött el bennünket.

A civilizáció bölcsője a Földközi-tenger medencéje

Bizonyára sokan hihetetlennek tartják, pedig számos bizonyíték van arra, hogy a minósziak, illetve később a mükénéiek kapcsolatban álltak a Balkánnal (7) és Közép-Kelet-Európával.

Ezek a csodálatos hajósok, kereskedők még Atlanti-óceánra is kijutottak. Érdemes Platónt idézni: "Atlantisz szigetén (9) tehát nagy és csodálatraméltó királyi hatalom keletkezett, amely nemcsak az egész szigeten, hanem sok más szigeten, sőt ama szárazföld egyes részein is uralkodott. Ezen kívül a Héraklész oszlopain befelé eső földek közül Líbián is uralkodtak egész Egyiptomig, s Európán is Tirréniáig".

Szantoriniről kiinduló kereskedelem
az ókorban

A krétai minósziak az egész ókori világra nagy hatással voltak. A Földközi-tengerben a minószi időkben nem létezett más tengeri hatalom, mint a Krétaiak flottája. A déli városlakók csoportjai, akiket a városias gondolkodásmód és küldetéstudat vitt az északi, a nyugati vidékekre, kiterjesztették befolyásukat az elszórt falusi népességre.

Rhys Carpenter A görög civilizáció megszakadt folytonossága című könyvében felismeri, hogy Atlantisz és a minószi királyság egy és ugyanaz. Könyvében így ír erről: Készséggel osztom azt a nézetet, amely szerint Szolón idejében az egyiptomi papok krónikáiban fellelhető volt egy olyan sziget említése, mely egy korábbi iszonyatos erejű elemi csapás következményeként a tengerbe süllyedt, és hogy ez a sziget, amelynek Platón az Atlantisz nevet találta, nem volt más, mint Théra.

 
Ókori és újkori Homérosz szobrok

A Homérosz által ismert égei viszonyoknak megfelelően, vagyis a Kr. e. 800-as években, a dór korszakba helyezve meséli el a minósziak történetét. Az eredeti ógörög szövegben nem egy egységes Krétáról esik szó, hanem négy Krétáról, amelyeket más nyelveket beszélő népek laktak. Homérosz kilencven virágzó városából a régészek idáig többet megtaláltak, vagy kiásásuk folyamatban van."Van bizonyos Krété, sziget ez, közepében a borszín tengernek, szép dús partját a habok körülöntik; rajta kilencven város, azokban számtalan ember. Nyelve kevert: mindnek más és más: ott az akhájok, ott a vitéz ős-krétaiak, s ott él a küdón nép, s három dór törzs, isten szülte pelaszgoszok is mind." (Homérosz: Odüsszeia. XIX. 172.)

Homérosz és Hésziodosz műveit alapul véve, akik szerint Minósz király uralkodása mintegy három nemzedékkel megelőzte a trójai háborút, a Knósszoszban kiásott, alabástromból készült trónszék alátámasztotta Evansnek azt a feltevését, hogy valójában a homéroszi Minósz palotáját tárta fel (122). Családommal kipróbátuk a trónszéket, és megállapítottuk, hogy nagyon kényelmetlen lehetett a minószi királynak. Evans éles logikával, a művészettörténeti összehasonlítások után ébredt rá, hogy egy, a mükénei kultúránál lényegesen korábbi kultúrára bukkant. A minószi feltárásokat a tévedések és a folyamatos helyreigazítások gyakorlata jellemezte.

Knósszosz egy részlete Evans után

A Mediterráneum királynőjének nevezett Krétán (20) Evans ásta ki Knósszoszt, amelynek alaprajzát utánozta bizonyos mértékig a Krétán feltárt három királyi épület; a phaisztoszi, a malliai, és a zakroszi palota. A minószi kultúra volt (12) az első bronzkori civilizáció Európában. Egyre több bizonyíték került elő, és bebizonyosodott, hogy az idáig ismert történelmet - ami a minósziakat illeti - újra kell írni.

Evans régészeti munkásságát sokan kifogásolták. Sőt azzal vádolták, hogy régészeti "Disneylanddé" változtatta Knósszoszt. A Knósszoszba látogató turisták csak hálával gondolhatnak a roppant teljesítménye előtt, amiért megpróbálta eredeti formában helyreállítani a palotát. A falak között sétálók fogalmat alkothatnak a minószi kor egyik legnagyobb palotájáról, az útvesztő valóságos voltáról, a labirintusról. Evans a palotát magával a labirintussal azonosította, melynek alaprajza csakugyan az útvesztőhöz hasonló bonyolultságot mutatott (122).

Amikor Minósz fiát, Androgeószt Athénban megölték, az elkeseredett apa bosszúhadjáratra indult flottájával a városállam ellen, leigázta, és súlyos adót vetett ki rá. A mítosz ezt igazságosnak tünteti fel, ezzel szemben a görög regék kegyetlennek ábrázolják a krétai királyt. Az adó fejében ugyanis kilencévenként hét ifjút és hét szüzet kellett küldeniük Krétára az athéniaknak, akiket Minótaurusz elé vetettek. Homérosz így ír erről az Iliászban: "A krétai tengert hasította a hajó kétszínű orra. Rajta Thészeusz és hét pár ion fiatal." A mitológiai ábrázolás történelmi háttere a hajózó minósziak nyilvánvaló egyeduralma a Földközi-tenger keleti része felett. Vajon az atlantisziak háborúját Athénnel a fenti előzmények robbantották ki? Úgy gondolom, hogy nem kell tízezer évvel korábbra mennünk az idő dimenziójában, hogy megértsük, Atlantisz és Athén az európai bronzkorban létezett! Mikor meri felvállalni egy nemzetközileg is elismert tudós, akit a szakma is elfogad, és a minószi talány szakavatott képviselője, hogy Atlantisz valójában a krétai civilizáció volt?

Arthur Evans a dolgozó szobájában (1925 körül), kezében a híres,
szteatitból készült bikafej

Rengeteg könyv és film tanulmányozása után, valamint személyes tapasztalataim alapján jutottam arra a felismerésre, hogy Atlantisz nem lehetett más (19), mint a hirtelen letűnt minószi birodalom. Túl magasra jutottak, és igen gyorsan eltűntek. Egy olyan váratlan esemény, mint a Théra vulkán felrobbanása, táptalaja lehetett a meseszövésnek és a legendáknak! A krétai iraklioni múzeumban sokáig tanulmányoztam az előkerült minószi régiségeket. A múzeum bemutatja a minószi kor elképesztő gazdagságát, a kifinomult krétai izlést. A minósziak remekművei később megjelennek görög kultúrában is.

A Párizsi nő Knósszoszból.
A perzsákkal és az egyiptomiakkal
ellentétben nem szerepelnek háborúk
a minószi freskókon. Ez vajon békeszerető
társadalomra utal?

A "három grácia" Knósszoszból

Itt láttam a phaisztoszi korongokat, a "három gráciát", a "párizsi nő" töredékes freskóját és a minósziak más remekműveit. Aki nem járt még ebben a múzeumban kevés fogalma lehet a minósziak gazdagságáról. Napokig el lehet szemlélődni az óriási múzeumban a remekművek előtt.

Anatóliában közel tízezer évvel ezelőtt alakult
ki a neolitikus földművelő társadalom.
Onnan rajzottak ki a telepesek a Balkánra,
a magyar Alföldre és a Kikládok szigeteire.

A minósziak - akik feltételezésem szerint atlantisziak voltak - Kr. e. 5000 - Kr. e. 3000 körül Kis-Ázsiából, illetve Anatóliából érkeztek az Égei-tenger vidékére, majd keveredtek az ott élő, ismeretlen eredetű szigetlakókkal. Nagyjából egyidőben jöhetett létre az egyiptomi és a mezopotámiai civilizációval.

 
Knósszosz rekonstruált képe

A knósszoszi palota épületcsoportja igen tágas központi udvar körül emelkedett, és valószínűleg itt játszódott le a rituális bikaugratás. Ezt bizonyítja a palota egyik termének falán látható, bikaugratást ábrázoló freskó.

Az igényesen megfestett képen az ugrás három fázisát örökítette meg
a minószi művész. Sok tető párkányzatát a bikaszarv kétágú jelképével
rakták ki.

A bika-kultusz cserépszobrokon (12) szinte az egész Mediterráneumban
Máltától (88) Ciprusig, Anatóliától a Kükládokig nyomon követhető.
Kéthalmon is találtam egy bika-, vagy szarvasmarhafej töredéket,
talán egy edény füle lehetett.

Minószi nők Krétán. Keblüket krétai
szokás szerint szabadon hagyták.

A felfelé szélesedő, óriási faoszlopok mögött a galéria falát élénk színű freskók díszítették. A palota boltozatos pincéiben hatalmas pithoszoknak nevezett tárolóedények sorakoztak. Egy részükben olívaolajat, más részükben bort tartottak.

Knósszosz déli oldala Krétán

A minósziak nem hódítók, hanem kereskedők voltak, ezért szívesen látták őket az ősi Egyiptomban is. A krétai ízlés elfogadott volt a fáraók földjén. Mi okozhatta mégis gyors bukásukat?

Minósz király trónja Knósszoszban

A gyors bukás helyett helyesebb, ha hanyatlásról (2) beszélünk. A kutatások jelenlegi állása szerint az Atlantisz-legenda kialakulásáért a minószi birodalom eltűnése a felelős. Ebben két tényező szerepelt, amelyek közül az első elősegítette a második érvényesülését.

Az egyiptomi Théba egyik sírjának falfestménye
ajándékokat hozó minószi követeket ábrázol.
Ez a freskó azt bizonyítja, hogy az egyiptomiak
tudtak a minószi birodalomról, amely a szaiszi
papok szemében talán az ideális társadalmat
jelképezte.

Ez a bizonyos első tényező a Théra vulkán felrobbanása volt. Az erupciót elindító földrengés, majd a robbanást követő szökőár, a légnyomáshullám, és ezt követő klímaváltozás kaotikus állapotokat idézett elő a Mediterráneumban. Olyan félelemmel teli helyzetet teremtett Krétán, hogy az ott élő emberek teljesen demoralizálódtak. Több, kézzel fogható bizonyítékot találtak a régészek, hogy a paloták megsemmisülését nemcsak földrengések, hanem más, erőszakos cselekmények is elősegíthették.

 
Mükénéi akháj emlékek az Athén Régészeti Múzeumban

 
A Mykonosz szigetén talált, a Kr. e. 8. századból származó amforán
található a mitikus trójai faló legkorábbi ábrázolása (12)

Ez jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ősi Thérával kapcsolatos eseményeket követő időkben a Krétára beözönlő akháj seregek ne ütközzenek számottevő ellenállásba.

A turisták képeslapon is megvásárolhatják a fenti rajzot

De a hirtelen fellépő klímaváltozás, vagy belső hatalmi harcok is előidézhették a csúcsponton lévő minószi kultúra hanyatlását. Vannak, akik azt állítják, hogy a Föld Nap körüli pálya ingadozása, anomáliái, esetleg egy üstökös hatása okozhatott klimatikus zavarokat a Földön. Ennek azonban ellentmondanak az Északi-sarkon a jégben történt kutatófúrások mageredményei.

Bár a legújabb megfigyelések azt bizonyítják, hogy gyakrabban csapódik a Földbe kisebb-nagyobb meteorit, mint ahogy azt gondolnánk. Mostanában gyakran találkozunk valamilyen égitest becsapódásával riogató hírekkel. Ezek szerint egy kisbolygó 878 év múlva ütközik a Földbe. Fenyegetettségünket csak fokozza a földtörténeti múltban bekövetkezett "nagy kihalások" okainak feltárása. A dinók kihalását 65 millió évvel ezelőtt valószínűleg egy kozmikus test becsapódása okozta. A nyomok szerint a becsapódás Mexikóban történt, és globális hatással járt. Az sem árt tudni, hogy akkortájt a kontinensek sokkal közelebb voltak egymáshoz, és a mai Európát, Afrikát, Észak-és Dél-Amerikát legfeljebb árkok és tengerecskék választották el egymástól.
(Dr. Kelemen János csillagász, a NASA apró égitestek európai adatbázisának vezetője)

De nem kell olyan régre mennünk, mert ókori írásokban is találunk említést, az elmúlt tízezer évben a világűrből érkezett halálos veszedelemmel. A Kr. e. 8. évezred közepén iszonyatos sebeséggel hatalmas üstökös közeledett a Föld felé. Az üstökös magja több kilométer átmérőjű volt. Mielőtt földet ért volna, már ezer darabra hullott, s darabok a földgolyó különböző pontjain a tengerbe zuhantak. Becsapódásukkor hatalmas szökőárak, víz-és gőzoszlopok törtek a magasban. Hullámzani kezdett az egész földfelszín, óriási területek süllyedtek el, megint mások feltornyosodtak. Ennek következménye volt például néhány emlősfajta kihalása. Alkalmazkodóképességének köszönhetően az ember szerencsére túlélte a katasztrófát. Legnagyobb esélyük a túlélésre a barlangokba visszahúzódó embereknek volt. Hasonló eredményre jutott Frank Hibbon amerikai régész (19), amikor Alaszkában valamely katasztrófa következtében, tízezer évvel ezelőtt élő állatok, nővények sokaságát találták meg egykupacban. Az özönvíz ennek a katasztrófának a következménye lehetett. Így lehet megérteni, hogy a Föld távoli pontjain, nagyjából azonos időben történhetett az özönvíz. A távoli népek emlékezetében megmaradtak az özönvízzel kapcsolatos mítoszok.

Éppen napokban, 2002. nyarán a Föld közvetlen közelében suhant el egy százméteres aszteroida. Ha elérte volna a légkört, akár egy teljes nagyvárost is elpusztíthatott volna. A meteorit körülbelül 120 ezer kilométerre közelítette meg a Földet, ez a Föld-Hold távolság egyharmada. Jelenlétéről csak távolodóban szereztek tudomást, mert a Nap felől érkezett, és az égitest fénye eltakarta.

A kéntől sárgáló Nea-kameni a turisták hadával és a földrengés-érzékelővel

Az ókorban is történt egy óriási kataklizma az Égei-tengerben. A kutatások bizonyították, hogy a (30) Földet, Kr. e. 1628 évvel nagy vulkanikus megterhelés érte. Akkortájt csak a szantorini vulkán működött bizonyíthatóan. A szakemberek szerint a Krakatau vulkánrobbanásnál négyszer erősebb lehetett a minószi kitörés. A vulkáni robbanás (12) óriási területeket érinthetett. Nemcsak az Égei-tenger szigeteinek, hanem a Földközi-tenger egész partvidékének és melléktengeri szigeteinek élővilágára jelentett súlyos csapást a levegőben lebegő óriási mennyiségű vulkanikus por. Attól függően, hogy hol éltek az emberek, bizonyára sokkolták őket a robbanások, a földrengések, az elsötétedő égbolt, s fulladoztak a levegőben kavargó hamutól és a mérges gázoktól. A túlélők soha nem felejtették el ezeket a borzalmas eseményeket. Néhány tudós megállapítása szerint a rémületes események emlékét őrizték meg a mítoszok.

Akrotiriben és Knósszoszban feltárt
csodás freskók a minószi időkből,
melyekből paradicsomi állapotokra lehet
következtetni. Lehet, hogy a szerencsés
életfeltételek ismerete késztette Platónt
Atlantisz leírására.

A vándorló madarak messze kikerülik
a vulkáni övezetet a Földközi-tenger térségében

A madarak vándorlási szokásai is megváltoztak ebben a térségben, mert messze kikerülik Szantorini szigetét. Az ún. Tavasz freskó a théraiak életérzését fejezi ki; a kis helység három falát elfoglaló freskó egy tavaszi napot fest le, ahogy az erősen stilizált sziklákon a szélben ringatózó liliomok felett a levegőben fecskék "csókolódznak". Milyen genetikai tiltókód került a vándorlási szokásaikba, hogy elkerülik a vulkanikus szigeteket?

A vulkanikus robbanás óriási
területeket érintett

 
A békés déloszi táj az ókori kikötő nyomaival és egy rejtélyes kereszttel

A vulkánkitörés katasztrófája bekerült Görögország és még távolabbi hely mondakincsébe is. Hésziodosz gyűjtötte össze (4) Krisztus előtt a 8. században népének ősi történeteit: "felforrott a talaj, meg az ég, meg a tenger egészen..."- írta könyvében. A görög mítoszok és legendák egész szigetekről meséltek, amelyek céltalanul sodródtak a tengereken, mint az elszabadult hajók. Mire gondolhattak?

A horzskő lavina Szantorinin a Kamari-síkság
felé húzódik az ősi Théra város alatt

Nagy valószínűséggel a vulkán által a felszínre dobott és szigetekké összeállt habkövekre céloztak, amelyek évekig a víz felszínén lebegtek óriási tömegekben. A minószi kultúrát ért óriási pusztulás a görög filozófust, Platónt egy Atlantiszról szóló mű megírására ihlette. Az eltűnt föld - Platón egyik dialógusának szereplője, Kritiasz szerint - olyan sziget volt, melyet hideg és melegvizű források tápláltak.

A vulkanikus öböl mélyén találhatók
a híres szantorini vasbaktériumok

Peloponnészosz félszigeten veszedelmes vetélytársai támadtak a minósziaknak, ők voltak a mükénéiek. A vallást, a művészetet és az írást a krétaiaktól tanulták, de haditechnikában felülmúlták őket. A mükénéiek fordulékonyabb, gyorsabb hajókat ácsoltak, a krétaiak viszont kitartottak az ódon formájú, de nehézkesebb bárkák mellett.

Az akhájok a vulkáni katasztrófa végső fázisában hajóikkal éppen a nyílt tengeren tartózkodtak, körülbelül 50 km-re lehettek a kitörő vulkántól, és a következőket mesélték: "Szívünkbe félelem költözött, mert a hold elfedte arcát, és gyászba borult a csillagtalan ég. Az égboltról ereszkedett ránk a fekete káosz. Nem tudtuk, a vízen vagyunk-e még, vagy Hádész - az alvilág - felé sodródunk ". Az akhájok közelről látták az eseményeket és közvetlen tanúi voltak a vulkáni hegy összeomlásának. Mindezeknek a számukra - és számunkra is - oly lenyűgöző és fantasztikus eseményeknek története rövidült le és őrződött meg Talósz és az argonauták legendájában.

Óriási áradás öntötte el Kréta északi részét

A tsunami a nyílt tengeren veszélytelen, de ha a hajókat egy sziget partja mentén éri el, akkor falevélként kapja fel azokat, és miközben szilánkokká zúzza, messze bedobja a szárazföldre. Így semmisülhetett meg az egész minószi flotta.
A mai napig nincs pontosan datálva az (19) egyiptomi Ipuver-papirusz, amely mintha a Szantorini kitörésének jegyzőkönyve volna: "Teljes a zűrzavar, iszonyatos a hangzavar. Kilenc napja nem lehet elhagyni a palotát, és még a közvetlen szomszédok arcát sem lehet látni. A városokra hatalmas áradat zúdult. Felső-Egyiptom elnéptelenedett. Vér, vér mindenütt. Betegség ütötte fel a fejét..."

Szobrok Déloszról

A krétaiakat legyengítő mükénéi kultúrát, az argonautákat, vagy akhájokat is meglehetős hirtelenséggel érte el a végzet. Kr. e. 1200 körül csodálatos civilizációjuk véglegesen elpusztult, legalább 200 évvel az után, hogy a thérai kitörés meggyengítette a minósziakat. A történészek a mükénéi összeomlást a dórok, egy északról jött titokzatos nép inváziójának tartják. A kutatók a későbbiek során arra a következtetésre jutottak, hogy nem lehet az argonauták pusztulását csak a dór invázióra fogni.

Fáraó harca a tengeri népek ellen

Ez idő tájt az egész mediterrán medencében jöttek-mentek a népek, valami más is történhetett! A régészeti és meteorológiai megfontolások együttesen alátámasztják azt a nézetet, hogy hirtelen klímaváltozás ment végbe. Az addig nedves és viszonylag nyugalmas periódust, súlyos aszályos időszak váltotta fel, amely a fejlett mezőgazdasági kultúrát rövid idő alatt tönkretehette. Az éhínség, a palotai adminisztráció megszűnése is hozzájárulhatott a mükénéiek bukásához.

Hölgyek beszélgetnek a krétai palotában

A püloszi Nesztór-palotában talált több ezer agyagtábla a mükénéiek óriási gazdagságáról tanúskodi. A mükénéiek eltűnésével szegszűnt az írásbeliség és a kontinuitás a görög szárazföld népeivel.

A püloszi Nesztór-palota óriási gazdagságról tanúskodik

Az elkövetkező századokban a görög szigetekre is sötétség borult. Egy idő múlva senkinek sem volt személyes élménye arról, hogy milyenek lehettek a mükénéiek és a minósziak, hogyan öltözködtek, hogyan beszéltek, és milyennek képzelték el a világot?

Akháj harcosok rohanták le Kréta szigetét

Az elhagyott földekre a hegyvidékről, a barbár északról primitívebb népek érkeztek, akiknek kisebb igényeik voltak, mint elődeiknek. Ezek a sajnálatos események is homályossá, titokzatossá tették a mükénéiek és a minósziak csodálatos kultúráját; maradtak a mítoszok és a mondák. Az atlantiszi legenda kialakulásához az átmeneti görög írásbeliség megszűnése is hozzájárulhatott. A mükénéiek és a minósziak a későbbi görögökre hagyományozták vallásuk néhány elemét, amelyek azután a klasszikus görög kultúra részeivé váltak.

 
Homérosz sírjánál Iosz szigetén, kezemben a magammal hordott
kéthalmi spondylusszal

A ködös, eltorzított, az istenek mítoszaival vegyített, de mindenképpen valós emlékhalmaz Homérosz monumentális eposzaiban és a görög mitológia óriási kincsesházában vált egy új és írástudó civilizáció részévé. Évtizedekig ez az anyag szolgáltatta a világ egyetlen, nem régészeti kapcsolatát a minószi és a mükénéi civilizáció aranykorával. Régészeti kutatások hozták előbbre az eltűnt civilizációk megismerését, de más tudományok, mint például a geológia is elősegítették, hogy többet tudjunk meg a régmúlt időkről. A tudósok többsége ódzkodik a gondolattól, hogy a mai korszerű technológia ismeretében az atlantiszi legenda végére járjon. Attól félnek, hogy egy új, ma még ismeretlen lelet esetleg fenekestül felforgatja elképzeléseiket, és akkor "felsülnek" a nyilvánosság előtt. Őket köti a tudomány szabályzata: még a publikációikban található vesszőkért is felelniük kell.

Dr. Hédervári Péter vulkanológus könyve
részletesen bemutatja az ősi Théra-vulkán
történetét

A magyar dr. Hédervári Péter (2), az atlantiszi legenda kutatásának megszállott híve, részletesen és tárgyszerűen foglalkozott Théra földtani helyzetével. Számításokkal mutatta be, hogyan csúszik Afrika kéreglemeze Európa alá.

Kréta mindig is földrengés sújtotta terület volt. Történelmét ezeknek az elemi csapásoknak hosszú sora árnyékolta be, geológiai szerkezetével, illetve a kontinentális lemez mozgásával magyarázhatóan. Évmilliókkal ezelőtt Európa több ezer kilométerrel délebbre helyezkedett el. A kontinens vándorlása következtében egyre északabbra kerül a vén szárazföld. Kelet-nyugat irányban egy óriási törésvonal mentén fekszik Kréta és Szantorini szigete. A Földközi-tenger vidékén ezért igen gyakoriak a földrengések. A Kréta nyugati része gyorsan emelkedik, míg Kréta keleti fele, Katon Zakrosznál süllyed. Geológiai értelemben a kéreglemezek mozgása olyan gyors, hogy a földkéregben keletkező feszültség miatt igen gyakoriak a földrengések.

A Földközi-tenger élővilágáról, valamint Gibraltár szerepéről számos könyv jelent meg a közelmúltban, mint például David Attenborough könyve "Az első édenkert " címmel (10). A világ óceánjai jelentősen megemelkedtek a jégkorszak után az irdatlan mennyiségű hó és jég olvadása következtében. Óriási árvizek pusztítottak mindenfelé a Földön. Nem lehetett ez másképp a Földközi-tenger medencéjében sem. A gibraltári szárazföldi-híd átszakadt az Atlanti-óceán roppant víztömege előtt és soha nem látott áradással öntötte el a félig kiszáradt Földközi-tenger medencéjét. Ezek a katasztrófák később élénken megmaradtak az ott élő népek emlékezetében, mondák, eposzok formájában. Nagyon sok katasztrófa érte az emberiséget, és mivel az írásbeliség nem terjedt el az egész Földön, mint ma, ezek a kultúrák némák maradtak számunkra. A kövek, a tárgyak is mesélnek a szakembernek, de mégis más Platónt eredetiben olvasni, mint a régészeti emlékeket vallatni. Ha több generáció nem tudja egymásnak a stafétabotot átadni az elődökről szóló hiteles történetekről, akkor az idő múlása előtérbe helyezi az ábrándokat, és megkezdődik a legendaképződés.

Gibraltár a világűrből nézve. Vajon Platón
Gibraltárra gondolt, amikor Heraklész
oszlopairól beszélt?

I. rész vége